Horn Gyula (MSZP)

1996. június 9.

HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! (Moraj jobbról.) Én május 6-án kértem napirend előtt szót ebben a Házban, azért, hogy elmondjam az euroatlanti integrációs szervezetekkel összefüggő aktuális kérdéseket. (Moraj jobbról.) Megállok, amíg az urak kibeszélik egymás között magukat. Én hamarabb foglalkoztam ezzel, mint te valaha is hallottál róla, úgyhogy hagyjuk ezeket. (Taps a bal oldalról.) Azt meg kell mondanom, hogy május 6-án az ellenzéki reagálások kifejezetten pozitívak voltak, és el is ismertem. Most nekem meggyőződésem, hogy az euroatlanti integrációnkkal összefüggésben egyetértés van a parlamentben. És ez nagyon jó dolog. És én szeretném kérni az ellenzéki képviselő urakat és hölgyeket, hogy használják fel nemzetközi kapcsolataikat a csatlakozásunk elősegítésére. Ez az egyik.

A második. Nem elég beszélni a csatlakozás szükségességéről, feltételeiről, nemzeti összefogásról, hanem ehhez meg kell teremteni a belső feltételeket is. És az, amit ma csinálunk, tulajdonképpen erről is szól. Nyilvánvaló, hogy olyan költségvetési hiánnyal, olyan fizetési mérleghelyzettel, olyan adósságállománnyal és nem akarom tovább sorolni , amilyennel rendelkezett a kormány 1994 nyarán, nem tudunk fölzárkózni a fejlett államok közösségéhez. És nagyon szeretném a tisztelt ellenzéki képviselőket arra kérni, hogy ne csúsztassanak. (Bekiabálás jobbról: Jaj!) Elmondottuk például az inflációval összefüggésben. Nem mi kezdeményeztük, hanem egy ellenzéki képviselőtársam hozta szóba. Nem tettünk volna róla említést, hogyha ő nem hozza szóba, hogy igen, erre a kormányra hárult például a villamos energia és gáz költségszintre való felemelése. 91 százalékos emelést kellett végrehajtanunk, amelyet előzőleg nem csináltak meg. Nemzetközi kötelezettségvállalás ellenére sem. Talán ez nincs benne az inflációban, uraim? És nincs benne az inflációban mindaz, amit a nagyon nagy belső elkötelezettségekkel és egyebekkel kapcsolatban kellett a folyamatosság jegyében ennek a mostani kormánynak teljesíteni?

És itt hadd mondjak ezzel és a '988-98-cal (sic!) kapcsolatban valamit. Az előző parlamenti ciklusban szinte nem volt parlamenti ülés, nem volt téma, amikor ne foglalkoztak volna az azt megelőző évekkel. (Moraj jobbról. Bekiabálás: Negyvennel!) De szétboncolták darabjaira az elmúlt 40 évet, annak az utolsó éveit és így tovább. (Moraj jobbról.) Mi a magunk részéről nem vagyunk hajlandók én legalábbis ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, mert az a véleményem, hogy aki sokat beszél a múltról, annak nincs mondanivalója a jelenről. Én ezt érzékelem, hölgyeim és uraim. (Moraj jobbról.) Az, hogy itt mi történt 1987-88-ban vagy '89-ben, ez már a múlt: Ez már megtörtént, még önök sem tudják semmissé tenni. Úgyhogy legyen kedvesek ezt figyelembe venni. (Bekiabálás jobbról: Óriási!)

A következő: nem értem azt az állítást, hogy a kormány vagy a parlament vagy a koalíciós része a parlamentnek centralizációra törekszik. Egyetlen példa nem hangzott el erre.

(15.50)

Azt meg, elnézést, felháborítónak tartom azt a megközelítést, hogy az ellenzéki pártok azt igénylik, hogy fogadjuk el az ő jelöltjüket az Alkotmánybíróság kiegészítésére és napoljuk el a koalíciós jelöltek ügyét. Hát már elnézést kérek, azért ez nem éppen korrekt dolog. Én is végighallgattam önöket csendben, figyelmesen, ugyanezt kérem. Tehát mutassák be, én kész vagyok tárgyalni bármikor arról, ha valamit találnak olyat, amivel megsértettük volna a demokráciát, amelyre sérültek volna a demokratikus intézményrendszerek, és hozzáteszem, ahol maradéktalanul érvényesítette volna ez a koalíció a 72 százalékát. Nagyon sokszor nem érvényesítette.

Egyébként, Torgyán József képviselőtársam, azt szeretném mondani, hogy ismét félreértett. Nem mindig kölcsönös ez. Ezt azért szeretném aláhúzni, én azt mondottam, bármikor kész vagyok és nem a választások előtti tavasszal elszámolni a kormányzati kötelezettségek vállalását. Ha szükségesnek tartják, akár ez év szeptemberében bemutatjuk, hogy '94. július 15-e után milyen kötelezettségeket vállaltunk. Tehát nem jó félreérteni, meg fogjuk tenni. (Taps a jobb oldalról.) Na, van amikor meg is tapsolják a koalíciót, ilyen is ritkán fordul elő. A végén még valamit. Egyébként tényleg megérne egy misét, egy parlamenti vitát, akár egy politikai vitanapot, vagy nem tudom, milyen lehetőséget, hogy vitatkozzunk arról, hölgyeim és uraim, hogy valóban rosszabb-e az állampolgárok helyzete '96-ban, mint '94-ben volt. Tudniillik, ezek nagyon komoly kérdéseket érintenek, és igazából az emberek döntő többségét ez foglalkoztatja. Látják, erről érdemes vitát folytatni, én mindig partner leszek. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.)