Akar László

1996. június 10.

AKAR LÁSZLÓ, pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ez év első hónapjaiban tárgyalta és fogadta el a parlament a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló törvényt. Ennek keretében a társadalombiztosítási kintlevőségek behajtásából összesen 54 milliárd forint járulékbehajtási bevételi előirányzatot határozott meg az Országgyűlés. A behajtás eredményességének ilyen mértékű javításához a tb-költségvetés elfogadásakor szükségesnek látszott a járulékbeszedés törvényi hátterének több ponton való változtatása, de ennek megvalósítását idő hiányában a tisztelt Ház végül külön törvény hatáskörébe utalta. Ennek megfelelően terjeszti elő most a kormány a többszöri egyeztetések és viták után a járulékbehajtási tevékenység feltételeit javító külön törvényjavaslatot.

A társadalombiztosítási alapok 1995. év végi kintlévősége 220 milliárd forint volt, melynek mintegy a fele csődeljárás, felszámolási eljárás, végelszámolás alatt lévő szervezetet vagy már megszűnt munkáltatót érintett. Ez utóbbi körben a kintlévőségek befolyása jellemzően több év alatt és csak részlegesen lehetséges. Ugyanakkor a tapasztalatok alapján a törvényi szabályok kisebb korrekciójával a tb-követelés-befolyás eredményességi hányada javítható. Emellett a működő gazdálkodószervezetek ugyancsak jelentős járuléktartozásának beszedésében, illetve az újonnan keletkező hátralékok növekedésének fékezésében is kedvező hatású lehet a hagyományos jogi eszközök néhány ponton történő módosítása.

Konkrétan a törvényjavaslat a felszámolási eljárásokból befolyó bevételek növelését és gyorsítását, az adósok elleni végrehajtási eljárások jogi lehetőségeinek bővítését célozza, valamint az anyagi ösztönzésre vonatkozó törvényi részeket módosítja. Annak ellenére, hogy a módosítások elsődleges célja a társadalombiztosítás behajtási tevékenységének javítása, indokolt, hogy ezzel párhuzamosan segítsük az egyéb köztartozások behajtását is, biztosítsuk egyben a megfelelő összhangot a behajtásra vonatkozó jogszabályok, továbbá az adóhatóságok eljárása között.

A törvénymódosítási csomag ennek megfelelően a csődtörvényt, a társadalombiztosításról szóló törvényt, az adózás rendjéről szóló törvényt, az egyéni vállalkozásról szóló törvényt, valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak '96. évi költségvetéséről szóló törvényt érinti. A javaslat a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításával javítaná a társadalombiztosítás helyzetét, a követelések megtérülési arányát a felszámolási eljárok során. Ezt célozza az, hogy a végrehajtási joggal biztosított társadalombiztosítási követelés a jelzálogjoggal biztosított követelésekhez hasonlóan a kielégítési sorrendben a második helyre került.

A javaslat egyértelműsíti, hogy a csőd- és a felszámolási eljárás során a társadalombiztosítás az egyezség érdekében a követeléséről lemondhat, illetve azt engedményezheti. A követelés értékesítésének a lehetősége időben előbbre hozhatja a megtérülést. A csőd- és felszámolási eljárások, valamint a végelszámolások során az adósok jellemzően egyszerre tartoznak az adó- és vámhatóságnak, illetve a nyugdíj- és egészségbiztosítási alapoknak.

(9.30)

Az összehangolt fellépést, az eljárás hatékonyságát erősítené, ha az ezeket a szervezeteket megillető köztartozások rendezése során az állami adóhatóság vagy a társadalombiztosítás behajtó szervezete járna el, és képviselné a másik szervezetet is. A javaslat ennek lehetőségét az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításával biztosítja.

A végrehajtási eljárások gyorsítása érdekében a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításával a javaslat lehetővé teszi az eljárást lefolytató illetékes egészségbiztosítási pénztárnak, hogy összhangban az adóhatóságra vonatkozó szabályokkal a végrehajtható okirat alapján, külön intézkedés nélkül megkezdje a végrehajtást.

A javaslat azt is kimondja, hogy ha az azonnali inkasszó, illetve a munkabérből történő letiltás nem vezet eredményre, akkor kötelező az ingó- és ingatlan-végrehajtás elrendelése. A végrehajtás gyorsítása érdekében a javaslat lehetővé teszi, hogy sikertelen árverés esetén az ingóságot a végrehajtó szerv kereskedelmi úton közvetlenül vagy bizományos útján értékesítse.

Annak érdekében, hogy az egyéni vállalkozók hátraléka mérséklődjön, illetve az ilyen hátralékok keletkezését ne akadályozza, módosul az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény. A javaslat előírja, hogy csak az kaphat vállalkozói igazolványt a jövőben, akinek nincs adó-, vám- vagy társadalombiztosítási tartozása, továbbá a társadalombiztosítási kötelezettségek szélesebb körében válna lehetővé, hogy azok nem teljesítése esetén a vállalkozói igazolványt bevonják.

Ez elősegíti a megalapozott vállalkozói tevékenységet, de egyben a kötelezettségeiket teljesítő vállalkozásoknak is az az érdeke, hogy ne csak ők, hanem minden piaci szereplő fizesse meg a közterheket.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a társadalombiztosítási tartozások behajtásának hatékonyságjavítását, valamint az alapok 1996. évi költségvetésében előirányzott járulékbehajtás teljesíthetőségét kívánja elősegíteni.

A módosítások pozitív hatásai akkor tudnak már ez évben érvényesülni, ha a törvény annak elfogadása esetén 1996. II. félév elején már hatályba léphet. A módosítások egyben előrelépést jelenthetnek hosszabb távon is a behajtási tevékenységben.

Mindezért kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg, és fogadja el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)