Jeszenszky Géza (Néppárt-MDNP)

1996. június 10.

DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy látszik, a késői óra és az érdeklődés koncentráltsága kedvez arra, hogy az ellenzék és a kormány egyet tudjon érteni egyes javaslatokkal. Lehet, hogy más törvényjavaslatok esetében is ezt a módszert lehetne alkalmazni.

Mindenesetre, az előttünk levő ajánlás 12. pontja az tulajdonképpen ma már egyszer napirenden volt legfeljebb ott nem volt kell idő, hogy erről az eszmecsere teljes legyen , úgyhogy miközben örömmel veszem azt, hogy ez itt az ajánlás 12. pontjában szereplő megjegyzés vagy javaslat, hogy elsőbbséget kell biztosítani a sebességkorlátozások megszüntetésének, ezzel miniszter úr is egyetért.

Azt hiszem, hogy ő sem ért egyet azzal, hogy ennek az üteme meglehetősen lassúnak tűnik, és én örülnék, hogyha a következő években vagy akár következő évben megkeresné a minisztérium azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik ennek a programnak a felgyorsítását. Hiszen különben a vasútnak nyújtandó előnyök és a vasútközlekedés preferálása az csupán jámbor óhaj maradhat.

Az ajánlás 17. pontja beszél arról, amiről Papp képviselő úr is az előbb részletesebben szólt: közlekedési szövetségek és tarifaközösségek létrehozásáról mint a tömegközlekedés vonzóbbá tételének eszközéről. Én itt ezzel egyet értek az ő javaslataival és magával a fogalmazással is. Én azt hiszem, hogy itt már elég sok szó esett a szerencsétlen Győr-Hegyeshalom szakaszról, és arról itt nem kell újra beszélni, mert ez is a tarifapolitika tágabban értelmezett keretébe tartozik. Itt legfeljebb egy megjegyzést nem tudok nem elmondani, hogy furcsa arra gondolni, hogy Svájcban, Ausztriában a sziklába vájt alpesi alagutak használata is relatíve olcsóbb, mint a Kisalföld síkján épült szakasz. De e mögött talán olyan rossz számítások vannak, rossz szerződések, amelyeket nehéznek tűnik módosítani, bár erre vonatkozóan is el tudnám képzelni azt, hogy a napirenden levő fizető autópályák nem nagyon népszerűek a társadalom előtt érthető módon , és ugyanakkor úgy tűnik, hogy ezt a megoldást szinte elkerülhetetlennek látja a tárca.

Én nagyon örülnék, ha alkalmasint az Országgyűlés értesülne arról, hogy nem lehet-e ezt más módon megoldani. Úgy, ahogy Szlovákia és Csehország megoldja, ahol elég szerény autópálya-hálózatra olyan kötelező díjtételeket állapítottak meg, ami az ország állampolgárai számára nem jelent nagy terhet, akik egész évben használják ezt, és az alkalmi használók, uram bocsá' a turisták számára is megfizethető, de mindenesetre sokkal közelebb áll ahhoz a koncepcióhoz, amit a tárcától is kidolgozott elgondolások tartalmaznak. Tehát én megvizsgálni javasolom e vonatkozásban is a tarifapolitikát.

Azonban igazából véve itt a tömegközlekedést preferáló tarifák ügye az elsősorban ugye a városokra vonatkozna, vagy talán kiterjesztve az elővárosi közlekedésre. Itt csak azt lehet megállapítani, hogy ez a tarifapolitika szerencsétlen, vagy ha erősebb szót használok, akkor katasztrofális. Tudom azt, hogy pillanatnyilag jelentős szubvenciót kap egy vasúton utazó. De mégis azt látjuk, hogy a lakosságra nehezedő terhek növekednek, ezzel csökken a tömegközlekedési járművek kihasználtsága: legyen az vasút vagy villamos, vagy városi autóbusz. Így a csökkenő kihasználás növeli a ráfizetést, és még jobban az autók felé tereli mind városon, mind városközi forgalomban az utazási szokásokat.

Nagyon kevés történt eddig a kedvezmények megvizsgálása és biztosítása terén, és még kevesebbet látunk a városi forgalom tömegközlekedés felé terelése ügyében. Itt van egy olyan megfogalmazás is a közlekedési koncepcióban, amivel nem tudok egyetérteni, és ellentmond az itteni ajánlás 17. pontjában foglaltakkal is. A közlekedési koncepció úgy fogalmaz idézem "Törekedni kell a tömegközlekedés részaránycsökkenési ütemének mérséklésére". Vagyis elfogad egy olyan tendenciát, amit én azt hiszek, hogy nem kellene elfogadni, tehát az, hogy mindenképpen csökkenni fog a tömegközlekedési részarány, számos európai nagyváros példája azt mutatja, hogy ez a tendencia megfordítható, már meg is állt. Miniszter úr jól ismeri Strasbourg példáját, ahol a most üzembe helyezett zárt pályás városi villamos nagyon nagy mértékben enyhítette a városi közlekedés problémáit és nagyon népszerű, és ha nem is túlzsúfolt, de meglehetősen frekventált. Tehát csatlakozva az előttem szóló képviselő véleményéhez, én úgy gondolom, hogy föltétlenül a városi tarifapolitikával megoldandó nagyon sürgősen az, hogy kapcsoljuk be a városi közlekedésbe azt, amit a koncepció csak vizsgálni tervez. Mégpedig azt, hogy hogyan lehet bejáró forgalmat a túlzsúfolt utakról a vasútra visszaterelni. De amennyiben a vasútjaink lassúk, gondoljunk az Esztergom-Budapest világméretű negatív rekordra, hogy ott a 40 vagy 60 km-t mennyi idő alatt teszi meg az a vasút. De ha arra gondolunk, hogy milyen a közbiztonság ezeken a vasutakon, milyen a tisztaság állapota, ráadásul mégiscsak a jövedelmi viszonyokhoz képest meglehetősen drágák, akkor attól tartok, hogy a dicséretes szándékból, ami a koncepcióban szerepel, ami az ajánlásban szerepel, nem nagyon lesz semmi.

(20.20)

(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

És itt külön javasolnám miniszter úrnak és tárcájának a Budapest-Esztergom vasút átépítésének megvizsgálását, illetve tudom, hogy vannak erre vonatkozóan tervek, koncepciók, de ha valaki mint én is a piliscsabai katolikus egyetemen is tanít, és látja, hogy a diákoknak vagy a tanároknak mennyi időt jelent a 25 km-es távolság megtétele, és ha arra gondolunk, hogy ez egy fontos elővárosi vonal, a városi terjeszkedés kívánatos iránya, ha itt meg akarjuk oldani azt, hogy a lakosság ne az így is túlzsúfolt, életveszélyes úton torlódjon, akkor ez a vasút nagyon gyorsan átépítendő.

Tehát egészében véve én attól tartok, hogy a tömegközlekedés elsőbbségéről sokat beszélünk, de keveset teszünk érte, és még a városi villamosok esetében is inkább megszüntetés történt az elmúlt pár évben is, semmint fejlesztés, bővítés. És ami egyértelműen elvetendő, az, hogy a városi tömegközlekedési vonalakon a járatokat ritkítják ahelyett, hogy sűrítenék, ez megint csak a vonzóbbá tétellel ellentétes, tehát egy ördögi körben mozgunk, a tarifa egyre drágább, a járatok száma egyre ritkább, és így sokan inkább választják azt, hogy kényelmesen ülnek autójukban, most már sokszor léghűtéses vagy légkondicionált autójukban a dugókban, mintsem a tömegközlekedést választanák.

Én remélem, és ismerve miniszter úr felfogását, én csak azt tudom kívánni, hogy a koncepció általános megfogalmazásain keményebben dolgozzon a tárca, és hogy az ajánlás 17. pontja szellemében és az ajánlás szövegét betartva ezek a tarifaközösségek minél hamarabb megvalósuljanak, és így például a fővárosi közlekedésbe vonják be a vasutat, aminek a elhanyagolása tulajdonképpen érthetetlen. Az EBEÉ tavaly decemberi csúcskonferenciáján is próbát tettek, és nagyon jól bevált ez a próba, nem tudom, hogy a sikeres próba után miért nem történt semmi a megvalósítás érdekében. Köszönöm szépen figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)