Pokorni Zoltán (Fidesz)
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Valamennyien emlékszünk arra a folyamatra, ami a '94-es választásokon győztes MSZP, illetve koalíciós partnere, az SZDSZ munkálkodását jelentette a társadalmi partnerekkel történő megállapodás érdekében. Úgy hívták ezt a folyamatot, hogy tgm, társadalmi-gazdasági megállapodás. Arra is emlékszünk, hogy hát hosszas tárgyalássorozat, próbálkozás után hamvába halt ez a kísérlet, nem övezte dicsőség a tárgyalófelek homlokát. Elfelejtettük ezt a kifejezést ma már, hogy tgm.
Majd aztán az új munkaügyi miniszter úr, Kiss Péter, egy huszáros rohammal végül is sikerre vitt egy kisebb körű tárgyalást, a közalkalmazotti körre vonatkozó hároméves megállapodást. Igaz ugyan, hogy maguk a megállapodó felek is tanácskoztak, hogy érdemes-e aláírni ezt a tartalmi ígéretek nélküli, leginkább csak az egyeztetésre, formai kényszerekre kiterjedő megállapodást. De végül is aláírták. Ez valóban eredménye a kormánynak. Nyilván fájdalmas volt sokak számára az, hogy egy-két hétre rá a közalkalmazotti törvény bevezetésével kapcsolatban valahol a miniszterelnöki dolgozószobákban ettől eltérő gyakorlatot valósított meg az egyik aláíró, illetve több aláíró fél, a többiek háta mögött. S még inkább sérelmesnek tarthatják azt, hogy messze alul marad a várakozásnak az, amit ma láttunk. Hiszen azt ígérte a kormány, hogy a kétszázalékos reálbér-csökkenést nem haladja majd meg a közalkalmazottak reálbércsökkenése.
Ma pedig azt látjuk, hogy az év első felében, első négy hónapjában regisztrált 9,5 százalékos reálbércsökkenéssel van dolgunk. De még egy fájdalmas dolog: azt olvashatták épp a héten, hogy a Pénzügyminisztérium 40 ezer (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) közalkalmazott elbocsátását tervezi.
Kérdésem: Államtitkár úr, szükségesnek látja-e újra tárgyalni a közalkalmazotti megállapodást, és mit tesz meg ennek érdekében? Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)