Nacsa János (MSZP)

1996. június 11.

DR. NACSA JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Önvallomással kezdem, amennyiben beszédemről kiderül, hogy nincs benne mondanivaló, akkor nem sajnálom, hogy ilyen nagy üres padsorok mellett tettem, amennyiben viszont van mondanivaló, akkor sajnálják azok, akik nincsenek és nem hallották, hogy ezt elmulasztották. (Taps az MSZP oldaláról.) Bihari Mihály azt mondta, hogy nincs válság az egyetemen. Nincs módom igazolni vagy bizonyítani ennek ellenkezőjét, nem is vállalkozom arra, bár ő hozzátette, hogy csak katasztrofális helyzetben van. Én azt tapasztalom, hogy a felsőoktatás van válságban, hogy ezen belül, egyetemen belül vagy mely egyetemen belül van hasonló helyzet, nem tudom megítélni, tény, hogy a felsőoktatásban dolgozók magam kari tanácstag vagyok úgy élik meg ezeket a napokat, heteket, éveket, olyan feszültségben, amely feszültség lebontása, levezénylése nagyon fontos feladat lenne. Hogy ez most válságszerű vagy nem válságmegoldás, az most egy más kérdés.Úgy gondoltam, hogy azt kellene bemutatni hozzászólásom kapcsán, hogy mi az az eszköz, amely ebből a válságból a felsőoktatást kiemelheti vagy adott esetben fejlődési pályára állíthatja. Hasonlattal élve olyan ez a helyzet, mint mikor James Watt megalkotta a gőzgépet, akkor csupán csak a Carnot-körfolyamatot akarta műszakilag megvalósítani, hogy 2-300 évvel később kiderült róla, hogy ez a társadalom modernizálásának a legfontosabb eszköze volt, az csak 2-300 évvel később derült ki. A 414-esek természetesen jószerével csak a háború előtt vontatták az expresszvonatokat.

Az egyetem számára, a felsőoktatás számára mi a gőzgép e tekintetben? Számomra maga az egyetem mint intézmény a több lábon álló itt úgy fogalmazott Orosz István képviselőtársam, hogy több tudományterületet, több tudományágban, több szakon, több képzési formációt megalkotó intézmény az az intézmény, ami egyetem, és ez az intézmény, amely stabilitást ad, belső stabilitást ad, ez az az intézmény, amely adott esetben képes szervezettséget biztosítani, és ez az az intézmény, amely önmaga fejlődését is képes generálni. Ha ezt tekintjük jövőképének, a felsőoktatás jövőképének, egyik elemének, akkor úgy gondolom, nem kellene elvárni ettől a módosítástól, törvénymódosítástól, hogy egyszersmind James Watt a 414-est alkossa meg.

(21.40)

Azt kell elvárni tőle, hogy működőképes legyen. Holnap is működőképesebb legyen, mint tegnap volt, és tulajdonképpen, ezeken keresztül jusson el ahhoz, hogy végül is egy kiforrott, egy jövőt magán vivő és jövőt előidézővé váljon, eszközévé váljon. Amennyiben ma addig fogunk vitatkozni, és addig nem hozunk törvénymódosítást, amíg minden részletébe menően nem fogjuk pontosan meghatározni, mely egyetem az és milyen törvény kell ahhoz, hogy 20-25 év múlva az akkor élők is azt mondják róla, hogy ez igazán akkor is megfelel annak, akkor azt gondolom nem lesz felsőoktatási törvény. Mert így nem lehet felsőoktatási törvényt megalkotni. Azok, akik 50 évvel ezelőtt más pályára állították a felsőoktatást, tudatosan vagy nem tudatosan modellezve vagy nem modellezve, nem jövőképben gondolkodtak, és nem a jövő század aspektusából ítélték meg azokat az eszközöket-módszereket, amely eszközöket-módszereket bevezettek. Meggyőződésem, hogy nem a '93-as törvény és nem a tavalyi stabilizációs, gazdasági stabilizációs csomag az oka annak, hogy ma arról beszélhettem eddig, hogy vagy katasztrofális helyzet van az egyetemen, vagy válságban van az egyetem, hanem sokkal inkább annak az 50 évnek a végkifejlete, végeredménye, amely tulajdonképpen minden elemében kimerült és megváltoztatandó. Ebben a gondolkodásban a '93-as törvény már jó irányú elmozdulás. Gyorsan hadd soroljam fel, mert nagyon megy az idő, hadd soroljam fel, melyek azok az elemek, amelyekben ténylegesen intézmény, egyetem és ez egy integrált variáció, amelyben Orosz István előttem nagyon pontosan definiálta és az intézmény, ha megvalósul, akkor milyen elemeket kell még pontosan megvalósítani ahhoz, hogy valóban a válságból egy fejlődési lépést is meg tudjunk valósítani. Tehát amennyiben az egyetem képes az erőforrásait mind a képzés, mind a kutatás érdekében integrálni, akkor van kitörési pontunk a válságból. Ha az intézmény és a felsőoktatás nem függ a kormányzattól, sem annak ágazati irányítóitól, új helyzet áll elő, és ez nagyon fontos számomra. Ha szakmai kérdés, egy-egy tudományterület fejlődése nem politikai vagy hatalmi játszma függvénye, hanem a felsőoktatás vagy a tudomány belső kompetenciájaként, szakmai vitaként oldódik meg, akkor beszélhetünk új fejlődési pályára állításról. És ha mindezek törvényi garanciái is megszületnek ennek a vitának a kapcsán és eredményeképpen, akkor megteremtődik a felsőoktatás számára az európai előrelépés fejlődési alternatíva. Ma az egyetemen egymásra csúsznak a stratégiai ügyekből fakadó, a belső szervezetlenségből adódó, a társadalmi-gazdasági átalakulással óhatatlanul együtt járó problémák, és ezek keresztül-kasul átjárva a mai intézmények belső életét, el is tüntetik a határokat és a megoldási lehetőségeket is. Nem szeretném leszűkíteni azokat a gondokat, amely a felsőoktatáson belül, az integrációval kapcsolatban felmerültek. Hadd utaljak arra, hogyha járjuk az intézményeket, nagyon sokszor fölmerül az a kérdés, hogy amennyiben mégis ebből a három intézményből egy új egyetem jön létre, akkor a párhuzamos tanszékekkel mi lesz? Ki lesz az új tanszéknek a vezetője? Kik lesznek egyetemi tanárok? És azt gondolom, ebben a pillanatban már egészen más mederbe kerültünk, egészen más horizontot villantottunk fel, már nem a jövőképe, nem az egyetem jövője a lényeges, hanem egyes személyi kérdések, vagy adott esetben személyi kérdésekké degradálódik. De tudni kell, nem csupán ezekben a kérdésekben van kérdés, sokkal inkább más ügyek is fölvethetők. Csak egy konkrét példa. Akkor, amikor az egyetem gazdasági költségvetése kétszerese egy karnak és nem az egyetemnek, hanem egy karnak a költségvetésének, akkor úgy gondolom, hogy a gazdasági adminisztráció, bürokráciának ha három intézményben valósul ez meg, akkor már lehetséges, hogy lehet módosítani azokon az arányokon, és lehet ott már bizonyos forrásokat felszabadítani.

Tisztelt Ház! A kutatás integrációját csupán érinteni kívánom. A fejlett világban EUREKA programok fogják össze a kutatókat és az intézményeket. Ma Magyarországon is előfordul, hogy kutatóintézetnek tengeren túli kutatóintézettel van kapcsolata. Nem ez a jellemző. Ma még olyan is előfordul, hogy tanszéken belül sincs kutatás-összehangolás. Arról nem is beszélek, hogy a karon belül hogyan lehetne vagy hogyan tudják összefogni azt a kompetenciát és azt a potenciált, amely a kutatásban adott esetben megvalósítható lenne. Egyetemi szintű összehangolásról meg nem is beszélünk, és azt gondolom, hogy nem kell tovább folytatnom. Kompetenciát kell adni az egyetemnek, meg kell teremteni az egyetem hatékony kutatási integráció-kialakításának azon lehetőségét, hogy az egyetem belülről ezt megtehesse, lehetőséget kell biztosítani a szervezeti egységnek, és ezt követően feladatot kell adni az egyénnek. Úgy gondolom, ha stabil egyetemekről van szó, akkor ez megtehető, ezért tartottam én nagyon fontosnak magát az intézményt mint legelső egységet.

Természetesen a vitában azon felvetésekkel kapcsolatban is szeretnék reagálni, akik úgy fogalmaztak, most én szűkítem le, hogy jövőnk a múlt. Volt ilyen természetesen, aki úgy gondolta, hogy a századfordulóig kell visszamenni ahhoz, hogy az egyetemnek a jövőképét megalkossuk, Pásztohy képviselőtársam azt mondta, hogy adjuk vissza az agrár-felsőoktatást az FM-tárcának. Mind a kettővel kapcsolatban az a véleményem, hogy ez így nem jövőkép. Ha egy képletes agrárius hasonlattal mondhatom el, akkor ez valami olyasmi, mint amikor hozzászokunk és bevezetésre kerül a kombájnos aratás Magyarországon, akkor valaki fejlesztésről, a traktoros-cséplőgépes megoldást és a 300 ezer fős agrárproletáriátust akarja megcélozni mint kaszálóbrigádot, aratóbrigádot mint jövőképet. Úgy gondolom, ez nem jövőkép. Nagyon szomorú visszalépés lenne, pontosan azokért az esetekért és folyamatokért, amelyet Orosz István is elmondott. Az azonban tény, hogy az agrár-felsőoktatásra szükséget látok. Nagyon fontosnak tartom, hogy maradjon, hiszen ennek a régiónak, ennek a területnek és főleg Magyarországnak azon sajátosságokkal, amellyel bírunk, ez természetes módon szükségessé is teszi, hogy agrár-felsőoktatásban gondolkodjunk. De nagyon fontos, hogy a felsőoktatás kapcsán pontosan definiáljuk, hogy azokat a szakmai feladatokat, amelyekben valóban vannak hasonló feladatai, vagy adott esetben a tárcának is, tehát az FM-tárcának is, azokban legyen kompetenciája bekapcsolódási pontja, lehetősége abba, hogy adott esetben segítséget kérjen vagy segítséget nyújtson.

Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologgal szeretnék még foglalkozni. Az egyik: módosító javaslatot adtam be, mégpedig a doctorandus-képzéssel kapcsolatban. A doctorandus-képzés maga a gyakorlati kérdéskörhöz tartozó egyik eleme. Javaslatom lényege az, hogy ne szűkítsük le és ne határozzuk meg, hogy csak három év, amennyiben a felsőoktatási intézmény lehetőséget biztosít arra, hogy elfogadja kísérletkimaradás miatt vagy adott más kérdések miatt, hogy az illető még egy évvel meghosszabbítsa ezt, ezt ne zárjuk ki. Más oldala pedig úgy vetődik fel, sokkal szélesebb horizonton, hogy adott esetben el tudom képzelni, hogy egy nemzetiségi önkormányzatot egyetemi végzettségűekkel támogatunk. Vagy egy határon túli autonómiatörekvésekért harcoló vagy ott csak kisebbségben lévő magyar kisebbséget egyetemi végzettséggel támogatunk. Vagy egyetemi végzettség megszerzésével támogatunk. Tíz évvel ezelőtt, amikor Nyitrán egy baráti beszélgetésen a kollégáim hiszen ott államvizsgáztattunk is , azt mondták, hogy nem az kérdés, hogy egyetemi végzettségű kerül-e ki a magyarlakta vidékre, hanem az a kérdés, hogy magyarul tanult, magyar szakmát ismerő, egyetemet magyarul elvégzett szakember kerül-e ki a faluba vagy adott esetben a településre.

(21.50)

Nekem is az a véleményem, amennyiben a Bányász Jánosné által elmondott képzés megvalósulása mellett ezzel is hozzá tudunk járulni, akkor tegyük ezt, függetlenül attól, hogy ebben a törvényben most pillanatnyilag mit fogalmazunk meg.

A következő kérdéskör, amit még szeretnék elmondani: a kutatások alapjainak biztosításához. Javaslom, hogy a parlament törvényben mondja ki, hogy a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó tenderkiírásoknak legyen kötelezően előírt kitétele arra vonatkozóan, hogy a pályázati kiírás nyertese köteles a pályázat 1 százalékát felhasználni kutatás-fejlesztési megrendeléssel a Magyarországon működő kutatóhelyeknél, köztük egyetemi kutatásoknál is.

Képviselőtársaim! Ez pillanatnyilag mintegy 4 milliárd forinttal járulna hozzá a kutatás támogatásához. Ezt és ehhez hasonló ötleteket, javaslatokat úgy gondolom föl kellene tudni használni, természetesen nem biztos, hogy ebben a törvényben. De hogy a költségvetési törvény vitája ezután következik, amennyiben megfontolásra találtatik és elfogadásra kerül, és támogatást találok, akkor ezt a következő törvényekkel meg kell fogalmaznunk, és meg is teszem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)