Burány Sándor (MSZP)

1996. június 9.

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a probléma, amit Varga Imre képviselőtársam feszegetett, nem újkeletű e Ház falai között. Ez a probléma a gazdaságpolitikai vitában visszatérő jelenség, s a növekedés és az egyensúly ellentétével írható le. Többször nekifutottunk már ennek a vitának. Hiszen 1990 és '94 között valóban egy olyan erőltetett növekedésnek lehettünk tanúi, ami súlyos egyensúlyi hiányhoz vezetett az országban. Ugyanis egyszerű matematikai oldalról is belátható, tisztelt képviselőtársaim, hogy csak egy elemét említsem ennek az egyensúlyhiánynak: egy olyan gazdaságban, amely folyamatosan többet importál, mint amennyit exportál, a fizetési mérleg hiánya szükségszerűen nő, hogyha ezt a gazdasági növekedést mesterségesen gerjesztjük.

A kereslet és a mesterséges növekedés problémáját így, ebben a formában, ahogy tisztelt ellenzéki képviselőtársaim javasolták, még a világon egyetlen országban sem sikerült megoldani. Annak ellenére, hogy Kádár Béla szép szavakat mondott e tárgykörben, ezúton csak szeretném jelezni, hogy a költségvetési bizottság tagjaként azt hiszem elnök úr a bizottság kisebbségi véleményét tolmácsolta hozzászólásában. Megerősíteném, hogy a kormánypárti frakciók elsődlegesnek tekintik a stabilizációt. És ha már az inflációnál tartunk, az államháztartási reform nélkül, tisztelt hölgyeim és uraim, az infláció érdemben nem mérsékelhető, egy olyan szituációban, amikor az infláció legfőbb gerjesztője az állami túlköltekezés, érdemi államháztartási reformlépések nélkül további előrehaladás csak nagyon erőltetett módon lehetséges.

Ennek eredményképpen igenis van arra remény, hogy 1997-ben a reálkeresetek csökkenése megállítható, és 1998 az újra nekilendülő, de már egyensúlyon alapuló gazdasági növekedés éve lesz. Még egy apró megjegyzés: Varga Mihály képviselőtársam utalt a lakosság bizalmi indexére, nos a kimutatások szerint ez valóban elmarad a nemzetközi átlagtól, de javuló tendenciát mutat, és ezt a pontatlanságot (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) helyre kellett tennem. Köszönöm szépen. (Általános taps.)