Béki Gabriella (SZDSZ)

1996. június 11.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Nem akarok visszaélni a jelenlévők türelmével, de olyan felszólalást hallottunk, amelyik a belső ellentmondások sokaságát tartalmazta, úgyhogy mindenképpen szeretnék, akármennyire is röviden, de reagálni. Képviselőtársam egyfelől fel van háborodva a nyugdíjkorhatár-emelés miatt, másfelől pedig követeli a magasabb nyugdíjakat, a minimál nyugdíj megemelését és magasabb nyugdíjemelést. Én azt gondolom, hogy el kellene gondolkozni ennek a belső ellentmondásán, észrevenni, hogy nem Taigetoszt készítünk elő, amikor nyugdíjkorhatár-emelésben gondolkodunk, hanem ez a folyamat a jelenlegi nyugdíjrendszer megreformálását célozza és elsősorban a nyugdíjasok érdekeit hordozza. Elhangzott, hogy milyen szörnyen alacsony az átlagos életkor, a várható átlagos életkor Magyarországon, de ehhez az az információ nem hangzott el, hogyha valaki eléri a nyugdíjas életkort, akkor még minimum tíz-tizenöt évre számíthat, amit finanszírozni kell. Magyarországon, sajnálatos módon, a férfiak közül a korábbi korosztályok, a negyvenéves korosztályok halnak meg nagyobb számban, és hogyha elérik a hatvanéves kort, akkor még várhatóan tizenöt évig biztosan nyugdíjban töltik az idejüket. A rendszert úgy kell megkonstruálni, hogy ez finanszírozható legyen, következésképp be lehet látni, hogy ez a korhatáremelés, és azok a típusú szigorítások, amiket ezek a lépések, előttünk álló lépések tartalmaznak, ezek szükségesek. Még egy befejező gondolat, nosztalgiával emlegette képviselőtársunk a tőkefedezeti rendszert, ami ugye létezett Magyarországon a háború előtt. Én igen kíváncsi vagyok, hogy amikor ősszel, a nyugdíjreform második blokkjában a tőkefedezeti rendszerre való átállásról fogunk szavazni, akkor vajon azt támogatni fogja-e a Kisgazdapárt? Köszönöm szépen.