Lakos László (MSZP)
DR. LAKOS LÁSZLÓ földművelésügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés!
Az agrárszakmai jogalkotás fontos állomásához érkeztünk. Szavaz az Országgyűlés, köznapi nevén nevezve a vadászati, valamint az erdőtörvényről. E két javaslat, kiegészítve a természet védelméről szólóval, a jövő generációk érdekeit is szolgáló alapjogszabályok. E hármas törvénycsomag szerves egységet alkot, és olyan szakmailag is vállalható kompromisszumokat tartalmaz, melyek összességében biztosítják mind a természetvédelmi, mind az erdőgazdálkodási, mind pedig a vadgazdálkodási érdekek megfelelő, összehangolt érvényesülését. Tisztelt Képviselőtársaim! A vadászati törvényjavaslathoz összesen 506 módosító indítvány érkezett, ami önmagában is bizonyítja, hogy e téma az érdeklődés középpontjában áll. Engem is meglepett, hogy az indítványok között egy olyan sem akadt, amely koncepcionálisan ne értett volna egyet a javaslatnak azzal a rendelkezésével, miszerint a vadászati jog a földtulajdonosokat illesse meg.
Véleményem szerint ez az a széles körű politikai alap, amelyhez képest már másodlagosnak tűnnek az egyébként fontos, de vitatott részletkérdések. Feltételezem, hogy akik a javaslat egyik vagy másik pontjával nem értenek egyet, az ellen nem tesznek semmit, hogy a földtulajdonos megkapja a törvény szerinti jogát, mert ha igen, az egyben azt is jelenthetné, hogy a szép szólamok ellenére a korábbi rendszer fenntartásában érdekeltek, vagy annak fennmaradását segítenék elő.
A tulajdonrendezési folyamat teljessé tételét jelentheti ugyanis, ha a föld tulajdonosai jogilag is garantáltan megkapnák azt a haszonvételt, a vadászati jogot, amelyet korábbi magánjogi szabályozásunk a tulajdonjog szerves részének tekintett. A várakozásnak megfelelően alakult az a vita, amely a vadászterület legkisebb kiterjedéséről, valamint a vad tulajdonjogáról szólt. Gyimóthy és Balsay képviselőtársaink javaslatukban a 300 hektáros kiterjedésre tettek javaslatot, melytől nem is tágítottak a vita során, de ezt a koncepciót nem vezették át egyéb rendelkezéseken, így inkább deklarációnak volt tekinthető.
Szakmailag kiérleltebb, új koncepcióval állt elő a bizottsági viták során csak "nagy csapat"-nak titulált négyes, Mayer Antal, Mészáros Béla, Vargáné Kerékgyártó Ildikó és Juhász Pál képviselőtársaink akkor, amikor a vadgazdálkodási területet és a vadászterületet külön kezelte volna, és ezen belül a vadászterület legkisebb kiterjedését apróvad vadászata esetén 300 hektárban, nagyvad vadászata esetén pedig 1000 hektárban állapították volna meg. A javaslat kiindulópontjával, azaz hogy a vadászterületet a vadgazdálkodási területtől válasszuk el, nem tudok egyetérteni, mivel a hasznosításnak, azaz a vadászatnak nem szabad elválnia a gazdálkodástól. Viszont tiszteletreméltó az a szakmai munka, amivel e javaslatcsomagot következetesen végig kívánták vinni a tervezet szövegén. Az erdőtörvény esetében e négy képviselő által összeállított módosító indítvány 80-90%-át elfogadtuk, jelentősen gazdagították az eredeti koncepciót.
A vad állami tulajdonjogának fenntartásával többen nem értettek egyet. E képviselőket szeretném megnyugtatni arról, hogy a javaslatban szereplő megoldások, figyelemmel az előterjesztő által is támogatásra javasolt módosításokra, mind szakmailag, mind pedig alkotmányjogilag védhető rendszert alkotnak. Dr. K. Csontos képviselő úr pedig indítványaival folytatta a javaslatok nyelvezetét patinásabbá tevő parlamenti munkásságát. Igazán egy olyan kérdés, a vadkártérítési ügye maradt csak, amelynél az érvek és az érdekek a legutolsó pillanatig harcoltak egymással. A javaslatok egy része a vadfajok felsorolása nélkül, a vadkártérítési felelősséget kiterjesztette volna a vadászatra jogosult számára bevételi lehetőséget nem biztosító vadfajokra is.
A javaslatok másik része pedig a polgári törvénykönyvnek a veszélyes üzemi felelősségi szabályai alkalmazásával szemben fogalmazott meg alternatívát.
Végül voltak olyan javaslatok, amelyek károkozás esetén az úgynevezett 5%-os önrészt kifogásolták.
Tisztelt Országgyűlés! Feltétlenül szükségesnek tartom törvényi szinten rögzíteni azon vadfajok körét, amelyek esetében vadkár érvényesíthető. Ellenkező esetben a javaslat jelenlegi rendszerében miniszteri rendeleti szinten dőlne el, hogy mely vadfaj esetén lenne érvényesíthető a vadkár.
Ez egyrészt alkotmányossági aggályokat is felvet, másrészt arra ösztönözné a mindenkori földművelésügyi minisztert, hogy a vadászható vadfajok körét szűkítse. Ez viszont azzal a következménnyel járna, hogy az egyébként vadászati értékkel nem rendelkező, de az élő környezet részét képező és a felsorolásban nem szereplő vadfajokra nem terjednének ki a javaslatnak a vad védelmére vonatkozó szabályai.
Ezt feltételezem a javaslattevők sem gondolják így. Erre tekintettel, bármennyire sajnálatos is, de nem tudom támogatni a mezőgazdasági bizottság által kidolgozott módosító indítványt. A mezőgazdálkodáson és az erdőgazdálkodáson kívüli vadkárok esetében a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenység szabályainak alkalmazása, mind a vadászatra jogosult, mind pedig a gépjármű üzemben tartója számára lehetővé teszi a vad és a gépjármű ütközése esetén a károkozásban való közrehatás vizsgálatát. Vadkár esetében pedig az 5%-os önrész alapvetően azt a célt szolgálja, hogy a föld használóit is ösztönözze a javaslatnak a vadkár-megelőzési rendelkezéseinek alkalmazására. A vad ugyanis az élőhely szerves része, és ennek következményeivel mindenkinek számolnia kell.
Ezúttal is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a javaslat záró rendelkezései módosítják az önkormányzati törvény egyes rendelkezéseit, mivel kétharmados törvénymódosításról van szó, ezért kérek minden képviselőt, hogy a földtulajdonhoz kötött vadászati jog bevezetése érdekében segítsék elő a módosítás megszavazását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Könnyebb helyzetben vagyok az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényjavaslathoz benyújtott mintegy 345 módosító indítvánnyal. Nyugodtan állíthatom, hogy ezek jelentős része mindenképpen gazdagította a javaslat szakmai színvonalát, hogy mennyire felkészültek a javaslattevők, mi sem mutatja jobban, hogy összesen 110 módosító indítvány elfogadására teszek javaslatot. Nagy vita előzte meg a javaslat tárgyalása során a természetvédelmi törvényjavaslat rendelkezéseit, csak a fokozottan védett vagy a védett természeti területen kellene alkalmazni.
(18.10)
Bár gazdálkodási szempontok az előző megoldást tennék indokolttá, és magam is hajlottam e megoldásra, azonban a korábban már említett kompromisszumkeresés jegyében el kellett fogadnom a részben szakmai, részben pedig alkotmányossági érdeket. A javaslat során, a javaslat vitája során többek részéről így Soós Győző képviselő úr és a környezetvédelmi bizottság részéről felvető-dött, hogy e javaslatban kellene rendezni az állami tulajdonban lévő erdővagyon kezelésének aktuális problémáit. A javaslat előkészítésekor tudatosan vállaltuk, hogy az erdőről és az erdő védelméről majdan elfogadásra kerülő törvényjavaslat a tulajdonformától függetlenül, csak szakmai kérdésekkel foglalkozzon. Csak így lehet e javaslatot a tulajdonviszonyok átalakulásának időszakában függetleníteni aktuálpolitikai kérdésektől.
Kérem ezért képviselőtársaimat, hogy értsenek egyet az előterjesztőnek ezzel az álláspontjával. Az erdő védelmét biztosító indítványok között három olyan is van, amely a felelőtlen, az erdőben hosszú távú károsodást eredményező vadgazdálkodói magatartást szankcionálja.
Tekintettel arra, hogy a javaslat rendszerében három hatóság az erdészeti, a vadászati, valamint a természetvédelmi hatóság szorosan együttműködik, ezért nem érthető, miért ez a nagy ellenállás pont e kérdésben. Az előterjesztő által támogatott indítvány, a javaslat kiegyensúlyozottságát erősíti. Az utolsó pillanatban kapott nagyobb figyelmet Dr. Dornbach Alajosnak az az indítványa, amely lehetővé tette volna mindenki számára, hogy személyes szükségletük mértékéig az erdőben, annak tulajdonjogától függetlenül, gombát, vadgyümölcsöt, virágot és díszítőlombot gyűjtsenek.
Tudom, hogy ez sok helyen szociális kérdés is. Azonban nem tekinthetünk el az alkotmányos megoldástól sem. Az erdei haszonvételek gyakorlása figyelemmel a megváltozott tulajdoni viszonyokra is a tulajdonjog része.
Megítélésem szerint a jogalkotó az alkotmánysértés veszélye nélkül csak olyan megoldást választhat, amely a tulajdonos rendelkezési jogát nem korlátozza. Nem szabad ugyanis elfelejteni azt sem, hogy évekig, évtizedekig csak az erdei mellékhaszonvételből származhat jövedelme az erdő tulajdonosának akkor, amikor a fenntartás terheit is neki kell viselnie.
Nincs ugyanis olyan alkotmányos indok, amely alátámasztaná e körben a tulajdonjoggal való rendelkezés korlátozását. Ezért kizárólagos kompromisszumos megoldásként elfogadható az indítvány, amely az erdő látogatói számára ezt a lehetőséget csak az állami tulajdonban lévő erdőben engedi meg. Az állam ebben az esetben csak a saját tulajdonában lévő erdő haszonvételéről rendelkezett. Felvetődött és a mezőgazdasági bizottság is támogatta azt a módosító indítványt, miszerint az erdőgazdálkodási ütemtervek elkészítése állami feladat, így az elkészítés teljes költségét is az államnak kell viselnie.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy ebben a kérdésben az előterjesztő eredeti javaslatát támogassák, miszerint az állam, az ütemtervek elkészítéséhez támogatást nyújt.
Szintén bizottsági támogatást is kapott az a javaslat, miszerint a földművelésügyi miniszter az erdőgazdálkodói bírság megfizetése alól korlátlanul felmentést adhatna. Megmondom őszintén, ilyen jogosítványra nem vágyom. Sőt hiányolom is a javaslatból azt a földtörvényben, a földvédelmi bírságra vonatkozó szabályok között szereplő rendelkezést, miszerint törvény tiltja meg a bírság fizetése alóli felmentés megadását. Egy ilyen felhatalmazás ugyanis fellazíthatná a rendszer működését, ami inkább a felelőtlen, mint a felelős erdőgazdálkodói magatartásra ösztönözne. Azt is látni kell, hogy ez az indítvány a tulajdonrendezési folyamatot is lassíthatná. Az esetleges fizetési problémákat pedig más módon, a hatályos jogszabályok rendelkezései között kell megoldani.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül engedjék meg, hogy ezúton mondjak köszönetet azoknak az érdekképviseleti szerveknek, szakértőknek, akik a háttérből nagyon sokat tettek azért, hogy a szükséges kompromisszumok kellő szakmai megalapozottságot kapjanak. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról, továbbá az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényjavaslatot az előterjesztő által is támogatott módosításokkal együtt fogadják el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalról.)