Varga Mihály (Fidesz)
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr előző hozzászólásában konstruktív vitát hiányolt az ellenzék részéről, most én a Fidesz parlamenti frakció nevében hadd hozzak egy olyan kérdést a tisztelt Ház elé, amely azt hiszem, hogy valamennyiünk közös érdeklődésére tarthat számot. A múlt héten látott napvilágot ugyanis a kormány új középtávú, hároméves gazdasági stratégiája. Most tekintsünk el attól a momentumtól, hogy a kormány, az MSZP-SZDSZ-koalíció már 1999-re tervez, és vizsgáljuk meg azt a tényt, hogy milyen módosításokat hajtott végre ezen a középtávú stratégián a kormány.
A híradásunkból kiderült, hogy a kormány azért kívánja módosítani ezeket az elképzeléseket, mert több tekintetben a korábbi ígéretek sem valósultak meg. Köztudott, hogy az infláció magasabb lett, erről mind Pokorni Zoltán, mind Kádár Béla már az előbb szólt. A reálbérek jobban csökkentek a tervezettnél, a fogyasztás, az ipari termelés, a beruházások lényegesen nagyobb visszaesést szenvedtek el, mint amit a kormány 199495ben tervezett. Az egyetlen túlteljesített ígéret a privatizációs bevételek beszedése, az állami tulajdon értékesítése volt, aminek a gazdaságra gyakorolt hatását már ismerjük, azaz ezt még nem ismerjük, csak azt látjuk, hogy ilyen hatás kevés, de az energiaárak emelésére annál több hatást gyakorolt már ez a tény.
A módosítások lényege, hogy a korábbiaknál a tervezettnél lényegesen lassabban fog csökkenni az infláció a kormány várakozásai szerint, és gyengébb lesz a gazdasági növekedés is. Köztudott tény, hogy 1996-ra a kormány egy 20 százalékos inflációt tervezett, ez a szint mértékadó közgazdászok szerint is 24-26 százalék között fog alakulni. 1995-ben 1-1,5 százalék volt a bruttó hazai termék, a GDP növekedése, ezek után, aki ennél gyengébb gazdasági növekedéssel számol a következő 3 évben, az azzal számol, hogy a magyar gazdaság stagnálni fog, és egyre inkább hátrábbcsúszik a kelet-közép-európai országok versenyében.
Ez a módosítás tehát nem más, mint az elmúlt két esztendő koalíciós gazdaságpolitikai hibáinak beismerése. Beismerése annak, amit a Statisztikai Hivatal számai is tükröznek. Az infláció, és itt részben hadd mondjam el még egyszer, a központi árintézkedéseknek köszönhetően is a telefondíjak emelése, postai szolgáltatások emelése, az energiaár emelésének tovagyűrűző hatása, magas szinten, 25 százalék felett stagnál. A reálkeresetek tavaly 12 százalékkal, több mint 12 százalékkal estek vissza, az idén az első negyedévben 9,5 százalékos volt a reálbérek csökkenése.
A reálbércsökkenés mellett hozzászámítjuk az adóteher emelkedését, a tavalyi esztendő végén történt adókulcsemeléseket, akkor tetemes mértékűnek nevezhető az a belső kereslet-visszafogás, amit a kormány gazdaságpolitikai lépésként indukál. És itt hadd tegyem hozzá zárójelben, hogy az aktív dolgozóknál a reálbércsökkenés, ugye, 9,5 százalék volt az első negyedévben, de ha ehhez hozzávesszük a most, múlt héten bejelentett, nyugdíjasoknak szánt félszázalékos nyugdíjemelést, akkor nyilvánvaló, mindenki tisztában lehet azzal, hogy ez a csökkenés mit jelent.
A jelenlegi gazdaságpolitika, sajnos, nem veszi figyelembe mértékadó közgazdászoknak azt a véleményét, hogy Magyarországon a magyar gazdaság eltérően viselkedik a nyugat-európai országokhoz képest. Magyarországon az infláció nem a kereslethez, hanem a termelési költségekhez kapcsolódik szorosan. Nyugat-Európában lehet egy stabilizációs politikával visszafogni az inflációt, nálunk ennek teljes mértékben az ellenkezője működik.
Másrészt kiderült az, hogy az exportbővítés helyett és mellett a kormány a belső kereslet tartós visszafogásával számolt, ami szerintünk nem teszi lehetővé a tartós gazdasági növekedés megteremtését. A Gazdaságkutató Intézet a múlt hét végén hozta nyilvánosságra a lakosság bizalmi indexének a fölmérését. A lakosság bizalmi indexe tartósan romlik a kormány gazdaságpolitikájával szemben, azaz, a lakosság kezdi észrevenni, hogy a felszíni sikerek mögött zajló kedvezőtlen folyamatok érintik őt igazán.
Tisztelt Ház! Az MSZP-SZDSZ-kormány két év után hozta nyilvánosságra hároméves gazdaságpolitikai programját. Ha a koalíciónak két esztendő kellett ahhoz, hogy egy hároméves gazdasági programot nyilvánosságra hozzon, akkor félünk attól, hogy öt esztendőre lesz szüksége ahhoz, hogy ez a hároméves gazdaságpolitikai program megvalósuljon. A Fidesz parlamenti frakciója tart attól, hogy a hároméves gazdasági program is azoknak az ötéves terveknek a sorsára jut, amelyeknek a sorsát a magyar történelemből már jól ismerjük. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalról.)