Szalay Gábor (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr! Elképedve hallja az ember azokat a panaszokat Gáspár Miklós felszólalása volt erre a legjobb példa , akik arról panaszkodnak, hogy itt a demokrácia lábbal tiprása történik, az ellenzék megfosztatik a nyilvános szereplés lehetőségétől, miközben a gyakorlatban az történik, hogy a demokratikus választás adta parlamenti súlyok, politikai súlyok teljesen a visszájára fordultak, minimum a visszájára fordultak, a parlamenti televíziós közvetítések idejét összemérve. Én nem hiszem, hogy az lenne a demokrácia mércéje, hogyha egy 28%-os parlamenti súllyal rendelkező ellenzék a nyilvános televíziós közvetítések idejének 80%-át kitehetné, és ha valaki ebben bizonyos szabályozást szeretne bevezetni, az a demokráciát kívánja lábbal taposni. Igen. A mértékben van óriási különbség. Én visszaemlékszem, hogy az előző négy évben a parlament legaktívabb, 10%ot legtöbbet tartozó képviselőjéhez tartoztam a parlamenti statisztikák szerint, és ennek ellenére négy napirendi felszólalásom volt négy év alatt, évenként egy. Én azt hiszem, hogy a mai ellenzék sorai között alig található olyan képviselő, aki két év alatt csak négy napirendi felszólalást valósított volna meg. És akkor nem beszélünk még arról a tökélyre vitt gyakorlatról, hogy az öt ellenzéki frakció ugye , ez öt biztos napirend előtti felszólalást jelent, de a kétperces hozzászólások révén, amit szintén az utóbbi időben maximálisan kihasználnak ellenzéki képviselőtársaink, ez már gyakorta huszonöt hozzászólást jelent. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Ha ehhez még hozzátesszük a legnézettebb televíziós közvetítések alatt az azonnali kérdések intézményét, akkor azt hiszem, hogy az nagyon álságos hivatkozás, hogy megfosztatik (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.) az ellenzék a nyilvános szerepléstől. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)