Pusztai Erzsébet (Néppárt-MDNP)
DR. PUSZTAI ERZSÉBET, az MDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszú idő óta húzódó súlyos gond az, ami miatt most a kormány idehozta elénk ezt a törvényjavaslatot. Ez egy eleme a probléma megoldásának. '90 óta, mióta idekerültünk a parlamentbe, minden évben a különféle társadalombiztosítási költségvetési viták során minden oldalról felmerült az a súlyos gond, hogy a társadalombiztosítási járulék nem behajtható, növekszik a járuléktartozás, egyre nagyobb és nagyobb összegekkel tartoznak a gazdaság szereplői.
Évek hosszú során keresztül több alkalommal vitattuk meg, ha nem is itt ebben a parlamenti ülésteremben, de bizottsági üléseken minden bizonnyal. Kormánypárti és ellenzéki képviselők egyetértettek abban, hogy ez a nagymértékű járuléktartozás igen jelentős részben a nagymértékű gazdasági átalakulás következménye. Ennek a nagymértékű járuléktartozásnak egy jelentős része olyan tartozás, amely már soha be nem hajtható.
(10.30)
Ez egy rendkívül fontos dolog, hiszen tudni kell azt, hogy a '90-ben, '91-ben, '92-ben csődbe ment korábbi szocialista vállalatok tartozásai, nagy valószínűséggel, visszamenőleg már nem lesznek behajthatóak. Nagyon fontos volna, egyszer már végre egyértelműen tisztázni azt, hogy ebből az oly sokat emlegetett 200 milliárd körüli járuléktartozásból, mekkora összegek azok, amelyek csak papíron léteznek. Hiszen gondolják végig, havi 4 százalékra emeltük '91-től a járuléktartozás utáni kamatot, és aki az alapösszeget nem fizeti vissza soha, annak ez a 4 százalék hónapról hónapra hozzáíródik a tartozáshoz.
Nagyon sok, papíron lévő szám van ebben a 200 milliárdban, jó ha ezt tudják, kormánypárti képviselőtársaim, és nem kergetik azokat az illúziókat, hogy ezt az összeget teljes egészében valaha is talán be lehetne hajtani. Erre már nagyon fontos lenne kidolgozni valamilyen technikát, fel kéne tárni, hogy ezekből az összegekből melyek azok, amelyekkel soha nem lehet számolni, és ezekkel az összegekkel valamit kezdeni kellene közgazdászainknak, hogy ne görgessük magunk előtt a papíron lévő számokat. Ez az egyik fontos kérdés.
A másik fontos kérdés, amivel általában nincsenek tisztában az országban az emberek, hogy a járuléktartozás nem azonos a folyamatos befizetéssel. És ha sikerül is egy évben, mondjuk ha sikerülne, a járuléktartozás felét behajtani, az csak abban az évben számítható összeg. Tehát, nem építhető be tartósan sem az egészségügy finanszírozásába, sem pedig, mondjuk a nyugdíjak emelésébe, hiszen ugyanerről az összegről a következő évben is gondoskodni kellene. Ez is egy nagyon fontos dolog. Ritkán vannak tisztában vele az országban, hiszen nem lehet azt mondani, hogyha 200 milliárdot behajtanánk, akkor ennyivel több jutna nyugdíjra. Képviselőtársaim, nagyon sokszor fórumokon így vetődik fel ez a kérdés.
Ugyanakkor valóban rendkívül súlyos probléma az, hogy van mintegy 100 milliárdnyi olyan járuléktartozás, amelyik aktív, amelyik most gazdálkodó szervezetek elmaradt befizetéséből származik. Ennél, persze, sokkal nagyobb probléma az, amiről nem tudunk, mert a szürkegazdaságba, a feketegazdaságba kihúzódó munkaerőt nem szokták a társadalombiztosításnak bejelenteni, és ezek után nem szoktak biztosítási járulékot fizetni. Sokkal de sokkal nagyobb összegről van szó, mint az aktív, mintegy 100 milliárdos járuléktartozás. Ezekről tudunk, ezzel kapcsolatban lépni tudunk, ezért nyújtotta elénk a kormány ezt a törvényjavaslatot, amelynek a céljával természetesen egyetértünk, jogászaink nyilván fognak módosító indítványt nyújtani hozzá, hiszen erősen vitatható néhány pontja. De a cél egyértelmű, és azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk vele. A meglévő és ismert járuléktartozások behajtása rendkívül fontos, de önmagában nem elég.
A társadalombiztosítás költségvetésének vitája idején elmondtuk mi is, de kormánypárti képviselőtársaink is, hogy a költségvetésbe tervezett járulékbehajtási összeg túl nagy, és nagy valószínűséggel nem lehet érvényesíteni, nagy valószínűséggel még ezzel a törvénymódosítási csomaggal sem lehet érvényesíteni azt az összeget, amit beterveztek a társadalombiztosítás költségvetésébe.
Ugyanakkor, ez megint csak egy kis lépés, egy részletkérdés. Az igazi nagy gond az, hogy Magyarországon a köztartozások elkerülésére milyen nagy a hajlandóság, és egyes esetekben milyen nagy a kényszer.
(A jegyzői székben Tóth Istvánt dr. Trombitás Zoltán váltja fel.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az a kérdés, amivel sokkal átfogóbban, sokkal behatóbban foglalkozni kellene. Nem elég részletkérdésekben szépeket mondani, nem elég részletintézkedéseket hozni. Elmondhatjuk persze, hogy a tb-járulék-csökkentés nagy valószínűséggel fokozná a befizetési hajlandóságot, de erre is átfogó program kell, önmagában nem elég, és 1-2 százalékos tb-járulék csökkentés, képviselőtársaim, nem fogja jelentősen növelni a befizetési hajlandóságot. Átfogó programcsomag kellene a kölcsönös hatások és ellenhatások megvizsgálásával, hiszen az át nem gondolt lépések csak tovább súlyosbítják a nehézségeket.
És itt egy egészen konkrét példát mondok. Nagyon sokszor mondta el a kormány a feketegazdaság elleni lépéseit, a szürkegazdaság elleni lépéseit, hogy ezek milyen fontosak, hogy milyen nagy programot, óriási elképzeléseket készülnek törvényi formában megjeleníteni. Ugyanakkor, intézkedéseinek sorozatával olyan helyzetbe hozza az embereket, amivel egyre inkább igyekeznek elkerülni azt, hogy a jövedelmük bekerüljön a nyilvántartott körbe, és a jövedelmük után járulékot kelljen fizetni. Még akkor is, ha nem közvetlenül a vállalkozó célja ez, vagy az alkalmazó célja.
A munkaadók számára azért rendkívül súlyos gond a társadalombiztosítási járulék, erre is ritkán szoktak gondolni, mert az adót csak akkor kell fizetnie egy vállalkozónak, ha van nyeresége. Társadalombiztosítási járulékot az alkalmazottai után akkor is, ha csak veszteségei vannak. Éppen ezért ilyen nagy a hajlandóság arra, hogy igyekezzenek olyan foglalkoztatási, úgy foglalkoztatni az embereket, hogy ne jelentsék be, mert így megszabadulnak attól a társadalombiztosítási tehertől, ami nagyon komoly és nagyon súlyos teher a vállalkozók és a munkaadók számára. De a munkavállalókat is lehet arra szorítani, hogy igyekezzenek úgy dolgozni, hogy elkerüljék a jövedelemnövekedés bejelentését.
Ez ügyben a kormány egy nagyon komoly lépést tett ebben az évben. Gondolják végig képviselőtársaim! Ezt sokszor elmondtuk, újra megismétlem, hiszen minden mindennel összefügg. Abban az esetben, hogyha egy családfő néhány száz forintos fizetésemelés következtében elveszti a gyermekek után járó családi pótlék többezer forintját, a felesége elveszti az anyasági támogatását, ebben az esetben mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ez a fizetésemelkedés ne úgy következzen be, hogy az adókimutatásokban megjelenjen. Mondhatnák azt, hogy ez csak adózási kérdés, de nem így van, képviselőtársaim. Amennyiben a hivatalosan bejelentett fizetése az illetőnek kevesebb, ennek következtében az ez után befolyó tb-járulék is kevesebb lesz. Ezek azok a fontos összefüggések, képviselőtársaim, amikre a különféle parlamenti vitákban számtalanszor felhívtuk a figyelmüket, és ezek azok az összefüggések, amelyek rontják a társadalombiztosítás helyzetét.
Ezért mondom én azt, hogy fontos ez a lépés, szükség van a törvénymódosításra, de ne legyenek illúzióik, nem lesz igazán nagy hatása, hiszen más úton, más módszerekkel pontosan az ellenkező hatású lépéseket teszik sorban. Ezért kéri az ellenzék folyamatosan a kormánytól, végezzen hatásvizsgálatot, tekintse át, hogy a különféle lépéseinek a hatásai valóban fokozzák egymást, és nem kioltják. Amíg ezt a kormány nem teszi meg, addig folyamatosan egymásnak ellentétes intézkedéseket fog hozni. Köszönöm figyelmüket.