Iványi Tamás (SZDSZ)

1996. június 9.

IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Lehet, hogy ma este szegényebb leszek egy illúzióval. Hallottam itt ma olyan fölszólalásokat, amelyek hiányoltak a törvénytervezetből olyan momentumokat, amelyek az én ismereteim szerint benne vannak, és vitattak olyan pontokat, amelyek az én eddigi ismereteim szerint nincsenek benne, és amikor azt reméltem, hogy a felszólalásom olyan tárgyban történik, amiben nincs igazán vita a hét parlamenti párt között, akkor most egy picit elbizonytalanodtam, és már nem vagyok egészen biztos abban, hogy ez valóban így lesz.

Engedjenek meg egy talán picit érzelmes fölszólalást, ami talán megbocsátható egy gyakorló pedagógustól és négyszeres családapától, a törvényjavaslatnak egy olyan aspektusával kapcsolatban, amiről ugyan esett szó már, de azért szeretnék bizonyos dolgokat ezzel kapcsolatban hangsúlyossá tenni. Egészen konkrétan a diákjogokról van szó.

Olyan közoktatási törvényre van szükség, amely mindenekelőtt azt biztosítja jogi oldalról, hogy a gyermeknek joga van az emberi méltósághoz, a gyermekkorhoz és a neki megfelelő tanuláshoz. A diák elsősorban ember, következésképpen alapvető jogait nem az államtól kapja, hanem elvitathatatlanul megilleti őt, mert ember, de az államnak is adnia kell további jogokat a tanulói jogviszony révén. A diák egyszersmind gyermek. Következésképpen joga, hogy gyermek lehessen, játszhasson, és öröme teljék a játékban, hogy megvédjék őt. Mivel a diák-gyermek jogai csak akkor érvényesülhetnek, ha azokat egyértelműen azonosítható módon, mint mások számonkérhető kötelességeit határozzuk meg, foglaljuk jogszabályokba. De még ez sem elég, minden érintett számára érthetővé és hozzáférhetővé kell tenni az eljárási utakat és módokat, rögzíteni kell a törvénysértés esetén szükségképpen kijáró szankciókat is, az automatizált panaszkezelő és fellebbviteli rendszert is.

Az a minimum, hogy senki se sérthesse meg büntetlenül a diákok jogait. A diák éppen azért, mert diák, speciális tartalmú további jogokkal is rendelkezik. Igaz, hogy az iskolában mindenekelőtt él, de az iskolának alkalmasnak kell lennie arra, hogy segítse megszerezni a neki szükséges tudást. Tehát sikeres életvezetésű, felnőtt polgárrá fejlődhessék. De még ez sem elég. Joga van a nyitottságon alapuló tanuláshoz, otthon, az iskolában, a mindennapi életben, a játékban, baráti kapcsolatain és a mediákon keresztül abban a folyamatban, ahogyan felfedezi magának a világot. Joga van élvezni a könyvtárakat, sportpályákat, múzeumokat, a parkot, az állatkertet, a cirkuszt. Joga, hogy hozzájusson könyvekhez, újságokhoz, képregényekhez, mesékhez, enciklopédiákhoz, hogy ne csak könyvekből, hanem a valóságból, az emberekkel és a természettel való kapcsolatából meríthesse tudását. Joga, hogy ne csak felnőttektől, hanem a többi gyermektől is tanulhasson. Joga, hogy ne csak másoktól tanulhasson, hanem gondolkozás és viták útján saját tapasztalataiból és hibáiból is. Joga van olyan oktatáshoz, amelyben a tanításnak, a tanulásnak, az életének nem kiegészítő eleme, hanem alapja az öröm, a játék, a zene, a kaland, a meglepetés, a mozgás és a nevetés, így vélekedik Rosa Maria Tores, az UNICEF munkatársa is.

Az eddig elmondottak folytathatók, és bizonyos vagyok benne, hogy mindazok, akik egyetértenek a gyermek mindenekfelett való érdekének alapelvével, nemcsak az eddig elmondottakkal értenek egyet, hanem folytatni is tudják az általam mások egyetértésében megkezdett sort. Olyan közoktatási törvény tervezete fekszik most előttünk, amelyben ezek az értékek minden eddiginél teljesebben és szerves módon integrálva benntalálhatók. No persze, még koránt sem befejezett ez a fejlesztési folyamat, de nem becsüljük le azt, ameddig eljutottunk. Azért sem, mert nincs miért restelkednünk fejlett közoktatási törvénykezéssel rendelkező országokkal való összehasonlításban, és azért sem, mert hallatlan nagy munka fekszik ebben a szövegben szakmailag is, és a végigvitt rendkívül fáradságos egyeztetések kultúrájában és kompromisszumos kimenetelében is. És ezenközben létrejött az automatikus korrekció lehetősége is.

Ha tudunk finomítani, javítani a törvénytervezet szövegén, akkor azt feltétlenül tegyük meg. Ehhez én most csak két döntő szempontra kívánom felhívni a figyelmet. Tisztelettel kérem, hogy a módosító indítványok, korrekciós javaslatok beterjesztésekor az egyébként nyilván tisztelhető érdekű javaslattévők ne zilálják szét a kiemelkedően magas színvonalon végiggondolt és kodifikált diákjogokat. Az elért és oly értékes harmóniát mint közösen kiküzdött teljesítményt óvják meg. A gyermek mindenekfelett való java sem politikai, sem más megfontolásból ne sérüljön, ne rendelődjék alá mint eddig oly sokszor ennél szűkebb horizontú érdekeknek és értékeknek.

Tisztelettel kérem, hogy a törvény véglegesítése, és elfogadása során egyetlen pillanatra se feledkezzünk el arról, ennek a törvénynek csak akkor lesz ereje, ha sikerül túllépnünk a deklarált jogon, s elérjük, de legalábbis szívósan közelítjük az instrumentális jog minőség szintjét. És ez nemcsak magára a közoktatási törvényre nézve perdöntő, hanem a kapcsolódó törvények, a költségvetési, a felsőoktatási vagy a gyermekvédelmi törvény harmonizációja is szükséges. Szükséges és sürgős. Amint a pedagógusképzés, az átképzések és a továbbképzések rendszerének e törvényhez illeszkedő újrakomponálása is ennek kell hogy alárendelődjék, így foglalt állást a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága is. Magam is gyakorló tanárember lévén, engedjenek meg nekem még egy, szintén érzelmeket is tartalmazó zárógondolatot. Törvényalkotók, oktatáspolitikusok, de leginkább az iskolák mindennapi életét élő pedagógusok gyakorta kerülnek olyan helyzetbe, hogy jó szándékkal és jót szeretnének cselekedni. Csakhogy a felkészültség korlátai, a szűkösség nyomása túlságosan sokszor nem teszi ezt lehetővé. Ezért kardinális alapelvként javaslom elfogadni, hogyha nem tudunk jót tenni, legalább ne ártsunk.

(20.00)

Amikor a diákemberekről, a gyermekeinkről van szó, legalább akkor próbáljunk meg érvényt szerezni ennek a többezer éves felismerésnek. A gyermek ügye felette kell hogy álljon a pártpolitikának. Közoktatási törvény csak akkor lehet jó törvény, ha a jövőt befolyásoló, tisztelhető és betartható törvény lesz. Tartalmazza az automatikus korrekció lehetőségét, és ugyanakkor stabil. Ha nem a mindenkori kormány, hanem azokon átívelő, a kívánt és tervezhető jövőt szolgáló törvény lesz. Köszönöm szíves figyelmüket. (Általános taps.)