Kis Gyula József (MDF)
DR. KIS GYULA JÓZSEF, az MDF képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szerencsésen alakult ez az egymás utáni sorrend, mert válaszolhatok az előbbi véleményére. Ön azt mondja, hogy a négy százalékra vetített államháztartási hiány tartható és nem kell figyelembe venni a társadalombiztosítási alapok hiányát. A kettő szerintünk bármennyire udvariasak és a nemzetközi hatásokat tekintetbe vevők vagyunk nem elegendő. Az IMF bizony mind a kettőt együtt kezeli. Tehát nem tudunk ez ellen tenni semmit. Most hogyha a hiány a társadalombiztosítási alapoknál és az egyéb köztartozásoknál ily mértékű, akkor csak üdvözlendő, hogy a kormány előterjeszt egy törvénymódosítást ennek a hiánynak a csökkentésére, a kintlévőségek behajtására.
Ebben nincs is, nem is lehet vita közöttünk. Itt mindössze arról van szó, hogy az eddig elhangzottak nem érintették ennek a hiánynak az alapvető okát. Elhangzott, hogy a közbefizetések, adók és társadalombiztosítási járulék különösen az utóbbi példátlanul magas Európában. 54 százalék lenne a társadalombiztosítási járulék, ha mindent összeadunk.
(10.20)
Ez valóban példátlanul magas a munkabérre vetítve. De nem a munkaerő árára vetítve. Ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon ötödannyi a termelékenység, mint Nyugat-Európában, de a fizetések tizedannyiak. Tehát, ha a munkabérre vetítek egy költséget, akkor ez valóban 54 százalék lesz, ami példátlanul magas arányú. De a munkateljesítményhez képest ez azt jelenti, hogy 27 százalék, hogyha a munkaerőt reális árán fizetné meg a kormány, illetve a gazdaságpolitika olyan irányba menne, hogy a munkaerő árát a termelékenységhez viszonyítva azonos arányban fizeti meg. Amíg ez nem történik meg, nyilvánvalóan azt fogják mondani, hogy ennek oly inflációgerjesztő hatása van, ami nem elviselhető. De amíg ez nem történik meg, addig teljesen felesleges 54 százalék munkabérre vetített költségről beszélni, hiszen ennek a költségnek a teljesítményhez viszonyított fele akkor a munkabérre vetítődik.
Szeretném felhívni a tisztelt kormány és kormányzó pártok figyelmét arra, hogyha komolyan vesszük, hogy Európába igyekszünk, ahol a munkaerő szabad áramlása feltétele a tagságnak, akkor nem lesz tartható ez a különbség. A szociális, társadalombiztosítási és egyéb rendszerek szinkronizációja további hosszabb asszimilációs időszakot igényel. Ezt még egy darabig el lehet viselni, tudunk manőverezni, mint Magyar Köztársaság. Azonban a munkaerő-vándorlással szemben nem fogunk tudni védekezni. Tehát ha nem akarjuk azt, hogy Magyarországon kiürüljön a munkaerő kínálata, akkor ezt tovább nem lehet hasonló módon fenntartani. Nem lehet a reálkereseteket csökkenteni, mert ennek az lesz a következménye, hogy valóban nem teremtődik meg a befizetésekből a társadalombiztosítási és egyéb közkiadások fedezete. Az lesz a következménye, amit tapasztalunk, hogy a munkaerő átvándorol a feketegazdaságba, és ott már bizony a legügyesebb pénzügyminiszter vagy adóhivatal sem képes utolérni.
Azokat az értékeket, a megtermelt értékek utáni befizetéseket nem képes realizálni, amit nyilván a közfeladatok ellátása miatt a társadalombiztosításnak és az államnak is feltétlenül be kellene hajtania.
Tehát a törvényjavaslatban ezt a rókafogta csuka helyzetet valami módon megpróbálja a kormány feloldani. Mégpedig oly módon, hogy szigorítja a köztartozások behajtásának feltételeit.
Mondom, egyetértenénk ezzel, hogyha ezek a köztartozások nem lennének ilyen képtelenül magasak. Ezek azért olyan képtelenül magasak, mert a munkabérek ilyen képtelenül alacsonyak. Hogyha a köztartozások behajtása szigorításának az útjára lépünk, ami szükségszerű, meg elkerülhetetlen tehát nem is nagyon tiltakozhatunk ellene , akkor mérlegelni kéne, hogy ennek nem az lesz-e a következménye, hogy további elvándorlás következik be, a teljesítmények a jelenleginél is nagyobb mértékben a feketegazdaságban jelennek meg. Ennek kezelésére mindenféle szándék és szándéknyilatkozattal szemben az elmúlt két évben semmi sem történt.
A második problémánk az elénk terjesztett törvénymódosítási javaslattal kapcsolatban az, hogy nem szektorsemleges vagy másképpen fogalmazva diszkriminál a gazdasági élet különböző szereplői között. Nem azonos szigort érvényesít a gazdaság minden szereplőjével szemben. Ennek az lesz a következménye, hogy miután a gazdaság hihetetlenül rugalmas és minden parlamenti, törvényhozói és kormányzati szándék ellenére hála a jó Istennek működik és öntörvényűen működik, megint csak az lesz a következménye, hogy azokról a területekről, ahol a szigor szigorúbb lesz át fog vándorolni mind az anyagi tőke, mind a humán tőke arra a területre, ahol kevésbé szigorúak ezek a behajtási követelmények.
A harmadik problémánk a törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy tulajdonképpen a 24 milliárdos tb-kintlévőség behajtásából 20 milliárd többségű állami tulajdonú vállalatokra vonatkozik. Miért nem élt eddig a társadalombiztosítási önkormányzat a behajtás, a csődtörvény adta lehetőségekkel. Azért, mert nem akart saját kenyéradója, a mindenkori kormány kezébe harapni. A mostani társadalombiztosítási önkormányzat elkötelezett személyi meg egyéb összefüggések miatt a jelenlegi kormánynak. Hogy várható el, hogy az állammal szemben állami tulajdonú, többségi tulajdonú vállalatokkal szemben kezdeményezzen csődeljárást, még ha ez számára hasznos is lenne, hiszen politikailag is, meg gazdaságilag is kötődik hozzá. Tulajdonképpen itt a 24 milliárdból 20 milliárdot az állam zsebéből terveznek átrakni az egyik zsebéből a másik zsebébe. Arra természetesen az államnak joga van, hogy kotorásszon saját zsebében. De egy fillérrel több nem lesz attól, hogy a bal vagy a jobb zsebemben szerepel ez a 20 milliárd forint. Tehát tulajdonképpen itt a hihetetlenül nehéz helyzetben lévő kormány és kormánypárti képviselő kétségbeesett kísérletéről beszélhetünk, amely megpróbálja ezt a dilemmát feloldani, de véleményünk szerint a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint ez a megoldási kísérlet több veszélyt rejt magában, mint amennyi haszon várható tőle.
Addig, amíg az alapkérdéseket nem rendezzük, tehát nem dönti el a törvényhozás vagy a kormány, hogy a munkajövedelmek mily mértékben tükrözzék nem az európai átlagot, hanem a teljesítményhez viszonyított európai átlagot, és nem erre tervez és alapít társadalombiztosítási és egyéb közterheket és behajtásokat, addig ez a kérdés megoldhatatlan. Addig ez a törvényjavaslat hiába jószándékú, hiába üdvözlendő a Magyar Demokrata Fórum részéről, mint egy újabb kísérlet. Sajnos az, hogy valaki jót igyekszik cselekedni, még nem garancia arra, hogy a cselekedete valóban üdvös lesz.
Hiszen, ahogy a kínaiak mondták, a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiból.)