Kádár Béla (MDF)
DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedtessék meg, hogy mindjárt személyi hanggal kezdjem. Rendkívüli örömet okozott nekem miniszterelnök úr azon buzdítása, hogy ne folytassunk kampányt, retorikát már most, hanem foglalkozzunk az ország ügyeinek intézésével.
Pontosan két hónappal ezelőtt én is ezt a javaslatot tettem itt az ön akkori MSZP-s pártkongresszusi beszéde során hangoztatott, múltból örökölt szörnyű örökség taglalásával, illetve hát az akkori 600 és 900 milliárddal, úgyhogy itt örülök, hogy két hónap alatt nézeteink ebből a szempontból teljesen azonos hullámhosszra kerültek.
A mai hozzászólás apropójaként nem sikerült teljesen értelmeznem, hogy a rendkívüli nyári ülésszak indokaként előadott államháztartási törvény és az itt felsorolt napirendi pontok között milyen szoros az összefüggés. Ez így, ránézésre, ötven százalékos, tehát ettől még önmagában talán nem volna indokolt a nyári ülésszak, vagy akkor jóval többet és kizárólagosan csakis államháztartási ügyekkel kellene foglalkozni az Országgyűlésnek. Ami a miniszterelnök úr beszédét illeti. Természetesen az is nagy örömet okozott nekem, hogy miniszterelnök úr hitet tett az exportvezérelt növekedés kibontakoztatásának célja mellett és igen nagy nyomatékkal hangsúlyozta, hogy a kormány nem hagyja magát kizökkenteni. Nem sikerült teljesen értelmeznem, hogy miből: a cselekvési programjából, vagy pedig bizonyos kormányzati retorikából, mert a kettő között azért időnként erős összhangzathiány van.
Miniszterelnök úr méltatta az első félév szakaszhatárának közeledtére való hivatkozással az eddigi teljesítményeket. Hangsúlyozta, hogy a teljesítmények nagyon figyelemreméltók, a helyzet sokkal jobb, mint '94-ben, hiszen javultak a makropénzügyi mutatók.
Első megjegyzésem, hogy egy ország állapotának megítélésében nemcsak makropénzügyekből lehet kiindulni, hisz egy országnak nemcsak pénzügyei vannak, nemcsak pénzintézetei vannak, hanem nagyon sokféle biológiai, gazdasági és kulturális természetű megnyilvánulása, folyamata, amely szintén minősítési, osztályzási alap.
Kétségtelen tény, hogy Magyarország az elmúlt két év során az államháztartási deficitnek összjövedelmekhez viszonyított arányában elért egy jelentős, 8,3-ról 6,5%-ra való csökkenést. Csökkent ennél is fontosabb a fizetési mérleg deficitje. De már a makro pénzügyi folyamatoknál sem egyértelmű ez a helyzetkép, nem beszélve a gazdaság különféle mércéiről. Ezt a javítást, amit a két fő államháztartási és fizetésimérleg-egyensúly pozícióban az ország elért, rendkívül súlyos, magas árral kellett megfizetni. Egyrészt felgyorsult az infláció, és az első negyedévben is elég makacsul kitartott egy 27%-os, azaz a '94-es átlagnál csaknem 9%-kal magasabb szinten, amely jövedelmeket elinflált, újra elosztott kedvezőtlen viszonylatba. Miniszterelnök úr hivatkozott a nagyarányú privatizációra. Igaz, de a privatizációnak a tavalyi évben 90%-a volt külföldi eredetű, szemben az 1990-94 közötti körülbelül 50%-os aránnyal.
Visszaesett a gazdasági megélénkülés üteme minimum másfél százalékkal, de valószínűleg többel. Ebből is van jövedelemveszteség. Visszaesett különösen a beruházási és a megtakarítási tevékenység. Lebénulási veszély fenyegeti a társalom alrendszereit: az oktatásügyet, az egészségügyet, a jövőbe mutató kutatásfejlesztést, szellemi tőkeképzést. Ez eltávolít minket az európai integrálódásnak a követelményeitől. Én nem gondolom, hogy ezek a tényezők csak öröm- és sikerforrást jelenthetnek számunkra, úgyhogy zárómondatként nyomatékosan hangsúlyoznám én is, hogy itt volna az ideje annak, hogy az ország ügyeivel többet foglalkozzunk. (Taps a jobb oldalon.)