Világosi Gábor (SZDSZ)
DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt képviselőtársaim! Az 1996. évi XX. törvény rendelkezett a személyazonosító jel helyébe lépő szakazonosítókról, keretjelleggel szabályozta képzésük, kiadásuk, használatuk szabályait. Részletesebb szabályozást csak a személyi azonosítóra tartalmazott. A részletes törvényi szabályozás érdekében a hivatkozott törvény arra kötelezte a kormányt, hogy az ágazati törvények módosításával terjessze az Országgyűlés elé a társadalombiztosítási azonosító jel, az adóazonosító jel és a személyi azonosító használatára feljogosított adatkezelőkre, az adatkezelésekre és az adattovábbításokra vonatkozó törvényjavaslatot.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja az, hogy összhangot teremtsem az adatkezelésekről rendelkező ágazati törvények és a nemrég elfogadott 1996. évi XX. törvény rendelkezései között. Ennek érdekében szám szerint 17 törvény módosítási javaslatát tartalmazza, mely közül 7 törvény módosításához a tisztelt Ház kétharmadának egyetértése szükséges.
A tervezet törvényi szabályozás nem fogja át teljeskörűen azokat az ágazati adatkezeléseket, amelyekre a hivatkozott '96. évi XX. törvény hatálya kiterjed. Ennek az az oka, hogy előkészítés alatt állnak azok a szabályozások, amelyek teljessé teszik az ágazati adatkezelésekre irányadó rendelkezéseket. Így rövidesen tárgyalja a kormány a munka törvénykönyvének módosításáról szóló törvényjavaslat-tervezetét, mely a munkaügyi adatkezelést részletesen szabályozni fogja, továbbá az egészségügyi adatkezelésről szóló törvényjavaslat tervezetét is. A munkaügyi és az egészségügy érdekkezelés átfogó részletes szabályozását tehát ezek a törvények fogják majd elvégezni.
Tisztelt Ház! A jelen törvényjavaslat előkészítése során a szakmai érdekek egyeztetésére és érvényesítésére hivatott tárcaközi bizottság dolgozta fel a tervezetre beérkezett észrevételeket, javaslatokat. Alapvető problémaként fogalmazódott meg, hogy a több azonosítót is használó adatkezelők tekintetében az azonosítók elkülönített használatának módját illetően e törvényjavaslatnak kell-e részletes szabályokat tartalmaznia. Továbbá kérdésként merült fel, hogy mi a garancia az adatok korlátlan összekapcsolásával és felhasználásával szemben.
Megítélésem szerint az elkülönített használatot illetően a legfőbb garanciát az említett és többször hivatkozott 1996. évi XX. törvény már tartalmazza, amikor ilyen esetekben az adatállományok elkülönített adatkezelését írja elő. Az erre irányadó részletes szabályok megalkotása véleményem szerint nem kíván törvényi szintet. Az adatok korlátlan összekapcsolását és felhasználását, tehát a XX. törvény, illetőleg a jelen törvényjavaslat is tiltja azzal, hogy meghatározza azoknak a szerveknek, személyeknek a körét, másrészt azokat a konkrét felhasználási célokat, amelyek alapján az egyes adatkezelők adatokat igényelhetnek. A Házszabály rendelkezéseinek megfelelően részletesen bemutatjuk a törvényjavaslat elfogadásával járó költségigényt. A költségek tervezésénél az érintett kormányzati szervek, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság pénzügyi fedezetigényét vettük számba.
Alapelvnek tekintettük, hogy csak azokat a költségeket lehet igényként megjelölni, amelyek a szervezetek alaptevékenységéhez tartozó feladatok megváltozásából adódnak. Így például a változó feladatok közül a valamennyi munkáltatóra háruló kötelezettségek pénzügyi szükségletei, például a személyazonosító jel lecserélése, a munkaügyi és bérszámfejtő rendszerekben az adóazonosító jelre, illetve taj-számra. Továbbá az önkormányzatoknál jelentkező többletfinanszírozási igények a pénzügyi mellékletben nem szerepelnek.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy az adóazonosító jel, a társadalombiztosítási azonosítójel és a személyi azonosító használatával kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalják meg és azt egyetértésük esetén fogadják el. Köszönöm a figyelmüket. (Általános taps a teremben)