Sándorffy Ottó (FKGP)
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A nemzet szempontjából igen fontos törvénymódosítást tervező a kulturális kormányzat. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy ennek a törvénymódosításnak annyi hibája van, mint annak a bizonyos lónak.
Mintha a beterjesztő célja az lett volna, hogy bemutassák, hogyan kell felelőtlenül a jövőhöz nyúlni. A beterjesztő kulturális kormányzat törvénymódosítás címén a közoktatásról szóló 1993. törvény paragrafusainak 98 százalékát módosítaná. Ebben az esetben akkor nem törvénymódosítással állunk szemben, hanem egy teljesen új közoktatási törvénnyel.
Való igaz, az SZDSZ 1994. évi választási kampányában világosan megmondta, hogy hatalomra kerülése esetén új oktatási törvényt fog kidolgozni. Ezért érhetetlen, hogy az SZDSZ ihletésű MKM miért trójai falóként használja a törvénymódosítást. Vagy talán nem merik nyíltan felvállalni Magyar Bálint miniszter úr pártjának 1994-es választási programját? Elgondolkodtatásra kell hogy késztesse a képviselőtársaimat az a tény, hogy ezt a törvénymódosítást semmiféle szakmai vita nem előzte meg. A kulturális kormányzat anélkül nyújtott be törvénytervezetet, hogy előzőleg egyeztetett volna a közoktatás területén dolgozó képviselőivel, szakmai érdekvédelmi szervezeteikkel, a szülők képviselőivel, egyszóval a társadalommal. Ez az eljárás, amivel Fodor Gábor, majd Magyar Bálint miniszter úr irányítása alatt álló minisztérium rá akarja erőszakolni a saját akaratát.
Különösen furcsának tűnik annak a ténynek tükrében, hogy az 1993-as közoktatási törvény elkészültét a pedagógustársadalomban kiterjesztett és vele egyeztetett két és fél éves alkotómunka előzte meg. Erről Dobos Krisztina képviselőtársunk tudna egy-két szót mondani.
El kell gondolkodni azon, hogy a jelenlegi kulturális kormányzat a törvénymódosításban lekezeli az oktatás-nevelés területén dolgozókat, a serdülő fiatalokat, a szülőket. A hatályos törvénnyel szemben alaposan csökkenti a szülők beleszólási jogait és kötelezettségeit. A hatályos törvény az iskolaszékek létrehozásával a szülők, az iskolák és a gyerekek érdekei szerves egységben jelentek meg. A módosítás szerint az iskolaszék létrehozása nem lenne kötelező. Ez jelentős visszalépés lenne az eddigiekhez képest, ez a 60. §.
A törvénymódosítás az emberközpontú iskola helyett a gazdasági csúcsteljesítménnyel járó közoktatási rendszert akarja bevezetni. Úgymond kellőképpen ki nem használt iskolák megszüntetésével, az alacsony gyermeklétszámú osztályok összevonásával. Figyelmen kívül hagyja azt a pedagógiai tényt, hogy kis létszámú gyermekcsoporttal differenciáltan lehet a tananyagot elsajátítani.
Ez a módosító törvénytervezet a közoktatás rendszerének gazdasági eszközökkel való megcsonkításán keresztül nem egyszerűen az iskolák államosítását jelenti, hanem egy olyan kiszolgáltatottságot eredményez, amely az oktatási intézmény látszatönállóságának a meghagyásával egy szigorú, csak pénzügyi szempontokat figyelembe vevő diktatórikus iskolarendszer kialakulását eredményezi.
Ha az ilyen jellegű törvénymódosítás törvényerőre emelkedik, akkor rövid időn belül az arra illetékesek szétverik a hagyományos magyar iskolarendszert. Azt a jól működő magyar iskolarendszert, amely eddig sikeresen vette fel a versenyt különböző európai és amerikai iskolarendszerekkel.
Nem fogadhatjuk el a 6+6-os iskolarendszert, amelyikről egyszer már bebizonyosodott, hogy a kiművelt emberkép kialakítására kevésbé alkalmas. Ugyanis félő, az eddigi tapasztalatok alapján, hogy az amúgy is hátrányos helyzetű települések és az ott lakó emberek anyagiak hiánya miatt választanák ezt a formát. Ehelyett a tankötelezettség 18 évre való kiterjesztését kellene szorgalmazni, akár a 4+8-as, vagy az elterjedtebb 8+4-es iskolarendszer tökéletesebbé tételével.
A módosító törvény erősen veszélyezteti a gyermekek esélyegyenlőségét, miközben az átjárhatóságot és az esélyegyenlőséget szajkózzák. A törvénymódosítás előkészítői megengedik az eltérő programmal működő alapítványi iskolák létrehozását. Az oktatás piacosítása, ami a szabaddemokraták oktatáspolitikai jelszava, nem más, mint a kontraszelekciónak a fenntartása.
(18.50)
Pénzügyi eszközökkel ezt egy magára valamit is adó és a nép akaratából megválasztott parlament nem fogadhatja el. Ellenkező esetben a magyar társadalom 90 százalékát másodrendű állampolgárnak nyilvánítja. A törvénymódosítás hibája az is, hogy eklektikus, ami az építészetben elfogadott stílus, de egy törvénymódosításban tragikomikus. Tragikomikus, mert a törvénymódosítás a pedagógusok jogainak, kötelezettségeinek szempontjából egyszerre megengedő és megszorító. Ahelyett, hogy rendelkezne a pedagógus bérének a megélhetést biztosító rendezéséről, szociális jogként kívánja konzerválni szegénységüket, amikor arról rendelkezik, hogy külön igazolvány elkészítésével a tanárok ingyen látogathatják a könyvtárakat és a múzeumokat.
A törvénymódosítás következetesen összekeveri a törvény feladatait. Az iskolai házirenddel, a diákönkormányzat jogosítványának a részletezésével. A közoktatási törvény módosítója elfogadhatatlan, mert a világnézetileg semleges iskola deklarálásával kiszorítani igyekszik az iskolában folyó oktató-nevelő munkából a nem materialista szellemiségű eszméket.
A közoktatási törvény módosítása elfogadhatatlan, mert emberi jogokat sért. Ezért alkotmányellenes is, amikor az egyházi fenntartású oktatási intézményekbe járókat gazdasági hátránnyal sújtja az intézmény finanszírozásának tekintetében. A törvénymódosítás ahogy viszonyul a vallásoktatású és az egyházi fenntartású iskolákkal, azokat a Habsburg királyokat: III. Károlyt, Mária Teréziát, II. Józsefet, a kalapos királyt juttatja eszünkbe, akik az uralkodásuk idején lényeges különbséget tettek katolikus és protestáns alattvalóik között. A törvénymódosítás egyértelműen kedvez a nem hívő állampolgároknak és azok gyerekeinek, amikor az állam feladatát átvállaló egyházi fenntartási, oktatási intézményeknek kevesebb pénzeszközt biztosít a működésükhöz. Ez diszkrimináció és alkotmánysértő. Alkotmánysértő is, hiszen az állampolgárok személyi jövedelmük után adóznak, nem pedig meggyőződésük és világnézetük után.
Az egyházak az iskolák fenntartásával az államtól feladatot vállalnak át, ezért ugyanazok a juttatások megilletnék az egyházi iskolákat, mint az önkormányzati iskolákat. Ezért, ha ez a módosító törvénytervezet korszerű és méltányos volna, akkor szorgalmazná, hogy az egyházak kapják vissza azokat a vagyonokat, amiből önfenntartóként hozzá tudnának járulni az egyházi iskolák fenntartásához, fejlesztéséhez.
A törvénymódosító mélyen hallgat arról a problémáról, amit a kommunista állam 1948. szeptember 2-án, az iskolák államosításakor okozott a magyar iskolarendszernek. Ez a módosító kétszintű érettségi javaslatával ifjúság- és jövőellenes. A kétszintű érettségi bevezetése megakadályozza, hogy tehetséges, de anyagilag hátrányos helyzetű fiatalok eszük és rátermettségük folytán felsőfokú tanulmányokat folytassanak.
Ez a törvénymódosítás a szakképzés területén nem hogy előremutató, ellenkezőleg, szellemében visszahozza az 1770-es, Mária Terézia-korabeli éveket, amikor is a többség csak kimérve kaphatott a tudás fájából, hogy önálló gondolkodás és cselekvőképesség hiányában elviselje a társadalmi igazságtalanságokat.
Végezetül ez a törvénymódosítás ilyen formában antihumánus a pedagógusokkal szemben is. Az amúgy is túlterhelt pedagógusok kötelező óraszámát emelni akarja. Ezzel a kulturális kormányzat több legyet is üt egy csapásra. Elnézést kérek a pedagógusoktól, de nem én néztem légynek őket. A leterhelt pedagógusoknak nem lesz energiájuk elegendő önképzésre is, így még jobban kiszolgáltatottá válnak. Ennek az lesz a következménye, hogy a munkanélküliségtől való félelmükben az oktatási kormányzat legképtelenebb ötleteit is gondolkodás nélkül végrehajtják, legyenek az oktatási intézmények vezetői vagy beosztott tanárai.
A törvénymódosítás szelleme antihumánus a pedagógusokkal szemben, mert a kötelező emelt óraszámok miatt elbocsátásra kerülő pedagógusok bérének egy részével akarják az ott maradók bérét megtoldani a tisztességes béremelés helyett. Az ilyen szellemiségű törvénymódosítással csak azt lehet elérni, hogy kolléga a kollégára, tanár a tanárra lesz féltékeny. Ez kamarilla-politika.
Ez a törvénymódosító antihumánus a kötelező szakvizsgáknak ebben a tervezett formájában. Ez a törvénymódosítás Európa egyik legjobb törvénye, ha valaki vagy valakik azt akarják, hogy szétverjék Magyarország jól működő oktatásügyét. Ez a törvénymódosítás csak akkor jó, hogyha valaki, vagy valakik azt akarják, hogy a magyar iskolában mindenki csak annyi ismeretanyagot sajátítson el, amennyit szüleinek pénztárcája megenged.
Ez a törvénymódosítás jó, ha valakik a kontraszelekciót már nem pusztán pártpolitika alapjára, hanem gazdasági, pénzügyi alapokra akarják helyezni. Ezért ez a módosító törvénytervezet nemcsak az alkotmány szellemével ellentétes, hanem sérti a magyar nemzet jövőjét is, mivel gyerekellenes. Ezért visszavonását és átdolgozását javaslom. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)