Sándorffy Ottó (FKGP)

1996. június 11.

SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, egyre inkább formális az a kifejezés, hogy: Tisztelt Országgyűlés. Hol vannak az országgyűlési tagok? Hol van a plenáris ülés? Hányan vagytok? Igen. (Farkas Imre: És hol van a Független Kisgazdapárt?) Én azt hiszem, hogy az előbbiek alátámasztására azt is elmondom, hogy érkeznek hozzám levelek, amik ugyanezt alátámasztják. És negyvenhat forint öt fillért ajánlanak föl címmel, névvel , nem akarok megsérteni senkit, nem olvasom föl bizonyos hölgyeknek, uraknak a parlamentben. Aztán itt van egy másik. A 2469. számú öregségi nyugdíjkorhatár felemelését Taigetosz-törvénynek nevezi, és ajánlja Kuczka Judit Új Magyarország-beli cikkét, amely a Gellérthegyre invitálja a nyugdíjasokat. Ez is egyfajta népirtás, amit önök szociálpolitika címén csinálnak.

Tisztelt Ház! Nem mondok újságot, amikor közlöm, hogy a Független Kisgazdapárt ellene van a nyugdíjkorhatár felemelésének. A magyar nép is elutasítja a nyugdíjkorhatár felemelését. Nem önzésből, hanem teljesen korrektül átgondolva jutottam erre a döntésre. A magyar nép elhasználódása oly nagymérvű, hogy a férfiak átlagéletkora 60-65 év közé tehető.

Felmerül a kérdés, vajon kik küldtek minket az ország házába? A bankok vagy a biztosítótársaságok? Nagyon sajnálom a biztosítótársaságot, de mi elfogadhatatlannak tartjuk, hogy 40-45 éves munkaviszony után, amikor 54 százalékot vontak le a bérünkből, 3-4 évig kívánják visszafizetni az általunk befizetett összegek morzsáit. Ezek után még úgy beállítani az egészet, mint hogyha az utánunk jövő generációnak kellene megkeresni a nyugdíjasok kenyerét, enyhén szólva pimaszság. A nyugdíjasok nevében kikérem magunknak. Mi nem kegyelemkenyeret kérünk, hanem az általunk befizetett, az állami vállalatok által önkényesen levont járulékok hozadékának ránk jutó részét követeljük.

Az egyik volt miniszter asszony a nők részére irgalmat kért. Vegye tudomásul, a magyar munkásasszony nem szorul irgalomra! A mi szabad hazánkban a nőknek is pont olyan joguk van, mint bárki másnak.

(22.30)

Ha nincs meg az általunk befizetett összeg, nagyon sajnáljuk, keressék meg. A felelősöket vonják felelősségre, a magyar kormány pedig szavatolja az általa államosított és ellenőrzött és fenntartott céget. Az előzménye ugyanis az, hogy a magyar állam a biztosítócégeket és azok vagyonát államosította, piaci szerveződésüket tönkretette. Tudni kell, hogy az államosítás előtt hazánkban három-négy nagyobb és néhány kisebb biztosítótársaság működött, megfelelő vagyont felhalmozva. Ilyenek voltak az OTI, OTBA, MABI, Vasutasok stb. Mindenki megtalálta a magának megfelelő céget, mert természetes mindegyik más áron, eltérő feltételekkel kínálta szolgáltatásait. A privatizációból ígért vagyonnak a töredékét sem kapta meg az SZTK, holott erre érvényes parlamenti határozat van. Gazdasági feltételek és verseny nélkül sohasem lesz rend a biztosító intézetek körül..

A nyugdíjasok aránya és helyzete. A népesség elöregedése, egészségi állapotának romlása és a munkanélküliség nagy száma közel 1 millió , valamint a munkaerőpiac helyzetének drasztikus romlása oda vezetett, hogy a nyugdíjasok száma járadékosokkal és egyéb ellátásban részesülőkkel együtt a '90-es években több mint 500 ezerrel nőtt. 1996. január 1-jén megközelítette a 3 millió főt. A rokkantsági és korkedvezményes nyugdíjasok száma '91-ben volt a legmagasabb, míg az előnyugdíjasoké '94ben. '95-ben a nyugdíjasok közül 53 százalék saját jogú öregségi, 24 százalékuk rokkantsági, 7 százalékuk özvegyi nyugdíjat kapott. A fennmaradó 16 százalékuk mezőgazdasági járadékban, baleseti járadékban, árvaellátásban és egyéb nyugdíjszerű ellátásban részesült.

1995-ben a nyugdíjba vonult férfiak 34 százaléka, a nők 39 százaléka volt 50 év alatti. Ez döbbenetes. A nyugdíjasok száma jelenleg megközelíti az aktív keresők számát. 1995-ben a nyugdíjakra 582 milliárd Ft-ot fizettek ki, ami a bruttó hazai termék 10 százalékát teszi ki. Az egy nyugdíjasra jutó havi nettó nyugdíjkiadás 16 030 Ft, aminek a reálértéke a gyorsan emelkedő árak miatt 23-25 százalékkal csökkent. 1990 és '95 között, ezen belül 1994 és '95 között több mint 12 százalékkal lett kevesebb a reálérték. Az 1996-ban bekövetkező további áremelések, áremelkedés, mindenekelőtt a gyógyszerár- és az energiaár-növekedés következtében további 10-15 százalék közötti reálérték-csökkenés várható a nyugdíjasok esetében. Az átlagnyugdíj nagysága két személy esetén nem vagy alig elegendő az élelmiszer-, a lakás- és a gyógyszerköltségek fedezésére. Egyedülálló nyugdíjas esetén nem fedezi a létminimum összegét, aminek nagysága 21 000 Ft. Ma a nyugdíjasok csaknem 50 százaléka él a létminimum alatt, nyomorúságos viszonyok között, és akkor van képük fél százalékkal kiszúrni a szemüket.

Nyugdíjbiztosítás. A befizetett társadalombiztosítás nagyobb hányadát teszi ki a Nyugdíjbiztosítási Alap, 602 milliárd Ft 1996-ra tervezett bevétel. A tervezett bevételből 517 milliárd Ft a nyugellátások kiadási előirányzata, ami 15 százalékos emelkedést jelent nominális értékben. Reálértéken 10-12 százalékos csökkenés következik be a várható 25-28 százalékos árszínvonal-emelkedés miatt. Igen magas a nyugdíjbiztosítás működési költségvetésének összege. 12 milliárd, tessék kiszámolni, hogy ez hány százaléka a bevételnek és hány százaléka a kifizetett nyugdíjaknak. A működési kiadás fele személyi juttatás, ami magas átlagbéreket, jutalmakat, egyéb kiadásokat takar. A tb-igazgatóságon kifizetett átlagbér 83 000 Ft, az országos átlag több mint kétszerese, amihez egyéb juttatások, jutalmak, üdülési támogatás stb. járul. Emellett közel 2 milliárd Ft-ot tesznek ki olyan kiadások, amik tetszőleges célokat szolgálnak. Ez az ÁSZ- jelentés.

A pazarló kiadásokból legalább 6-7 milliárd Ft-ot meg lehetne menteni, a nyugdíjak kiegészítésére lehetne fordítani. Mindenekelőtt a minimális nyugdíjakat 9600 Ft-ot feltétlenül emelni szükséges. Ez az összeg egyedülálló esetén a létminimum 40 százaléka, ami az éhenhaláshoz elegendő.

Ne csak ócsároljak, javaslatot is teszek.

A teendők: a) a Nyugdíjbiztosítási Alap felhasználásának szigorú ellenőrzése és felelősségre vonás. Ma úgy bánnak a közpénzekkel, mintha a illető sajátja volna. A korrupció, összefonódás radikális felszámolása.

b) A pazarló, ellenőrzés nélküli pénzek kifizetését azonnal le kell állítani, a nyugdíjbiztosítás működési költségeinek a felét, 40-50 százalékkal az apparátus létszámát radikálisan csökkenteni kell.

c) A társadalombiztosítás irányítását azonnal ki kellene venni a szakszervezetek kezéből. Ez szakmai, profi s nem érdekképviseleti feladat. Érték- és szerepzavar van jelen, amit sürgősen, de legkésőbb 1997-re meg kell szüntetni. A tb-önkormányzatokban a szakszervezetek és a munkáltatók feleslegesek, nem beszélve arról, hogy tényleges döntési funkciójuk nincs is. Helyettük szakemberekből és néhány laikusból álló, kis létszámú szervezet valóban tb feladatait látná el, igen komoly ellenőrzési jogokkal felruházva. A laikusokat az érintett biztosított kör, a nyugdíjasok szervezete szolgálná. A jelenlegi tb-önkormányzatok beleértve megyénként a kétszer 22 főt taglétszáma 1000 felett van, jelentős költségvonzattal.

(22.40)

Szükséges lenne több társadalombiztosítási intézmény megteremtése. Például szakmánként. Pedagógusok, orvosok, köztisztviselők stb. A biztosított választhatná meg számára a legkedvezőbb feltételeket nyújtó biztosítót. Az így kialakult versenyhelyzet költségtakarékos és jobb szolgáltatást nyújtó intézményeket hozna létre. A nyugdíjbiztosítónak meg kellene kapni már korábban tervezett vagyonát, amit hasznosítva, működtetve, fenntartva potenciális forrást jelent a nyugdíjak reálértékének megőrzésére és nyugdíjemelésre.

A minimál nyugdíjaknak egyenlőeknek kell lenni a létminimum összegével. A nyugdíjkorhatárra és a nyugdíjrendszer átalakítására csak a tárgyi és a társadalmi feltételek megváltozása után fokozatosan, szakmailag megalapozva, hosszú távra lehet átállítani. A Nyugdíjbiztosítási Alap felhasználását, a befizetések megoldását nyilvánosságra kell hozni és rendszeresen beszámolni a biztosító munkájáról, például az ÁSZ-jelentést széles körben kellene terjeszteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak.