Tóth István (MDF)
TÓTH ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A közoktatási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitájához való hozzászólásomat egy sajnálatos megállapítással kell kezdjem. A beterjesztett törvénymódosításnak súlyos következményei lesznek, mert ez a tervezet a sokunk által vágyott erkölcsi megújulásnak, az ország gazdasági felemelkedésének, a nemzet kulturális hagyományai megőrzésének az esélyét sem teremti meg.
Az egyházi iskolák működésének megnehezítése, a középszerű tömegeknek szánt egységes iskolarendszer visszarendezése, és az új nemzetietlen NAT a bizonyíték az előző állításaimra. Ez a tervezet az ország demokratikus intézményrendszerét sem kíméli, az önkor-mányzatiság alapelveit sértve, a helyi önkormányzatok hatáskörét csökkentve, a fővárosét és a megyékét növelve, óhatatlanul a régi tanácsi rendszert juttatja eszünkbe. A centralizációs törekvések nyíltan és elrejtve egyaránt megtalálhatók a módosított paragrafusokban. A közalapítvány létrehozása, majd egy szűk kuratórium általi elosztás sérti a helyi önkormányzatok érdekeit. Ugyancsak a tanácsi rendszerre emlékeztet a fővárosi és a megyei önkormányzatok felhatalmazása, a fővárosi és megyei szintű közoktatási, fejlesztési tervek rendeletének meghozatalára, amelyet a helyi önkormányzatok csak véleményezhetnek, és amelyhez ugyanakkor adatokat kötelesek szolgáltatni.
A törvénytervezet viszont nem ad arra garanciát, hogy ezek az adatok nyilvánosságra is kerülhetnek majd. A fővárosi és a megyei önkormányzatok, bár hatáskörük nőni fog, mégsincsenek irigylésre méltó helyzetben, ugyanis új feladatokat is kapnak, igazából a főjegyző átveszi a megszüntetett TOK szerepét, szakmai mérést, ellenőrzést, elemzést kell végezzen. Kérdezem: milyen intézményi háttérrel. Egy olyan szervezet, intézmény fogja ellenőrizni az iskolákat, amely fenntartója azonos az ellenőrzött iskola fenntartójával? Egy ilyen vizsgálat eredménye mondható-e majd objektívnek?
A tervezet szerint ellenőrzést a pedagógusoktól a miniszterig mindenki kezdeményezhet, de csak ha annak költségeit fedezi. Az ellenőrzés lehetősége valóban sokak munkáját segítené, de ha csak a fizetőképesek tudnak vele élni, beszélhetünk-e esélyegyenlőségről. A törvénytervezet készítői gondoltak-e arra, hogy milyen társadalmi feszültségeket okoznak, ha az önkormányzatokat szembeállítják a pedagógusokkal, a szülőkkel, az egyházakkal, a helyi önkormányzatot a megyeivel, a kerületit a fővárosival?
A pedagógus óraszámának, illetve osztálylétszámok növelése pedagógusfelesleget fog teremteni az iskolában, tehát tömeges elbocsátásokkal, munkahelyek megszűnésével kell számolni. Viharos vitákra adhat okot a kötelező és a nem kötelező tanórai foglalkozás, a tanórán kívüli óraszámok felosztása és elosztása, mind a tantestületen belül, mind az intézmény és fenntartója között. A térítési díjak és tandíjak mértékének megállapítása a fenntartó feladata, határideje 1996. szeptember 1-ig. Aki ezt leírta, ismeri-e az önkormányzati törvényt, amely szerint az ilyen, a lakosság széles rétegeit érintő kérdésben a döntést csak alapos, így időt igénylő előkészítés után lehet meghozni? Nyugodtan kimondhatjuk, hogy ezen díjak újfajta adónemnek tekinthetők, ami azokat sújtja megint, akiknek gyermekük van.
Tisztelt Ház! Végül engedjenek meg egy utolsó kérdést. Ha országunk jogállam, 1994-ben kormányváltás volt, így a jogfolytonosság nem kérdéses, akkor az előző kormányzati ciklus során kötött közoktatási megállapodásokat vajon miért kell felülvizsgálni? Ez a felülvizsgálat veszélyezteti az összes nem állami, nem önkormányzati oktatási-nevelési intézmény működését.
Visszatérve a bevezetőmben elmondottakra, a közoktatási törvényt módosító tervezet elfogadása esetén az országot, a nemzetet károsító következményekért a felelősség a kormányt terheli, de a gyermekeinknek, a jövőnknek okozott kár mindannyiunké lesz. Köszönöm szíves figyelmüket. (Gyér taps a jobb oldalon.)