Papp Pál (MSZP)

1996. június 10.

PAPP PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Jeszenszky Géza képviselőtársam fölszólalásához kapcsolódva ugyanehhez a két szakaszhoz szeretnék néhány mondatot mondani. Én is helyesnek tartom, hogy az ajánlás 6. pontjában szereplő módosítási javaslat hangsúlyosabban megjeleníti az Európai Unióhoz való infrastrukturális integrálódást, illetve utal arra, hogy az új konstrukciók a környezetterhelést lehetőség szerint ne fokozzák. Ugyanakkor ennek a javaslatnak az első részében szerepel egy olyan kitétel, ami úgy szól, hogy "hazánk földrajzi fekvése és domborzati viszonyai miatt az elkerülhetetlen tranzitforgalom kiszolgálása" és így tovább. Szeretném elmondani, hogy ez a tranzitforgalom egyáltalán nem elkerülhetetlen. Számos példa van arra, hogy ha egy közlekedéspolitika hibás, ha egy tarifapolitika hibás, akkor természetes útvonalakba eső szállítmányok is elkerülnek egy adott régiót, elkerülnek egy országot és ennek a fordítottja is igaz természetesképpen. Vagyis ha egy közlekedéspolitika helyénvaló, hogyha egy tarifapolitika jó, akkor nem természetes útirányba eső árukat is meg lehet szerezni, természetesen amennyiben az adott ország úgy gondolja, hogy ez az érdeke.

Az elmúlt alkalommal az általános vitában én viszonylag részletesen foglalkoztam a tranzithoz kapcsolódó kérdésekkel. Említettem azt, hogy az országon teljes egészében áthaladó nagytömegű árukat tartalmazó tranzit, és nehéz szállítmányokat tartalmazó tranzitforgalom esetében mindenképpen a vasúti közlekedést volna célszerű preferálni és kevésbé a közutat. Hiszen az is köztudomású, hogy azonos szállítási teljesítmény mellett a vasútnak a helyigénye, az üzemanyag felhasználása, a zajterhelése az a közúténak körülbelül olyan 10-15 százaléka között van. Tehát mindenképpen célszerű, hogyha ezek a szállítmányok vasúti tranzit keretében mennek keresztül, adott esetben a ROLA, vagyis a kamiont föl a vasútra való közlekedtetés formájában. Tehát az, hogy egy országnak földrajzi vagy domborzati adottságai vannak, önmagában az érvényesüléshez még kevés. Igenis egy aktív közlekedéspolitikára és egy aktív tarifapolitikára van szükség ahhoz, hogy ezeket az előnyöket ki lehessen használni, és ahhoz még inkább, hogy csak magukat az előnyöket lehessen kihasználni és csak az előnyök jelenhessenek meg.

A másik gondolat az ország kiegyensúlyozottabb térségi fejlődéséről szóló passzushoz kötődik. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy egy térségi fejlődés kiegyensúlyozása történhet fejlesztéssel és történhet visszafejlesztéssel. Ez utóbbival kapcsolatban jegyezném meg, hogy a vasúti mellékvonalak, szárnyvonalak, időlegesen gazdaságtalannak minősített, majd ismét gazdaságosnak talált vonalak esetében nagy alaposságra van arra szükség, hogy ezek a vonalak lehetőség szerint megmaradhassanak. A megfelelő működési forma, a megfelelő tulajdonforma megtalálásával, mert amit más képviselőtársaim is utaltak már rá hozzászólásaikban, az elmúlt alkalommal egy vasúti szárnyvonalnak a fölszámolása kevéssé hasonlítható azzal a közvetlen közgazdasági racionalitással, hogy mibe kerül és mennyi hasznunk van belőle, semmint sokkal inkább azzal, hogy ezeknek a közlekedési útvonalaknak a létesítése jelen körülmények között, jelen árviszonyok mellett milyen áldozatokat kívánna, mennyibe kerülne. Ez lehet tulajdonképpen a valós összehasonlítási alap. Ezzel kapcsolatban szeretném itt még egyszer ezen a helyen is a szárnyvonalak sorsát a döntéshozók figyelmébe és jóindulatába ajánlani. Köszönöm szépen. (Általános taps a teremben.)