Sándorffy Ottó (FKGP)
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy néz ki a Ház, hogy egy bizottság sem lenne szavazóképes, talán tízen vagyunk. Nem tudom, mitől plenáris ülés ez? Ettől függetlenül megpróbálom elmondani a felsőoktatásról szóló '93. évi törvény módosításával kapcsolatban: a törvénytervezet hibásan különbözteti meg az állami és nem állami egyetemeket. Az állami egyetemeket az 1990/IV. törvény alapján az egyháziakkal azonos módon kell kezelni. Az egyházi intézmények szempontjából van egy azonnal szembeötlő különbség. A most érvényes felsőoktatási törvény és a módosítási javaslat között a most is érvényes törvény beszél az állami és nem állami intézményekről, azon belül a nem állami két csoportra oszlik: egyházi és magánintézményekre. A módosítási javaslat melléklete ebben a csoportosításban sorolja föl továbbra is az intézményeket.
Ez a csoportosítás és felosztás azonban a módosítási javaslat szövegéből teljesen eltűnt. Minden paragrafus, ahol nem állami intézményekről is beszélnek, egységesen nem állami intézményekről szól. Nem különbözteti meg az egyházi és magánintézményeket, holott a rájuk vonatkozó törvények különbözőek. Ennek következtében az egyházi szférával kapcsolatosan annyi a törvénybe ütköző szabályozás, hogyha a javaslatot ebben a formában megszavazza a tisztelt Ház, akkor az Alkotmánybíróság biztos, hogy vissza fogja küldeni a parlamentnek.
Az állami és egyházi intézmények közösen egy célért dolgoznak. Mesterséges szembeállításukra tett minden kísérletet el kell utasítani. Ugyanígy fel kell számolni minden különbséget a vidéki és a fővárosi egyetemek között. A különbségek fölszámolásához tartozik a finanszírozási differenciák eltüntetése, a vidéki egyetemek arányuknak megfelelő képviselete az akkreditációs bizottságban, az FTT-ben, és minden olyan területen, ahol a vidéki egyetemek a fővárosiakkal azonos módon tudják képviselni a magyar tudomány és kultúra egyetemes érdekeit.
A minden területen megvalósuló arányos képviselet egyszersmind a vidéki egyetemek jogos érdekvédelmének is az eszköze. Megállapítható, hogy a törvénymódosítás tervezete hibás módon oktatási nagyüzemnek tekinti az egyetemeket, nem pedig tudományos műhelyeknek.
A kutatásnak az Akadémiáról az egyetemekre való áthelyezése sokat hangoztatott cél. Az erre való törekvés azonban nem látszik a törvénymódosítás tervezett szövegében.
A módosítási tervezet túlságosan gazdasági szempontú, és nem az egyetem szükségleteiből indul ki. A törvénymódosításnak jól működőnek, nem pedig olcsónak, és nem emelt szintű középiskola módjára működőnek kell lenni.
Különös fontosságot kell tulajdonítani az úgynevezett kis szakok kérdésének, mivel részben ezek adják az egyetemeknek az egyetem jelleget. Részben államközi megállapodások következtében, azért, hogy külföldön is legyenek magyar tanszékek, meg kell maradniuk a bolgár, holland, lengyel, cseh stb. szakoknak.
Az egyetemek tudós tanárainak a tudományos életben mindenképp részt kell venniük. Sosem lehet gazdasági megfontolások kérdése tudósaink nemzetközi életbe való bekapcsolása, a magyar tudomány eredményeinek külföldi elfogadtatása. Ezt a kérdést sosem lehet pusztán gazdasági szemszögből vizsgálni. Cél az, hogy a vidéken is megmaradjanak és kialakuljanak a tudományos műhelyek. Ezt a decentralizálódó fejlődési irányt támogatni kell.
A NAT előírásainak megfelelően bizonyos nagyobb oktatási területek tanítására fel kell készíteni a pedagógusokat, például ember és társadalom. Az e tantárgy bevezetésére félretett állami pénzeket az amúgy is szűkösen ellátott egyetemek számára lehessen csak kifizetni, nem pedig konjunktúra hatására szerveződött, esetenként rossz minőségű és gyanús kapcsolatrendszerű oktatási kft.-knek.
(21.10)
A művelődési kormányzat által a közvéleménybe betáplált, drágán működő felsőoktatásról szóló híresztelések megalapozatlanok. Minden bizonnyal a meglévő pénzből lehetne ésszerűbben is gazdálkodni. De a magyar felsőoktatásban megszerzett diploma minőség tekintetében a legjobbakkal is felveszi a versenyt. És valójában világviszonylatban is a legolcsóbbak közé tartozik. Például a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, amelynek általános elismerést kivívó, külföldön tanuló ösztöndíjasainak összes képzési költségei a négy éves képzési ciklusban egy diákra számítva négyszázezer forintot tett ki, ami ritkaság.
Ebből a tényből, valamint az egyetemen felhalmozódott szellemi kapacitás ismeretéből és az egyetemi autonómia elvéből kiindulva elfogadhatatlannak tartom, hogy egyetemeink élére gazdasági kormánybiztost nevezzenek ki, aki csak a finanszírozás szempontjából vizsgálná az egyetemek működését. Ez az egyetemeken folyó tudományos munkára, képzésre nézve beláthatatlan, esetenként visszafordíthatatlan következményekkel járna. Például épületek eladása, tanszékek megszüntetése, visszafejlesztése, miként azt az ELTE esetében az elmúlt héten javasolták.
A finanszírozást illetően elfogadhatónak tartom a normatív finanszírozásra vonatkozó törekvéseket. A bevezetés gyakorlatát viszont csak akkor tudom elfogadni, ha az a normatív elosztási rendszerről a normatív finanszírozási rendszerre való áttérést készíti elő. És az egyetemek valós szükségletéből indul ki, nem pedig pénzügyi szempontokból. A TTK-képzésnél a normatíva tartalmazza a szükséges gépi és egyéb berendezések költségeit. De a bölcsészetnél a normatíva az ugyanilyen fontos könyvek, folyóiratok állandó beszerzésének igényét nem veszi figyelembe.
Ennek ismeretében a bölcsésznormatíva összegét a tervezettnél magasabban kellene megállapítani. E mellett szükség van a könyvtári háttér rendszeres anyagi alappal való folyamatos fejlesztésére is. A magyar egyetemek könyvtári háttér nélkül igen nehéz helyzetbe kerülnek a külföldi univerzitásokkal szemben.
Ugyancsak megoldatlan az egyetemi tevékenység lényegét jelentő doktori kurzusok finanszírozása. A törvénymódosításban figyelembe kellene venni, hogy a hivatalos doktori ösztöndíjasokon kívül mások is részt vesznek a kurzuson. Ezek képzési normatívájáról is rendelkezni kellene. Figyelembe kellene venni az oktatók számát és a kutatás igényeit, a megpályázható kutatási alapot, és a mindenkori költségvetés összegével kellene arányosítani. Külön figyelembe kellene venni az egyes szakok műveléséhez szükséges idegen nyelv oktatási költségeit. A doktori kurzusokban is szükséges nyelvi képzés költségeit.
A törvénymódosítás tervezett szövege hosszan beszél a nem létező egyetemi szövetségekről. Ugyanakkor a dékánok felmentését szabályozó paragrafus hiányzik belőle. A törvénytervezet a finanszírozási rendszer konkrét ismerete nélkül nem áll meg, ha a finanszírozási elképzelések nem a valóságból indulnak ki, hanem egy absztrakt politikai szándékot tükröznek. Úgy vélem, hogy a törvénymódosítást a fent említett hiányosságok miatt a jelen formájában nem lehet elfogadni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az FKGP soraiban.)