Bányász Jánosné (MSZP)
BÁNYÁSZ JÁNOSNÉ DR. (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy olyan képviselőnek, aki sokadik egy nagyon fontos kérdés vitájában, már megadatik a méltányosság gyakorlásának lehetősége, végigkísérve ugyanis a vitát, kiderül, hogy mondanivalójának egy részét nem kell föltétlenül megismételnie, hisz előtte szóló képviselőtársai nagyon sok fontos gondolatot elmondtak. Magam is így vagyok ezzel. Mondanivalóm egy részét éppen a velem egy megyéből való Iványi Tamás képviselő úr mondta, tehát én most még itt helyben is rövidíteni tudok az általam szándékolt szövegen.Legutóbb múlt év szeptemberében foglalkoztunk a felsőoktatás kérdéskörével, akkor egy országgyűlési határozati javaslatot vitattunk meg, s ennek a határozati javaslatnak három fő kérdésben körvonalaztuk a hiányosságait, és vártuk, hogy ez a törvény, amit most a parlament megvitat, ezeket a hiányosságokat pótolni fogja.
Abban a vitában fölvetődött, hogy nehéz úgy beszélni a felsőoktatásról, hogy még nincs közoktatási törvény, nehéz úgy határozati javaslatot hozni, hogy a modernizációs elképzelések később születnek, különös tekintettel az integrációra és a tanárképzésre, és nehéz úgy vitatkozni, hogy a felsőoktatás normatív finanszírozása még nincs kidolgozva. Én tehát ezeket a kérdésköröket próbáltam meg megkeresni és körbejárni a mostani országgyűlési ciklusban, tehát ebben a vitaszakaszban.
Mit kellett megállapítanunk? Mire volt idő? A graviditásnak is elegendő kilenc hónap. A közoktatási törvényt párhuzamosan vitatjuk, tehát végső formájában nem tud segítséget nyújtani a felsőoktatásnak jó 40%-ot kitevő tanárképzés részéhez, igaz, hogy a törvény meg sem célozta ezt, hisz egy kormányhatározatban 1997. december 31-i határidővel tulajdonképpen még mindig elnapolta a tanárképzés kérdéskörét.
Számomra nem egyértelmű, hogy szabad-e a felsőoktatásnak egy ilyen meghatározó részét kormányhatáskörbe utalni, vagy mindenképpen a parlamentnek kellene foglalkozni a tanárképzés kérdéskörével. Megmondom, miért szerettem volna, hogyha a törvény keretei között tárgyalhatunk róla.
A modernizációs lépések, ezen belül a felsőoktatási integrációs elképzelések óhatatlanul érintik a tanárképzés helyzetét. Egyetlenegy aspektusát említeném, nem akarom ismételni, amit Iványi képviselő úr mondott, nem akarom ismételni, amire Bihari Mihály utalt, olyan esetben, amikor az integrációs elképzelések közül nem a regionális, hanem a helyi integráció kerül napirendre, mint például Nyíregyháza esetében, akkor pillanatnyilag nem látom tisztán a lehetőségeket.
Ha a városi-megyei érdeket, a szellemi központ megtartását, a diplomakiadás presztízsét figyelembe véve egy többkarú főiskola mellett voksolunk, eközben a felsőoktatás modernizációs elképzelései, különös tekintettel az ötéves egyetemi szintű tanárképzés belátható időn belüli megvalósítására, tulajdonképpen törvényerőre emelkednek, akkor ez a felsőoktatási törvény hogyan tudja kezelni azt az ellentmondást, ami röviden így fogalmazható meg: egyetemnek van főiskolai diplomát kiadó joga, főiskolának pillanatnyilag még nincs egyetemi diplomát kiadó joga. Tehát a részletes vitában és a bizottságok által benyújtott módosításoknál külön gondot kell arra fordítani, erre egyébként Bihari Mihály úr is utalt, hogy a kihelyezett képzésnél, tehát a programkihelyezéseknél, telepített képzéseknél, valamint a törvény által lehetővé tett vagy elképzelhetővé tett többkarú helyi főiskoláknál az akkreditáció után az egyetemi szintű diplomakiadás megvalósulhasson.
(21.30)
Ez volt tehát az első gondom, amikor mérleget készítettem, hogy tavaly óta mennyiben sikerült a törvénykezésben előrébb lépnünk.
A másik kérdéskör a oktatói bérezés kérdésköre volt. Közismert, hogy a felsőoktatás érdekvédelmi szervezetei minden fórumon megpróbáltak ebben a kérdéskörben eredményt elérni. Vitathatatlan, hogy ebben az évben a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítása a G kategória bevezetésével átmenetileg szabályozta ezt a kérdést. Ugyanakkor a törvénytervezet nagyon szűkszavú az oktatók bérezését illetően, csupán egy kormányhatáskörbe utaló mondata van 1997. január 1-jétől kezdődően, hogy ki kell dolgozni az oktatók minőségi elvű bérrendezését, ennek a koncepcióját azonban ebben a törvényben még nem vázolja fel. Miközben nyilvánvaló, hogy az ország gazdasági helyzetében a költségvetési sarokszámok megállapítása előtt, tehát a költségvetési vita megkezdése előtt kellene ebben a kérdésben dűlőre jutni. Én azért úgy gondolom, hogy magam minden olyan módosító javaslatot támogatni fogok, bárki nyújtsa is be, amely a felsőoktatásban érintett oktatók és oktatást segítők, alkalmazottak bérrendezésében előlépést kíván tenni, és már ennek a törvénynek a keretei között rendezni szeretné a kérdést.
Megemlítenék még egy dolgot, ami talán nem is pont most aktuális, inkább a tárcának szánom a figyelmeztetést. Összefüggésben van ez a kreditekkel és a törvényben szereplő képzési idővel. A törvény most a képzési idő meghatározásával szabja meg, hogy mi számít főiskolai, mi számít egyetemi képzésnek. Ha azonban a krediteket kidolgozzuk, és ez 1998. december 31-ével vélhetőleg realizálódik, akkor be kell egy új meghatározást is emelni a törvény szövegébe, mégpedig azt, hogy a kreditek teljesítésével is diplomát lehet szerezni. Ez különösen érdekes lehet másoddiplomás képzésnél, aminek természetesen anyagi vonzatai is vannak mind az intézmény, mind az intézmény szolgáltatását igénybe vevő hallgató részéről. Az intézmény számára talán az lenne az érdekes, hogyha teljes képzési időben minden beiratkozott félévben megkapná a normatív finanszírozás után járó összegeket, míg egy egyéni tanrendet fölvállalni tudó és a szakképzés kreditjeit rövid úton teljesítő hallgatónak, aki fizet egyébként a tanításért vagy a tanulásért, annak számára az lenne kedvezőbb, ha mondjuk másoddiplomáját nem feltétlenül a megszabott képzési idő alatt, hanem ennél rövidebb idő alatt is teljesíthetné. Említettem, hogy ezt nem feltétlenül most gondolnám szabályozhatónak, de a kérdéskör körbejárását ajánlani tudnám a tárca képviselőinek.
Hogy néhány jó dolgot feltétlenül megemlítsek, amit örömmel találtam ebben a törvényben: számomra nagyon jó érzés volt olvasni a normatív finanszírozásra való áttérés szándékát és ennek a különböző területeit, úgy vélem azonban, hogy a normatív finanszírozás bevezetése nem egyszerű dolog, mert a jelenleginél jóval több forrást igényelne. A rendelkezésre álló egyébként végtelenül szűkös keretek más szempontok szerinti újraelosztása nem feltétlenül fogja tudni megoldani a felsőoktatás anyagi problémáit. Ennek ellenére tehát, hogy látom, hogy a normatív finanszírozás összegeinél, tehát a forrásoldalnál még komoly tennivalók vannak, ezt a kérdést valóban nagy örömmel olvastam és követtem figyelemmel a törvénytervezetben.
A törvénytervezet egyik legerősebb részének a felsőoktatási szakképzés kérdéseinek rendezését és ennek a beemelését tekintettem, és utoljára szeretném megemlíteni a számomra igen örvendetes dolgot, amely a határon túli képzés finanszírozásának megemlítésével, ennek az anyaintézmény költségvetésében történő megjelenítésével összefüggő paragrafus, mert úgy vélem, hogy ez egy nagyon egészséges szemléletváltást indít el. Egy olyan ország, amelynek nagy számú határon túli kisebbsége van, a nyelvhasználat szempontjából, a határon túli magyar anyanyelvű értelmiség megerősítése szempontjából, a nemzethez tartozás, a nemzeti identitás szinten tartása szempontjából, a kisebbségi magyarság fennmaradását célzó elképzelések szempontjából meghatározó jelentősége van, hogyha az anyaország nem a kiképzett emberek elszívásával, tehát a csúnya szóval említett agyelszívással viszonyul a kisebbségi értelmiséghez, hanem kitelepített oktatással próbálja megerősíteni helyben a nemzeti nyelvet használó értelmiséget, és próbálja a magyarsághoz tartozás gondolatát ilyen módon is ápolni. Mivel magam is egy olyan intézményhez kötődöm, amelynek kihelyezett képzése van Kárpátalján, mint említettem, a törvényben ennek a szemléletváltásnak a megjelenítését és kodifikálást igen nagy örömmel olvastam, és mivel ez számomra igazán jó része a törvénynek, én most ezzel a pozitív értékeléssel fejezném be mára tervezett hozzászólásomat és köszönöm a figyelmet.(Taps.)