Hegyi Gyula (MSZP)

1996. június 11.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Örülök, hogy rendesnek titulált. Remélem, megszolgálom ezt a kitüntető minősítést. Azzal szeretném kezdeni, hogy magam nem szívesen ültem itt a napirend előtti vitákon, ugyanis valóban nem tartottam helyesnek azt, hogy ebben a Házban sose mondtam el ugyan eddig vannak elsőosztályú és másodosztályú képviselők. A másodosztályú képviselők, azok végighallgathatták itt a napirend előtti felszólalásokat, míg az elsőosztályú képviselők hozzászólhattak és vitatkozhattak. És szeretném Sándorffy Ottó képviselőtársamat emlékeztetni arra, hogy mind a ketten ebbe a kategóriába tartoztunk még ha más tekintetben van is különbség. Ilyen értelemben tehát, ha a napirend előtti felszólalás úgy kerül szabályozásra, hogy minden képviselőt megillet a jog, akit a képviselőcsoport erre felhatalmaz, akkor valami szerény előrelépés történik. Természetesen ez sem tekinthető a teljes megoldásnak. Én elég sok napirend utáni felszólalást tettem ebben a Házban, amikor úgy éreztem, hogy valamiről fontos elmondani a magánvéleményemet, illetve azok véleményét, akik talán adnak a szavamra. És valóban azt tudom mondani, külföldi parlamentekben is létezik noha nem mindegyikben a napirend utáni felszólalás intézménye, hogy élni kell ezzel a lehetőséggel. Egyébként saját képviselői tapasztalatomból azt tudom mondani nyilván önök is ezt tapasztalják , hogy a rádióközvetítést is elég sokan figyelik. Azok, akik érdeklődnek a közélet iránt, a parlamenti viták iránt, azok ott. Az ember olyat mond el már elnézést, tisztelt képviselőtársaim , aminek súlya van, ami érdekes, vagy akárcsak botrányos, akkor odafigyelnek és a reakciókból le tudja mérni, hogy a televízióközvetítés utáni vitáknak is van hallgatottsága, van érdeklődés irántuk.

Még egy dolgot hadd mondjak. Tulajdonképpen ezért szerettem volna jelentkezni. És tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, szeretném, ha elhinnék, hogy őszintén beszélek, és nem valamifajta kormánypárti propagandának szánom ezt. Újságíró vagyok. Újságíró voltam meglehetősen hosszú ideig. És tudom, hogy egy véleménynek akkor van súlya, ha viszonylagos ritkasággal hangzik el. Elnézést a rossz magyar kifejezésért. Magyarán, hogyha a tisztelt televíziónéző bekapcsolta az adást és azt látta, hogy mondjuk részint ötpercesek, részint kétpercesek formájában egy délelőtt rendkívüli ügyben 25 ellenzéki hozzászólás hangzott el, akkor annak számára, aki valamit ért a sajtó, a média működéséhez, az tudja, hogy ez a 25 hozzászólás egymást gyengítette.

(15.00)

Én tehát hogyha és ezt őszintén mondom, és nem szeretném, ha a szavamon kellene fogniuk, de őszintén mondom és ekként fogok cselekedni hogyha valaki a napirend előtti felszólalást teljesen megszüntetné, akkor én egészen biztosan nemmel szavaznék erre. Remélem, hogy ilyen ötlet nem is merült fel a parlamentben. Azt hiszem, ha egy frakciónak egy héten egy napirend előtti felszólalási lehetősége van televíziós időben és ez maradjon így és erre felkészül, akkor ennek, tisztelt képviselőtársaim, nagyobb súlya van, mint hogyha egy héten, mondjuk e heti példát véve három ülésszak van, mondjuk hogyha tizenöt alkalommal felszólal egy ellenzéki pártból a képviselőcsoport vezetője részint ötperces, részint kétpercesben. Ilyen értelemben tehát azt hiszem, hogy a ritkább lehetőség felelősséggel jól kihasználható.

Utaltam már, tisztelt képviselőtársaim, az Európa Tanács-beli tapasztalatokra, egyébként valóban azt hiszem, nem ebben a ciklusban természetesen, hiszen ez már végképp sportszerűtlen lenne, de el kellene hosszú távon gondolkozni azon, hogy általában a hozzászólási idő végtelensége, korlátlansága helyes vagy pedig változtatni kellene. Még egyszer szeretném leszögezni: az ellenzéki képviselők jól és kulturáltan nem éltek vissza ezzel a lehetőséggel. Ilyen értelemben tehát valódi obstrukció szerintem ebben a Házban még nem történt. Mondjuk a mostani 1200 módosító indítvány esetleg talán súrolja ezt a példát, de hát négyévente egyszer, gondolom, hogy ez is benne van a parlamenti játékszabályokban.

A politikai vitanap, amit talán Hack Péter képviselőtársam említett, valóban, azt hiszem, kormánypárti oldalon mindannyian egyetértenénk azzal, hogy havonta egyszer rendszeresen legyen politikai vitanap, és akkor az ellenzék és kormánypártok ott elmondhatnák az adott témában a véleményüket.

A törvényhozásra jutó idő tisztelt képviselőtársaim azt a kifejezést használták, hogy törvénygyárként funkcionál a parlament. Ez természetesen igaz, de ezzel kapcsolatban azért meg kell említeni önök is járnak fórumokra, önök is találkoznak választókkal, önök is olvassák, ha mást nem az ellenzéki sajtót állandóan a legkülönbözőbb törvényeket kérik rajtunk számon. Hányszor hallottam magam nem vagyok vadász , hogy miért nem hozzátok már meg azt a vadászati törvényt? Hányszor hallottuk, hogy a legkülönbözőbb területen törvényi szabályozásra lenne szükség. Lehet, hogy ez szerencsés, lehet, hogy nem szerencsés Magyarországon a 10,5 millió állampolgárban benne él az a hit, hogy csak az van szabályozva, ami törvény által van szabályozva.

És az, hogy a közoktatási, vagy felsőoktatási törvény természetesen nem azért csúszik el nagyon sokat, mert csak és kizárólag a napirend előtti felszólalások miatt. De bizonyosan ez is hozzájárul ahhoz, hogyha ezekre a törvényekre kevesebb figyelem hárul mint akkor, hogyha mondjuk kedden reggel kilenckor már azzal a törvénnyel kezdené az Országgyűlés a vitát, amelyik napirenden van.

Egyébként valóban én nagyon örülök annak, hogy ellenzéki pártok számosan részt vesznek a parlamentben, de valóban, hogyha a számokat összeadjuk, a legegyszerűbb matematika alapján is kiderül, hogy a jelenlegi keretek szerint az ellenzéknek két és félszer annyi napirend előtti feljegyzése lenne, mint a kormánynak, vagy van, mint a kormánynak és a kormánypárti frakcióknak együtt.

Az nyilvánvaló a pozitív diszkrimináció vagy más néven az ellenzéki plusz jogosítványokból nyilvánvalóan következik, hogy az ellenzéknek bár csak 28 százaléka van, legalább fele olyan arányban szerepeljen a parlamenti vitákban, mint a kormány és kormánypárti képviselők együtt. Ez, gondolom, a demokráciából következik. Az azonban, hogy kétharmad, 70-80 százalékban csak az ellenzéki képviselők használják ki ezt a lehetőséget, én ezt valóban nem érzem demokratikusnak, és hogyha Sándorffy Ottó nem érzi demokratikusnak, hogy nem minden képviselő szólalhat fel a parlamentben ebben a keretben, én meg azt hadd mondjam meg, hogy nem érzem igazán demokratikusnak, hogyha azonos legitimitással bejött képviselők közül az egyik csoport csak azért, mert kormánypárti, harmad- negyedannyit élhet ezekkel a lehetőségekkel. Így is ez marad egyébként, de hát így azt mondjuk, hogy csak hétfőn délután mint egy kvázi politikai vita másfél órával kezdődik a parlament, amikor lehetőség van arra, hogy áttekintsük az elmúlt egy hétben történteket.

Én, tehát én nem érzem a szólásszabadság megvonásának ezeket a változásokat, hozzáteszem ugyanakkor, hogy amikor az ellenzék ezek ellen tiltakozik, akkor azt meg nem tartom obstrukciónak. Azt hiszem, hogy mind a két fél a parlamenti játékszabályokon belül a parlamenti logika alapján gondolkodik.

Végül pedig nem akarom elvenni túlságosan az időt képviselőtársaim elől, még arra szeretnék reagálni, sajnos már nincs itt Varga László képviselőtársam, akit a politikában legalábbis atyai jó barátomként tisztelek, ennek ellenére most ellent kell neki mondanom, ő ugyanis azt mondta, hogy hát "ha lenne a magyar parlamentben szociáldemokrata párt". Én azzal kezdtem hozzászólásomat, hogy az Európa Tanácsban hogy mennek a dolgok. Soha nem gondoltam szerencsére már nincsen televíziós közvetítés, nem a nyilvánosság előtti dicsekvésnek szánom , de az Európa Tanács szocialista-szociáldemokrata frakciójának 160 tagja van, ebben többek között az angol munkáspárt, a svéd, a dán, a német szociáldemokrata párt, általában a nyugati szociáldemokrata pártok benne vannak. Ebben teljes jogú tag a Magyar Szocialista Párt is, és magam ennek a frakciónak a frakcióvezető-helyettese vagyok. Ilyen értelemben tehát az angol munkáspárt vagy a német szociáldemokrata párt minket szociáldemokratának tart. Akkor ehhez képest nagyon fájlalom, hogy a kereszténydemokrata képviselőtársaim ezt nem fogadják el. Engedjék meg, hogy ebben mégis inkább hitelesnek a nyugat-európai szociáldemokrácia ítéletét fogadjam el.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)