Varga Mihály (Fidesz)
VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/2596-os számú törvényjavaslat mint már előttem több ízben elhangzott társadalombiztosítás kintlevőségének behajtásában kíván új eszközöket adni. A törvényjavaslat öt más törvényt kíván módosítani. A szándék, az elképzelés véleményünk szerint is támogatandó. Hiszen ki nem ért azzal egyet, az állami intézmények, a társadalombiztosítás kintlevőségei, azok a kötelezettségek, amelyeket törvények írnak elő, azok valóban befizetésre kerüljenek, s az a fajta hiány, amit a tb-alapok fölhalmoztak, az csökkenjen. Ez szerintünk is nemes és támogatandó cél. És a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt támogatja.
Azonban a törvényjavaslat nem pusztán ennek a kérdésnek a körét érinti. Két csoportra választanám azokat a problémákat, amelyek a törvényjavaslattal kapcsolatban fölmerültek.
Az egyik magáról a konkrét törvényjavaslatról szól. Erről az előttem szóló Rubovszky György azt hiszem, hogy korrekt és szemléletes példát hozott, hogy milyenfajta úgy ítélhető meg , hogy állami túlkapásról van szó a törvényjavaslatban. Valóban az a fajta diszkrimináció, ami ebben a törvényjavaslatban megjelenik véleményünk szerint sem járul hozzá ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartást rendbe tegyük, és nem járul hozzá ahhoz, hogy az állampolgárokban az állam intézményeivel szembeni felelősségérzet az erősödjön. Ezek olyan problémák, amelyeket azonban lehet orvosolni, a törvényjavaslat módosítására lehetőségünk van, szerintünk ezt meg is kell tenni.
Úgy ítélem meg azonban egy második problémakörre áttérve , hogy a társadalombiztosítás kintlevősé-gének behajtása és ennek az erősítése, megerősítése csak egy folyamat végeredménye. Hiszen ne leplezzük el, hogy itt olyan problémákról van szó, amelyekről nem önmagában a társadalombiztosítás tehet, nem arról van szó, hogy ezek a problémák azért álltak elő, mert az alapok nem hajtják be ezeket a kintlévőségeket. Hadd emeljek itt ki két problémakört.
Az egyik, amelyről mindenképpen szólnunk kell ha a tb kintlevőségeiről beszélünk , ez a tb-járulékok nagysága. Európai méretekben is példátlanul magas az a tb-járulék, amely ma Magyarországon költségként jelenik meg. Ez az élőmunka költségeit horribilis nagyságúra növeli. A kormány ebben a tekintetben több dolgot ígért hivatalba lépésekor, azonban érdemi lépések eddig sajnos nem történtek. Ma a vállalkozók többsége számára a társadalombiztosítási járulékok azok, amelyek a legnagyobb terhet jelentik, emellett szinte eltörpülnek azok az adóterhek, amelyeket pluszként kell befizetni a vállalkozóknak, és a kormány említsük meg ezt kritikusan az elmúlt két évben ezen a területen érdemi előrelépést nem hajtott végre. Egyetlen egy problémakezelést próbált a kormány alkalmazni, ez pedig a reálbércsökkentésnek az eszköze volt. A kormány nem a tb-járulékot csökkentve próbálta az élőmunka terheit csökkenteni, hanem a reálbércsökkentés eszközét, az inflációt alkalmazva próbálta a bérköltségeket alacsonyabb szintre nyomni. Ez azonban a vállalkozók számára érdemi tehercsökkenést nem jelentett.
(10.10)
A másik problémakör magát a tb-alapokat érinti. Ebben a Házban nagyon sok kritikus hozzászólás hangzott el azzal kapcsolatban, hogy a társadalombiztosítási alapok jelenlegi kezelése nem teszi lehetővé azt, hogy az a hiány, amely évről évre 40-50 milliárdos nagyságrendet képez, érdemben csökkenjen. Nem arról van szó, tisztelt Ház, nem azokról a konkrét esetekről, amelyeket valamennyien ismerünk, CM Klinikák 150 millió forintjáról, az arculattervezésre elszórt öt-tíz millió forintokról. Nem arról van szó, amik joggal irritálják szerintem is a közvéleményt, hogy a tb-önkormányzatok, az alapok egyik legfontosabb feladata az lett, hogy a megyei székházaikat megduplázzák, vásároljanak ilyen ingatlanokat, azokat felújítsák, és új székházakat hozzanak létre. Ezek a problémák valóban súlyos gondok, és az adófizetők pénzét és a közpénzek elherdálását jelentik.
Az igazi bajok strukturálisak, rendszerbeli problémák. Az Állami Számvevőszék időről időre a tb-alapok zárszámadását és az alapok következő évi költségvetését véleményezik. Ezek a vélemények szinte minden esztendőben rámutattak arra, hogy ezek a bajok rendszerbeli problémát jelentenek. Hadd idézzem föl az előttem fekvő '94-es zárszámadásról szóló ÁSZ-jelentést, ahol az Állami Számvevőszék az összefoglaló jelentésben állapítja meg azt, hogy a kifogásolt alaphelyzet, a hiány újratermelődése nem változott érdemben, a jelzett rendszerbeli gondok pedig nem oldódtak meg. Ugyanez köszön vissza abban az 1996-os költségvetési véleményezésben, amelyet, azt hiszem, hogy valamennyi képviselőtársam ismerhet.
Ezek azok a gondok véleményünk szerint, amelyek azt a fajta hiányt előteremtik, amellyel minden évben meg kell küzdeni, részben a tb-önkormányzatoknak és nagyobb részben, sajnos, az állami költségvetésnek. Hiszen ez a fajta hiány eltüntetése, finanszírozása, kezelése végül is mindig az állami költségvetés zsebét fogja megterhelni.
Ezért tehát nem mindegy az Országgyűlés számára sem, hogy ennek a hiánynak a kezelése milyen módon, milyen eszközökkel történik meg. Csak emlékeztetni szeretnék arra, amit a Fidesz képviselőjeként jómagam már korábban, még a tb-alapok intézményének megszületésekor elmondtam, hogy szerintünk ez a fajta önkormányzati gazdálkodás nem teszi lehetővé azt, hogy a rendszerben jelentkező, a rendszerbe beépített hiány valamilyen módon megoldásra kerüljön. Akkor ezzel, ha jól emlékszem, nem értettek egyet az akkori kormánypártok, sem az ellenzékben akkor lévő Szocialista Párt és Szabad Demokraták Szövetsége. Az idő azt hiszem, hogy több szempontból minket igazolt. Nem mindig a könnyebb ellenállás irányába kell elmenni, tisztelt képviselőtársaim, ahhoz, hogy ezeket a gondokat orvosolni tudjuk.
Szeretnék szólni még egy gondról, amely a törvényjavaslat kapcsán említést érdemel, és amely igazából az egész probléma mozgatórugója, elindítója volt. A kormány az IMF-fel több fontos szerződést írt alá, több fontos kötelezettséget vállalt 1996-ban. Van néhány olyan sarokszám, amelyet a kormány ezekben a megállapodásokban vállalt. Az egyik ilyen sarokszám volt, hogy az államháztartás hiánya a bruttó hazai termék négy százaléka fölé nem mehet. Ennek egyik alpontja volt az, hogy a társadalombiztosítási alapok hiánya 17 milliárd forint fölé nem fog menni.
Sajnos, a hiány már most, '96. június közepén ennek a háromszorosára rúg, és úgy ítélem meg, hogy semmilyen reális lehetőség nincs arra, hogy ez a hiány az év végéig csökkenni fog. Ne ringassuk magunkat illúziókban, ez a törvényjavaslat, habár ad eszközöket a kintlévőségek behajtására, érdemben nem tud hozzájárulni ahhoz, hogy ez a hiány csökkenjen. El és be kell ismernie tehát a kormánynak azt, ami ma már tény, hogy azt a kötelezettséget, amit vállalt az IMF-fel szemben, nem tudja teljesíteni. A kormány nem tudja betartani a nemzetközi szervezetnek tett ígéretét sem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalóan a törvényjavaslat szerintünk is helyes és támogatandó célt jelöl meg. A törvényjavaslat egyes pontjai módosításra szorulnak, mert túlzott mértékben preferálják az állam intézményeit. Azonban azt hiszem, hogy a gondok igazi megoldását nem az jelenti, ha ilyen törvénymódosításokkal próbáljuk a kintlévőségeket eltüntetni, nem az jelenti a megoldást, hogyha időről időre a tb hiányáról, kintlévőségeiről vitát folytatunk, hanem az, ha a rendszert gondoljuk újra, ha rendszerbeli módosításokat próbál a kormány ezen a területen is kezdeményezni. Ehhez pedig nincs másra szükség, mint államháztartási reformra, amelyet a kormány az elmúlt két évben sajnos nem kezdett el. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Gyér taps az ellenzék padsoraiban.)