Keller László (MSZP)
KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hallgatva az előző vezérszónoklatot, azt hiszem, hogy szükséges a tízperces időtartamnak a kihasználása.
Amint arra az előterjesztő is utalt, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak ez évi költségvetését meghatározó törvény írta elő a kormány számára, hogy együttműködve a társadalombiztosítási önkormányzatokkal, kezdeményezze mindazon törvényi rendelkezések módosítását, amely biztosítja a társadalombiztosítás területén felhalmozott adósságállomány minél nagyobb részének a költségvetési évben történő beszedését. A törvényjavaslat tárgyalása során elkerülhetetlen a visszatekintés a tb-költségvetés vitájára. Ahogyan az általános indoklás is tartalmazza, a javaslat csak elősegíti az 1996. évi költségvetésben előirányzott 24 milliárd forint rendkívüli járulékbehajtás teljesíthetőségét.
(9.50)
Nem lehet tehát azt várni, hogy ennek elfogadásával automatikusan teljesül a 24 milliárdos bevétel-előirányzat. Az egynegyed évvel ezelőtt lefolytatott vitában is kifejtettük, hogy a rendkívüli behajtás megvalósításához elengedhetetlenül szükség van ugyan a meglévő törvények átgondolt módosítására, de azt is megállapítottuk, hogy törvénymódosítás nélkül is bizonyos hányad beszedhető. Véleményünk szerint továbbra is időszerű a MÁV '94. évben felhalmozott, de az akkori rendezésbe be nem vont tartozásának konszolidálása. Nem kerülhető meg a költségvetési szervek felhalmozott adósságának rendezése, annál is inkább, mivel az új finanszírozási rendszer szerencsére nem teszi lehetővé újabb adósságok felhalmozását. És nem utolsósorban a többségi állami tulajdonban lévő cégek esetén olyan motivációs feltételrendszert kell működtetni, hogy azok következtében lehetővé váljon legalább négymilliárd forintos nagyságrendben a fizetési fegyelem javulása.
A benyújtott törvényjavaslat kapcsán szeretném arra is emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy a tb-költségvetés ugyanazon törvényi szakasza, amely magában hordozta egy új törvény megalkotásának szükségességét, két további követelményt fogalmazott meg. Nevezetesen elrendelte, hogy az alapok kezelői a megállapodással nem érintett adósságállomány teljes felülvizsgálatát végezzék el, és azt bocsássák a kormány rendelkezésére. Másodsorban pedig a törvény értelmében a rendkívüli behajtás eredményeit a kormánynak és az önkormányzatoknak együttesen kell értékelni, méghozzá negyedévenként. Mindezen tényezők eredményezhetik azt, hogy a társadalombiztosítás felé fennálló tartozások az év végére jelentős mértékben mérsékelhetők legyenek.
A kormány által benyújtott javaslat tulajdonképpen harmadik felvonása annak a folyamatnak, amelyben a társadalombiztosítással szemben felhalmozott nagy volumenű tartozások beszedésének, behajtásának hatékony formáira próbálunk rátalálni. Emlékeztetőül szeretném megidézni 1994. év végét, amikor az Országgyűlés előtt elvérzett a befagyott adósságok elengedését célzó törvényjavaslat. Azért ennek is volt eredménye, hiszen a folyószámlák egyeztetését, tisztázását már a javaslat útjára indította.
Második felvonásként az Országgyűlés határozatban kérte fel a társadalombiztosítási önkormányzatokat az 1995. évi költségvetés járulékbevételi előirányzat teljesülését megalapozó intézkedések megtételére, a járulékbeszedés és az ellenőrzés átfogó rendszerére vonatkozó szükséges jogszabály-módosítások előkészítésére.
Az országgyűlési határozat elvárásai és az egészségbiztosítási önkormányzat intézkedései határozott eredményjavulásra vezettek. 1995 végére világosabb kép alakult ki a folyószámla-állományról, egységes elvek alakultak ki a járuléktartozások rendezésére, az anyagi ösztönzési rendszer jelentősen javította a beszedési rendszer hatékonyságát, a behajtási tevékenység előmozdítására külső szakértő cégek bekapcsolása vált lehetségessé. Igaz, ennek gyakorlata sok kívánnivalót hagyott maga után.
Határozott eredményjavulást említettem, de rögtön szeretném hozzátenni, hogy a határozottabb előrelépés korlátai is nyilvánvalóvá váltak.
Engedjenek meg néhány számot, amit államtitkár úr is említett. Az alapok összes kintlévősége '95. december 31-én 225 milliárd forint, ebből az aktív számlák összege 121 milliárd forint. Az elmúlt évben 111 milliárd forint követelésre történt valamilyen intézkedés. A felszólítások, illetve az azonnali beszedési megbízások mint behajtási eszközök hatásának korlátait mutatja ékesen, hogy a befolyt összeg mindössze 8 százaléka a követelt összegnek. Az ingó és ingatlanvégrehajtásnál ugyanez a szám 13 százalék.
Fontos tapasztalat volt az elmúlt évben, hogy a megállapodások teljesülése csak abban az esetben volt kielégítő, ha a szerződésekben közvetlen végrehajtási eszközök kerültek megfogalmazásra, és a megállapodás be nem tartása esetén érvényesítésre.
Az előbb említett számokat annak tükrében kell értékelnünk, hogy a kintlévőségek több mint fele végrehajtás alá nem vonható, mert a követeléssel érintett adós csőd-, felszámolási, illetve végelszámolási eljárás alatt áll, vagy éppen megállapodást kötött tartozásának rendezésére.
Mindezekből a tapasztalatokból a további előrelépés irányát is megjelölhetjük. Egyrészt a még élő követeléseknél elő kell segíteni a végrehajtási jog gyors érvényesítését, és ha a végrehajtás sorra kerül, akkor az árverés eddigitől rugalmasabb lebonyolítását. Másrészt a csődtörvény hatálya alá tartozó követelések esetében az alapoknak nagyobb mozgásteret szükséges biztosítani, lehetőséget teremtve az egyes elkülönült köztartozásokat kezelő szervezetek összehangolt fellépésére. Harmadrészt pedig elkerülhetetlen az érdekeltségi rendszer követelményekhez igazítása.
Megítélésünk szerint a benyújtott törvényjavaslatban megfogalmazott köztartozások behajtásával összefüggő törvénymódosítások nem pusztán a 24 milliárd forint egy részének mielőbbi beszedését alapozza meg, hanem reményeink szerint a további köztartozások korábbi mértékű felhalmozódását is képes mérsékelni.
Előkészítés alatt áll a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény nagyobb léptékű módosítása. A most tárgyalás alatt lévő javaslat ebből néhány módosítást előrehoz. Olyan módosításokat, amelyekben az előkészítő munka során az abban résztvevők egyetértésre jutottak, és a költségvetési kényszer ezek mielőbbi megtárgyalását indokolja.
A javaslat elfogadása esetén csődeljárás alatt lévő cégeknek az eddigitől eltérően fizetnie kell a társadalombiztosítási és baleseti járulékot is. Ezzel ugyan a cég helyzete a moratórium alatt nehezebb lesz, ugyanakkor a moratórium sem terjed ki a társadalombiztosítási szolgáltatásokra, tehát ennek fedezetéről is szükséges gondoskodni.
Az előkészítő viták során különösen az alapok kezelői részéről markánsan megfogalmazódott, hogy a társadalombiztosítási követelések kielégítési kategóriája egyezzen meg a zálogjogos követelésekével, vagyis a felszámolás végén rendelkezésre álló vagyonból a felszámolási költségek kiegyenlítése után B-kategóriás igényként legyen számba véve.
Nos, a benyújtott módosítás úgy hozza fel B-kategóriás igényként ezeket, hogy az eddigi besorolást nem változtatja meg. Ezt pedig úgy éri el, hogyha a felszámolás kezdő időpontjáig bejegyezték a végrehajtási jogot amely eljárást éppen ugyanezen törvényjavaslat teszi egyszerűbbé , akkor az az igény a zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos kategóriába kerül besorolásra. Nem ritkán úgy kerül sor a felszámolási eljárás megindítására, hogy a közzététel időpontja előtt esedékessé váló munkabéreket már a felszámoló fizeti ki. A módosítással az így kifizetett bér utáni járulék is felszámolási költségként jelenik meg. Lehetővé teszi a módosítás, hogy ezt követően csődeljárásban, felszámolási eljárásban és végelszámolás során a követelésgazda az eddigitől eltérően nemcsak lemondhat a követelésről, hanem a követelést engedményezheti úgy, hogy ennek következtében a kielégítési sorrendben elfoglalt hely változatlan marad.
Megítélésünk szerint hatásos eszközrendszert hoz létre a javaslat azzal, hogy kötelezővé teszi a végrehajtást akkor, ha az enyhébb behajtási eszköz nem vezet eredményre. A végrehajtási jog soron kívüli bejegyzését írja elő, meghosszabbítja az elévülés idejét, és ezt követően csak bírósági végzéssel lehet felfüggeszteni a végrehajtást.
A csődtörvény alá tartozó eljárások során az adósok nagy része egyaránt tartozik az adó- és vámhatóságoknak, illetve a tb-alapoknak. Végtelenül racionális javaslatnak tartjuk, hogy a különböző szervezetek, akik mind köztartozást kezelnek, megállapodás alapján képviselhessék egymást ilyen eljárásokban.
Az egyéni vállalkozásról szóló törvény eddig sem tette lehetővé azok számára vállalkozói igazolvány kiadását, akik vállalkozói igazolványát azért vonták meg, mert huzamosabb ideig nem tettek eleget köztartozás-fizetési kötelezettségüknek, és ezt követően is kielégítetlen marad a tartozás. Ez az összetett összefüggés kerül most határozottabban megfogalmazásra, vagyis akinek köztartozása van, az nem kaphat vállalkozói igazolványt. Azt is szükségesnek tartjuk, hogy komolyabb következménnyel járjon az adatszolgáltatási és nyilvántartási kötelezettségek elmulasztása.
Befejezésül: szeretném kifejezésre juttatni, hogy a szocialista képviselőcsoport támogatja a törvényjavaslat mielőbbi elfogadását, és figyelemmel kíséri a tb-költségvetésben megfogalmazott más követelmények teljesülését is. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)