Surján László (KDNP)
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Júliusban több pénzt visz a postás a nyugdíjasoknak" hirdette vastag betűs címben az egyik független és szabad magyar sajtóorgánum. "Mindössze fél százalék a nyugdíjemelés" füstölögnek egy másik lapban. Valóban lehetetlen helyzet állt elő, az elmúlt év nagy reálbércsökkenése most jelenik meg a nyugdíjakban is. Különösen feszültségterhes ez a helyzet. Néhány héttel ezelőtt Csépe Béla képviselőtársam kincstári optimizmusnak nevezte a 20%-os inflációt, ez ha jól emlékszem ellenzéki huhogásnak minősül. Pár héttel később és pár héttel a mai nap előtt kormányzati oldalról is elhangzott, hogy ennél magasabb lesz a infláció. Ez egy kis adalék a miniszterelnök úrral folytatott korábbi beszélgetéshez is.
A helyzetet bonyolítja, hogy a Nyugdíj-biztosítási Önkormányzat két és fél százalékos emelést szeretne, de tekintettel arra, hogy már többmilliárdos hiánya van, ezt valószínűleg költségvetési pénzből képzeli. Magam is helyesnek tartanám, ha a magyar költségvetés részt vállalna a nyugdíjterhekből, ezt azonban egy átfogó reform keretében, a ma még hatályos országgyűlési határozat szellemében.
Látom, sajnos, a lezajlott viták arra utalnak, hogy a kormány, a mai kormány ezt a gondolatot nem támogatja. Kár.
A fél százalékos nyugdíjemelés azonban vérlázító. Két gondolattal szeretnék hozzájárulni a probléma megoldásához. Ilyen esetben, amikor a törvényi keret behatárolja, meg a lehetőség is behatárolja a dolgot, szakítani kellene a biztosítási elv merev alkalmazásával. A rendelkezésre álló kevés összeget a szolidaritás alapján, a legrégebben nyugdíjban lévőknek, a rendkívül kis nyugdíjjal rendelkezőknek kellene odaadni. Közöttük találhatók azok a mezőgazdasági dolgozók is, akik csak nagyon kevés szolgálati időhöz jutottak, megélhetésük a nyugdíjrendszeren belül nem, vagy csak alig biztosított. A problémát jelzi az a kormányzati szándék, hogy egyszeri kifizetés történjék az érintettek számára, jelzi, de valójában nem oldja meg.
A másik gondolat kissé messzebb vezet. A legutóbbi pénzügyminiszter-váltás előtt felmerült az a gondolat, hogy az államadósság fogalmához ne csak a sokat emlegetett külső és belső államadósság tartozzék, hanem ismerjük el, hogy vannak a társadalombiztosítási alapok felé is kötelezettségeink. Ha a privatizációs bevételek hovafordításáról gondolkodunk, erről sem szabad megfeledkeznünk. Ennek a bevételnek a valós tulajdonosa az egész magyar nép. Az adósság törlesztése közvetve a társadalom terheit csökkenti. De a társadalombiztosítás helyzetének javítása még közvetlenebbül fejezné ki, hogy az eladott javak egy része a ma nyugdíjasok értékteremtő munkája révén jött létre.
Ebből a forrásból kellene tehát a 15-20 éve nyugdíjban levők leginkább elértéktelenedett járadékát a mai megélhetési viszonyokhoz igazítani. Az elmúlt hónapokban a társadalombiztosítás és a privatizációs bevétel összefüggései, sajnos, lekerültek a napirendről. A félszázalékos emelés tragikomikus, nyugdíjast bosszantó napjaiban szükségesnek tartottam ismételten fölhívni a figyelmet erre a lehetőségre. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Általános taps.)