Szabó György (MSZP)

1996. június 9.

SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy nincs jóérzésű ember, sem önök között, sem máshol, aki örülne annak, hogy fél százalékos nyugdíjemelést kell most adni, visszamenőlegesen január 1-jei hatállyal. De amit Béki Gabriella elmondott, az úgy igaz. Erről nem a kormány döntött, erről a parlament döntött, hogy ilyen szabályt fogunk alkalmazni.

Hadd ismételjem meg, elmondtam: a nyugdíjas szervezetekkel egyetértésben, hogy megszűnjék végre a parlamenti háború, számháború. S nincs egyetlenegy ember közöttünk, állítom, aki sajnálná, hogy tavaly 15 százalékos volt a nyugdíjemelés, holott a nettó keresetkiáramlás csak 12,6 volt. Az viszont természetes, hogy most nem örülünk ennek a fél százaléknak.

Egyébként sajnálom, de itt van Bauer Tamás, aki általában jól szokott emlékezni arra, hogy a Fidesz mit szokott megfogalmazni, mert a Fidesz, úgy tűnik, nagyon rosszul emlékszik arra, hogy a Szocialista Párt mit fogalmazott meg a választási kampányában.

(16.30)

Amit elmondott, abból egyetlenegy szó nem szerepel a Magyar Szocialista Párt választási kampányában. Én elhiszem, hogy önök fel vannak háborodva, fel lehet háborodni sok mindenen, azon a helyzeten is, amelyik odáig vezetett, hogy ez a kormány tényleg kénytelen felvállalni több évtizedes mulasztást, meg az előző négy év elmulasztott stabilizációs intézkedéseit. (Moraj az MSZP padsoraiból.) De nem felháborodni kell, hölgyeim és uraim, hanem cselekedni. És azért nem hagyhatom ki azt, hogy egy egyszeri nyugdíjkiegészítést a 17 ezer, tehát az átlagnyugdíj alattiaknak biztosított a kormány költségvetése terhére, nem a nyugdíjbiztosító alap terhére. Mi is szeretnénk, hogyha nagyobb lenne a növekedés, mondtuk, hogy lelkesen fogunk tapsolni, hogyha a nyugdíjbiztosító alap képes lesz további 2,5%-ot behajtani abból a kintlévőségből, amelyet hurcol maga után és amelynek a parlament most törvényes úton-módon a behajtását lehetővé fogja tenni. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Köszönöm elnök úr. (Erős taps.)