Dobos Krisztina (MDF)
DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Miután én magam képviselőtársaimmal együtt itt voltam, Gál elnök úr elnapolta az ülést. Igen meglepő módon a tizenkettedik képviselő után, engem, a huszadikat szólított fel, mert utána már csak kormánypárti képviselő volt, tehát én huszadikként előre kerültem mint ellenzéki képviselő.Szó nem volt arról, hogy az ellenzéki képviselők kívántak felszólalni, hanem kormánypárti képviselők sorban le van írva, és aki megnézte a hétfői menetrendet, az pontosan tudhatja, hogy valóban kormánypárti képviselők. Tehát nagyon jó lenne, ha semelyik kormánypárti képviselő nem arról beszélne, hogy itt az ellenzék mit kíván tenni, hanem arról, hogy valóban méltányos-e a közoktatási és a felsőoktatási törvény tárgyalási menete, amikor is a vezérszónoklatot ebédidőben kell elmondanunk, mind a két törvénynél, amikor is az általános vita csak öt óra után vagy hat óra után kerülhet szóba. Valóban méltányos-e ez a tárgyalási menet? Természetesen, bármikor meg lehet szavazni. Akár azt is lehet mondani, hogy módosítót se nyújtsunk be hozzá, mert az eredeti javaslatot kell megszavazni. Mindent lehet, csak az a kérdés, hogy valóban azért szükséges-e a parlament, hogy egy ilyen, illetve két rossz törvényt hozzon?
Múlt alkalommal Dávid Ibolya képviselőtársam elmondta, hogy a parlament jogi bizottsága számos, jogszabályszerkesztés szempontjából hibás és rossz javaslatot mutatott ki. A felsőoktatási törvényben, tisztelt képviselőtársaim, helyesírási hibák tömegét gyűjtötték ki a hallgatóim. Az a kérdés, hogy az a jó megoldás, hogy utána kinevettetjük magunkat, vagy pedig mondjuk el azokat a problémákat, amelyeket úgy gondoljuk, hogy fontos megoldani (Zaj, bekiabálás a kormánypárti padsorokból: Mi az ügyrendi javaslat?), mert nem hiszem azt, hogy bármelyikünk, akik itt ülnek, azok valóban nem egy jó közoktatási és felsőoktatási törvényt kívánnak javasolni.
Köszönöm szépen, hogy ennyire bekiabáltak. (Felerősödő moraj.)