Mészáros István László (SZDSZ)

1996. június 9.

DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége üdvözli a törvényjavaslatot, mert az lépést jelent abba az irányba, hogy határidőben, tehát még ebben az évben megvalósulhasson a személyazonosítási módok adatvédelem-barát rendszere a közigazgatásban.

(17.50)

Mint tudjuk, hosszú vajúdás, több próbálkozás után az elmúlt ősszel, illetve télen adatvédelmi okokból döntött úgy a kormány, illetve az Országgyűlés, hogy a személyazonosításnak az egységes, univerzális személyi számmal lebonyolított és az Alkotmánybíróság által még 1991-ben alkotmányellenesnek nyilvánított módjáról a szakazonosítók rendszerére tér át. Ebben a rendszerben, mint tudjuk, külön-külön szakazonosítóval dolgozik az adóigazgatási, a szociális, valamint a népességnyilvántartási ágazat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Adatvédelmi okokból született ez a döntés, hiszen az, hogy ki mit tud, ki mit tart nyilván az emberről, mit csinálnak az ember adataival, mire használják fel azokat, kinek adják oda az ember tudtán kívül, s a többi hasonló ilyen kérdés olyan kérdéseket képez, amely az ember személyiségi jogait és magánéletét érinti.

Ráadásul ez a terület meglehetősen ismeretlen és elvont, ezért a személyiségi jogok sérülékenyebbek és nehezebben védhetőek itt, mint a klasszikus területeken. Alig átlátható, nehezen érthető szféra ez, szinte egy külön világ, hiszen annak, aki ide be akar tekinteni, értenie kell a floppyk, a kódok, az algoritmusok, számítógépes programok nyelvén. Ráadásul ez a világ elvont is. Ezért annak a fontosságával, ami itt történik, sokan nincsenek is tisztában. Ez nem csoda, hiszen jobban feltűnik valakinek, ha ellopják például a pénztárcáját a villamoson, mint az, ha valaki hasznot húz a személyes adatainak az eladásából, vagy az, hogy adatait az egyik gépteremből a másik gépterembe továbbítják.

Pedig ha jól belegondolunk a következményeket illetően, az utóbbi esetek is lehetnek olyan súlyosak, mint például a pénztárcalopás esete. Például, ha valakit azért nem vesznek fel egy munkahelyre vagy azért rúgnak ki onnét, mert a munkáltató az érintett magánéletének egy olyan körülményéről szerzett tudomást illetéktelenül, amelyről normál körülmények között az alkalmazott nem kívánt és nem is lett volna köteles beszámolni.

Tisztelt Ház! Jó néhány, Magyarországon a közelmúltban fölmerült konkrét eset is rávilágított arra, hogy milyen fontos kérdések tartoznak az adatvédelem körébe. Bizonyára önök közül többen emlékeznek arra az esetre, amikor egy tv-híradás felfedte a lottón ötös találattal 578 millió forintot elnyerő személy kilétét és ezzel az illető személyi és vagyoni biztonságát nem elhanyagolható veszélynek tette ki. Vagy arra az esetre, amikor egy tüntetés kapcsán készített rendőrségi videofelvétel sorsa képezte a vita tárgyát, nevezetesen az a kérdés, hogy meddig őrizheti azt meg és mire használhatja föl a rendőrség. De arra a rendkívül sajnálatos helyzetre is utalni kell, hogy koalíciós partnerünk háza tájáról mind a mai napig sikeresen akadályozzák azt, hogy a kommunista titkosrendőrség által készített kartotékokba az érintettek, a besúgottak betekintsenek és visszanyerjék személyiségük ellopott részét.

Egy olyan világban, tisztelt Ház, amikor az információ befolyást és hatalmat jelent, sokan és sokféle módon igyekeznek szert tenni a jólértesültség pozíciójára. Ha olyat tudok valakiről, amiről ő nem tudja, hogy azt én tudom róla, máris adott a lehetőség az illető leuralására, a manipulációra.

Ez ellen kíván fellépni az adatvédelem. Fontos fellépés ez, tisztelt Ház, hiszen a magánszférába való illetéktelen behatolást megkönnyítő eszközök tárháza ma már meglehetősen széles, az adatkészletező számítógépes adatbázisoktól egészen a kézíráselemzésig, az úgynevezett grafológiáig terjed.

Lassan az ember már saját kézírását illetően sem érezheti magát biztonságban. Már-már azzal a lehetőséggel is számolnia kell, hogy valakik a kézírásának titkos kielemzésével próbálnak a személyiségjegyei birtokába jutni, ami bizony adatvédelmi kérdéseket vet föl, különösen ha ez a személyiség-feltáró kedv adott esetben egy munkaügyi személyzetisben vagy egy tanárban támad. Tudomásom szerint tavasszal egyébként éppen a Munkaügyi Minisztérium adott otthont egy ilyen grafológus konferenciának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ez a néhány példa is rávilágít az adatvédelem jelentőségére és egy kissé testközelibbé teszi ezt az elvont témát.

Nem véletlen tehát, tisztelt Ház, hogy az Alkotmánybíróság és az Országgyűlés az elmúlt években oly sok figyelmet szentelt az adatvédelem kérdésének. Kifejezetten örvendetes az, hogy az adatvédelmi biztos úrnak az 1995. évről szóló tájékoztatója arra utal, hogy a magyar társadalomnak az adatvédelemmel, az információs önrendelkezési joggal kapcsolatos érzékenysége sokkal fejlettebb annál, mint amire előzetesen számítani lehetett.

A jelentésből az is kiderül, hogy az adatvédelem nem valamiféle belterjes értelmiségi kedvtelés, hanem az adatvédelmi érzékenység, a biztos úr szavait idézve, "a munkanélküli csövezőtől a magas presztízsű rétegekig átfogja a magyar társadalmat".

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja az, hogy jó néhány, már meglévő hatályos törvényt hozzáigazítson az ágazati azonosítók rendszerét bevezető, hivatalos nevén a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény rendelkezéseihez. Így például módosítja az adózás rendjéről vagy a vámjogról, a társadalombiztosításról, az egészségügyről, az ingatlan-nyilvántartásról és a rendőrségről szóló törvényeket.

Jelentősnek ítélem, tisztelt Ház, azokat a rendelkezéseket, amelyek rendezik a rendőrség által készített kép- és hangfelvételek sorsát, kimondva, hogy azokat hat hónap elteltével meg kell semmisíteni, ha a felvételen rögzített cselekmények miatt nem indult büntető vagy szabálysértési eljárás és a felvételen rögzített események nem képeznek maradandó értéket.

Fontos az a rendelkezés is, amely az ingatlan-nyilvántartás területén kiküszöbölheti az olyan visszaéléseket, hogy valaki csalás útján eladja valaki másnak az ingatlanát. Ezt az utóbbi időben felbukkant kalózkodást egyébként éppen az tette lehetővé, hogy könnyűszerrel hozzáférhettek a tulajdonosok személyazonosító jeléhez.

Jelentős rendelkezés az is a törvényjavaslatban, hogy statisztikai célra csak személyazonosításra alkalmatlan módon lehet adatokat átadni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdés azonban számomra, hogy mit takar és milyen célt szolgál az a rendelkezése a törvényjavaslatnak, hogy nemcsak az illetékes egészségügyi szakszolgálatok, hanem maga a Népjóléti Minisztérium is hozzájuthat konkrét személyek egészségügyi adataihoz. Ezt a kérdést a bizottsági tárgyalás során feltétlenül tisztázni kell.

Látni kell azt is, tisztelt Ház, hogy a munkaügyi és az egészségügyi terület továbbra is adós a mélyebb szabályozással, ahogy arra történt utalás az expozéban, a munkaügyet illetően például teljeskörűen hiányzik az adatkezelés szabályozása, és az egészségügy területén csakis a leglényegesebb szempontokat fedi a törvényjavaslat. Tehát ez a két terület nyilvánvalóan más törvényekben további szabályozást igényel, és tudomásom van arról, hogy egészségügyi területen talán előkészülőben is van a szabályozás. Ez azonban, tisztelt képviselőtársaim, mit sem von le a törvényjavaslat erényéből, hiszen ez a törvényjavaslat a már létező szabályokat módosítja. Mégpedig jó irányban, álláspontom szerint. Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége, mint ahogy a beszédem elején ezt már említettem, támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Megtisztelő figyelmüket megköszönöm. (Taps a bal oldalon.)