Varga Mihály (Fidesz)
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az 1995-ös év egyik utolsó törvényével, immár hagyományosan, az érintett munkáltatók és szakszervezetek tiltakozásától kísérve, a kormány a Munkaerőpiaci Alap létesítésével kapcsolatosan módosított jó néhány munkaügyi tárgyú jogszabályt.
(9.10)
Így ez a törvény rendelkezett arról is, hogy 1996. július elsejével szűnjön meg a pályakezdők munkanélküli-segélye, és helyette megbízást kapott a kormány arra, úgynevezett aktív munkaerő-piaci eszközöket alkalmazó programot dolgozzon ki.
A lépés indoklásakor elhangzott, hogy a pályakezdők munkanélküli-segélye nem elég hatékony, a pályakezdőket nem ösztönzi eléggé a munkahelykeresésre, és hogy csak a középiskolát, illetve az ezt meghaladó képzettségűeket érinti. Hogy a kilátásba helyezett, a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési esélyeit javító aktív program mit is takar, az sokáig homályban maradt, és sajnos a jelek szerint továbbra is ottmarad. Ez volt az oka annak, hogy a Fidesz több alkalommal is szóvá tette: egyetértünk azzal, hogy a segélynél jobb a képzés és a munkához juttatás, de amíg ennek nincsenek meg a feltételei, addig a rossz segély is jobb, mint a semmi.
Véleményünkkel nem voltunk egyedül. Hisz a kormány elképzeléseit azok nem támogatták, akiket érintett. Tehát sem a munkáltatók, sem a munkavállalók, és mint kiderült, az előkészületek során ellenezte a GYIÉT ifjúsági tárgyalócsoportja és az Érdekegyeztető Tanács munkaerő-piaci bizottsága is.
Ez év május 15-én azután megszületett a kérdést rendezni, a homályt oszlatni hivatott kormányrendelet. A rendeletben valóban új fogalmak, új szóösszetételek jelentek meg, mint például; munkatapasztalat szerzését elősegítő foglalkoztatás, közismertebb nevén a gyakornoki rendszer, az egyéni adottságokhoz igazodó szolgáltatás, és az együttműködési terv. Tény, hogy korábban is volt bértámogatás, amelyet maximum egy évig lehet folyósítani, és a bér 50-100%-ig terjedhet. Ehhez járult még a támogatása, azonos idejű támogatás nélküli foglalkoztatás. A most ajánlott gyakornoki rendszer két legyet akar ütni egy csapásra. Összekombinálni a korábbi bértámogatási szisztémát az elterjeszteni óhajtott részmunkaidős foglalkoztatással. A rendelet ugyanis egyértelműen kimondja: a támogatás mértéke a munkabérnek napi négy órára számított időarányos része. Tudjuk, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásnak Magyarországon nincsenek nagy hagyományai. Elterjesztéséhez minimum a munkáltatók és a munkavállalók támogatása kellene. Erről mint láttuk szó sincs, éppen ellenkezőleg, mint annyiszor, szándékuk és érdekeik ellenére kívánják boldogítani őket. Az eddig ismertté vált hírek, melyeket olvashattunk a sajtóban is, kiábrándítóak. A munkáltatók szinte egyáltalán nem érdeklődnek a csodaszer iránt. De nem érdeklődnek a pályakezdők sem, bár ennek végleges megítéléséhez várni kell még néhány hónapot, mindenesetre kérdéses, hogy mennyivel lesz vonzóbb a félállású gyakornokoskodás, mint a feketegazdaságban felkínált illegális foglalkoztatás.
Mindenesetre okkal feltételezhető, hogy a munkaügyi központokkal való kapcsolattartás komplikáltabb és nehézkesebb lesz a most ajánlott személyre szabott rendszerben, mint a segély esetében. Az egyéni foglalkoztatási tervek készítése szép gondolat, csak éppen a munkaügyi központok apparátusa sem személyi, sem technikai feltételeit tekintve nincs felkészülve erre. Valamit megsejthetett a miniszter úr is, hiszen állítólag hozzájárult ahhoz, hogy országosan 100 fővel bővüljön az apparátus, kérdés persze, hogy milyen pénzből.
A még július 1-jéig létező rendszerben most is létezik bértámogatás, a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés, most is vannak állásbörzék, és a Munkaügyi Minisztérium 1996. évi foglalkoztatási irányelveiről szóló anyagból tudjuk, hogy a középfokú oktatási intézményekben a kilépők mintegy 80%-át informálják az elhelyezkedési lehetőségekről.
Mindez a még létező pályakezdők munkanélküli-segélyén felül.
Tisztelt Ház! Tudjuk, hogy a foglalkoztatás-politikára szánt összegek az utóbbi két évben reálértékben mintegy felére csökkentek. Nem megalapozatlan tehát a kérdés: az új rendszer javítani vagy rontani fogja a pályakezdők elhelyezkedési esélyeit? És még valami. Volt idő Magyarországon, igaz a második világháború előtt, amikor tervezett reformok előtt, mintajárásokban, szűkebb körben kikísérletezték az elképzeléseket. A tapasztalatok elemzése után került sor a tényleges változtatásokra. Kiss Péter és a Horn-Kuncze-kormány fordítva gondolkozik. Előbb intézkednek, majd látva, hogy az élet nem igazolja vissza álmaikat kapkodnak, sodródnak, rögtönöznek, de most nem egyszerűen saját politikai jövőjükkel játszanak, hanem a jövő generációval. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)