Körösfői László (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közoktatásról szóló törvény módosításának olyan fejezeteiről szeretnék szólni, amiről ma itt még nem sok szó esett. Az a kevés is többnyire tévedésen alapult, és ez pedig a szakképzés.
A szakképzés, amit én nem tudok csak oktatási kérdésként kezelni, hiszen megítélésem szerint jelentős mértékben szociális, társadalmi probléma is. Azért állítom ezt, mert a munkaerőpiacon hasznosítható szakképzettség megszerzése talán leginkább a társadalmilag hátrányos helyzetben lévő családok gyerekei számára jelent egzisztenciateremtő lehetőséget. Gondolok itt az iskolázatlan szülők, a csonka családok, a sokgyerekes családok, munkanélküli családok gyerekeire. Ők úgy tudnak csak a munkanélküliség rémétől eséllyel menekülni, hogyha szakképzettséghez jutnak.
Az Állami Számvevőszék nemrégiben vizsgálta a szakképzést és ennek keretében megállapította, hogy a munkanélküliek kétharmada nem rendelkezik szakképzettséggel, és a munkanélküliek létszámán belül is folyamatosan nő a pályakezdő munkanélküliek száma.
Ugyancsak az Állami Számvevőszék megállapításai között szerepelt az is, hogy a szakképző iskolákban lévő lemorzsolódás körülbelül 25%-os, ami elsősorban a hiányos előképzettség, a pályaalkalmatlanság és a rendezetlen családi háttér miatt következik be.
Mindezek alapján én a Közoktatási Törvény módosítását elsősorban abból a szempontból kívánom vizsgálni, hogy képes-e ezeket a problémákat kezelni, vagyis a szakmához jutást, a lemorzsolódás csökkentését orvosolni.
A törvénymódosítás szerint iskolai rendszerű szakképzés négy esetben készíthet fel szakmai vizsgára. Az első eset a tankötelezettség megszűnése után, a második: alapműveltségi vizsga letételét követően, harmadik esetben az érettségi vizsgára felkészítő utolsó évfolyam után, és végül érettségi vizsga birtokában.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy a szakmunkásképző iskola a szakképzés megkezdése előtt a 9-10. évfolyamon általános műveltséget megalapozó oktatást folytathasson, s emellett ezen a két évfolyamon szakmai előkészítő ismeretek oktatása is folyhat. Ezek a szakmai előkészítő ismeretek központi tantervben kerülnek meghatározásra a művelődési miniszter egyetértése mellett.
Ezeket a lehetőségeket, melyekkel a szakmunkásképző iskolák nyilván élni is fognak, azért tartom fontosnak, mert egyrészt így megoldható lesz a jelenleg ott tanító közismereti tanárok órával való ellátása, tehát nem kell felmondani nekik, másrészt pedig ily módon csökkenthető a szakképzésben részt vevő tanulók hiányos előképzettség miatti nagyfokú lemorzsolódása.
Igen fontosnak tartom a törvénynek azt a pontját is, mely szerint, ha a tanuló a tankötelezettség ideje alatt az 1-10. évfolyam ismereteinek elsajátítását nem fejezte be, és szakképzettséggel nem rendelkezik, részére a tankötelezettség megszűnése után, a nappali rendszerű iskolai oktatásban, szakképzési évfolyamon felzárkóztató oktatás szervezhető. Ennek keretében a szakmai vizsga letételéhez szükséges ismeretek elsajátítása mellett felkészül az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeiből is.
A felzárkóztató oktatás keretében a szakképzési évfolyamok száma megnövelhető egy évfolyammal. Ez a lehetőség azért fontos megítélésem szerint , mert ha a tanuló a tankötelezettség ideje alatt bármilyen oknál fogva nem tudja megszerezni az alapfokú iskolai végzettséget, és jelenleg sajnos sok ilyen tanuló van, felzárkóztató oktatással a szakiskola egyidejűleg pótolhatja a lemaradást és teheti lehetővé a szakképzésbe való bekapcsolódást.
Ez a lehetőség igen fontos az általam említett hátrányos helyzetű családok gyerekei számára. S itt szeretnék reagálni Takács Péter képviselő úrnak, aki azt állította, hogy az esélyegyenlőtlenség ellen ez a törvénytervezet nem kíván semmit sem tenni.
A törvényjavaslat újrafogalmazza a szakközépiskolák feladatait is. Egyértelművé teszi, hogy a szakközépiskolában olyan szakmai vizsgára készülnek fel a tanulók, amely csak érettségi, illetve a középiskola utolsó évfolyamának a befejezése után szerezhető meg. A szakközépiskola a 9-12. évfolyamáig középiskolai évfolyamon általános műveltség megalapozását végzi, ugyanakkor ezeken az évfolyamokon hasonlóan a szakiskolához folyhat szakmai előkészítő oktatás is.
Nagyon lényegesnek tartom azt, hogy a szakközépiskolának valamennyi évfolyamán lehetőség legyen arra, hogy ilyen szakmai előkészítő ismereteket oktathassanak, hiszen csak így lesz értelme annak, hogy egy tanuló a gimnázium helyett a szakközépiskolát válassza.
Egyébként mind a szakközépiskolánál, mind a szakiskolánál én nagyon fontosnak tartom, hogy az átmeneti szakasz, tehát a jelenlegi oktatási rendszerből az újba való áttérés megfelelően kezelve legyen.
A szakképzés terén a pedagógus munkakörben való alkalmazás feltételeit a törvényjavaslat a következők szerint állapítja meg: szakközépiskolában mindenféle elméleti oktatás esetén egyetemi végzettség kell, a szakmai előkészítő ismeretek oktatásánál is, kivéve, ha az 9. és 10. évfolyamon történik, ott elegendő a főiskolai képzettség.
Ugyancsak a szakközépiskolában gyakorlati oktatás esetén főiskolai végzettség szükséges. Szakiskolában, szakmunkásképző iskolában a szakmai elméleti, és szakmai előkészítő tantárgyat tanító pedagógusnak a képzés szakirányának megfelelő tanári, illetve főiskolai végzettséggel kell rendelkezni, s ugyanilyennel kell rendelkezni akkor is, ha 9-10. évfolyamon végzi az általános műveltséget megalapozó oktatást.
A szakiskolában a gyakorlati foglalkozást tartó pedagógusnak, a képzés szakirányának megfelelő, tehát felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie. A törvénytervezet szerint ez utóbbi esetben lehet kivételt tenni akkor, ha a szakmai, gyakorlati képzést végző pedagógus a bizonyítvány, oklevél megszerzése óta, a törvény hatálybalépéséig, tehát '96. szeptember 1-jéig, legalább hét év szakmai gyakorlatot szerzett. Ilyen esetben elegendő az érettségi bizonyítvány és a tanfolyami képzésben szerzett szakoktatói bizonyítvány.
Meggondolandónak tartom a szakközépiskolában a szakmai, elméleti oktatás és a 11-12. évfolyamon végzett szakmai előkészítő ismeretek oktatása esetén az egyetemi végzettség előírását. Ugyanis a korábbi jogszabályok alapján, a szakmai elméleti és a szakmai előkészítő tantárgyak oktatásához számos pedagógus szerzett főiskolai végzettséget, s ezeknek a többsége igen jó pedagógiai munkát végez. Nagy számuk miatt elég nagy gondot jelentene az átképzésük is.
Véleményem szerint legalább azok számára elegendő lehetne a főiskolai végzettség, akik hasonlóan az előző kivétel esetéhez, az oklevelük megszerzése óta 96. szeptember 1-jéig hét év pedagógiai gyakorlatot szereztek. Azok számára pedig, akik hét éven belül szerezték oklevelüket, egy elfogadható továbbképzési, átképzési lehetőséget kellene szervezni.
Indokoltnak és örvendetesnek tartom azt, hogy a törvénytervezet szerint a normatív költségvetési hozzájárulás összegeinek meghatározásakor differenciáló tényezőként figyelembe kell venni a szakképzést. Ez annál is inkább indokolt, mert a különböző szakmák, szakmai szintek, szakfeladatok különböző finanszírozást igényelnek.
Problémásnak látom viszont a kötelező óraszámok megállapításánál szakközépiskolában és szakiskolában a gyakorlatioktatás-vezetők számára heti 11 kötelező óraszám előírását. A gyakorlatioktatás-vezető az új típusú szakképzésben meghatározó szereppel bír, elsőrendű feladata a kapcsolattartás azokkal a gazdálkodó szervezetekkel, ahol gyakorlati képzés folyik. A gyakorlati képző helyek viszont ma már nem nagyvállalatok, hanem kis cégek, magánvállalkozások. Ezért számtalan esetben egy-egy iskolának száz, vagy annál is több képző hellyel kell a gyakorlati oktatást megoldani.
(22.00)
Ennyi gyakorlati képzőhellyel, ilyen magas kötelező óraszám mellett rendszeres kapcsolatot tartani képtelenség. Itt szeretném megemlíteni azt, hogy a szakképzési törvény tavaly elfogadott módosítása is egy új feladatot ad a szakképző iskolák számára, ugyanis a gazdasági kamaráknak a tanulószerződést kötött tanulók ellenőrzésébe megadja azt a lehetőséget, hogy bevonhatja a szakképző iskolát is. Na most még ezzel a pluszfeladattal is megbirkózni ilyen magas óraszám mellett nem lehet.
Végül szólni szeretnék az osztály-, illetve csoportlétszám-határokról. A törvénytervezet szerint a 11-13. évfolyamon, valamint a szakközépiskola és szakiskola elméleti képző és szakképző évfolyamain a megengedett maximális osztálylétszám 35 fő. De ezt is túl lehet lépni 20 százalékkal, ha az adott évfolyamon csak egy iskolai osztály indul. Ez azt eredményezheti, hogy 42 fős osztályok jöhetnek létre. Ilyen létszám mellett elfogadható színvonalú oktatást folytatni képtelenség. Ez csak arra jó, hogy az ott tanító tanárok előbb-utóbb megtépázott idegrendszerű pedagógusokká váljanak, és a tantermek jelentős része sem alkalmas ilyen magas létszámú osztályok befogadására. És sajnos, ez a probléma a szakképző iskolákban igen reálisan jelentkezhet, hiszen ha például egy évfolyamon, mondjuk, 42 autószerelő tanuló jelentkezik, legnagyobb jóindulat mellett se lehet hatot közülük áttenni, mondjuk, fodrász vagy asztalos osztályba. Márpedig, ha jelentkezik ennyi tanuló és, mondjuk, zömük tanulószerződés útján kerül ide, akkor tetejébe a törvény azt mondja ki, hogy tanulószerződést kötött tanulónak a fölvételét nem lehet elutasítani. Tehát kötelező felvenni. Tehát igenis létrejöhetnek ilyen magas osztályok.
Szakmailag érthetetlen számomra az is, hogy a törvénytervezet szerint, ha a szakközépiskolai és szakiskolai gyakorlati képzés esetén az előírtnál kisebb létszámú, tehát három-hat tanulóból álló csoportot szerveznek azért, mert a szakképzés központi tanterve szerint a gyakorlati képzés kis létszámú foglalkozást igényel, akkor ehhez a törvénytervezet szerint be kell szerezni a pénzügyminiszter egyetértését.
Elfogadhatatlannak tartom azt, hogy a pénzügyminiszter egyetértésén múljék például az, hogy egy, mondjuk, olyan köztudottan balesetveszélyes szakmánál, mint az öntő szakma, gyakorlati oktatását ne 12 fős, hanem ennél kisebb csoportokban végezzék. Szakmai és munkavédelmi szempontból kell ezt eldönteni, és semmiképpen nem a pénzügyminiszter egyetértésén.
Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalva mondanivalómat úgy állapítom meg, hogy a benyújtott törvénytervezet az általam elmondottak szerint több helyen módosításra szorul. Ezekre a módosításokra benyújtottunk javaslatokat, de véleményem szerint ezek elfogadásával a törvénytervezet mindent összevetve több pozitívumot tartalmaz és jelentős mértékben elősegítheti azoknak a gondoknak az orvoslását, amikről a felszólalásom elején szóltam. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)