Tóth István (MDF)
TÓTH ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház, kedves képviselőtársaim! A benyújtott törvénytervezetet tanulmányozva felmerül a kérdés, hogy ez valóban sporttörvénytervezet-e, vagy csak az OTSH, a MOB és a szakszövetségek jogállásáról szóló törvénytervezet.Tudniillik egy sporttörvényről úgy gondolom elvárható lenne, hogy a sport és a testnevelés valamennyi területével foglalkozzon. Több, a sporttörvénytervezettel foglalkozó fórumon elhangzott már, hogy miért nem szerepel az anyagban például a diáksport. A válasz minden esetben az volt, hogy a közoktatási és a felsőoktatási törvényekben lesz szabályozva. Azóta megjelent a közoktatási törvénytervezet is, amely nem foglalkozik a diáksport szabályozásával.
Tisztelt Ház! A rendszeres testedzéshez való jog alapvető jog. A törvénytervezet arról azonban nem rendelkezik, hogy az állampolgár ezt az alapvető jogát a különböző életkorokban, különböző szervezeti keretek között, különböző szinten milyen törvényi garanciákkal tudja gyakorolni, hogyan tudja az alkotmányos jogát érvényesíteni.
Az óvodákban, iskolákban, lakóhelyeken milyen sportolási lehetőséget biztosít számára az állam, az önkormányzat, ki finanszírozza, támogatja azokat a sportszervezeteket, diáksport-egyesületeket, sportegyesületeket, működését, amelyek közfeladatot ellátva végzik a tevékenységüket. A törvény csak a sport felső szintjének támogatásával foglalkozik, a közép- és alsószintű sport támogatásáról szó sem esik. Önkormányzati feladatokat nem adhat, csak céltámogatással együtt, mivel az ellentétes lenne az önkormányzati törvénnyel. Pedig a sporttevékenységnek a legnagyobb része ezen a szinten történik.
A törvényjavaslat csökkenteni akarja az állami szerepvállalást a sport minden területén. Az alapvetően szubjektív döntésekre épülő finanszírozási rend nem nyújt biztonságot egyetlen sportszervezet számára sem a folyamatos tevékenységhez. Nemzetközi összehasonlításokat figyelembe véve az állam szerepvállalása ezen a területen minden tekintetben növekszik.
A felsőoktatásban is megoldatlan a sport helyzete. Az egyetemek és főiskolák sorban szüntetik meg a testnevelési tanszékeiket. Ugyancsak nem történik említés a fegyveres testületek, a sportban betöltendő kiemelkedő, és a magyar sport számára nélkülözhetetlen szerepéről a sportban, mint például a katonaság, a rendőrség, amelyeknek kiképzési feladatai között fontos szerepet kell, kellene betölteni a sportnak.
A bevezetésben hivatkozik a tervezet arra, hogy összhangban van az Európai Sport Chartával. Az anyagban ez azonban nem tükröződik vissza sem az alapelvek, sem a használt fogalmak értelmezése vonatkozásában, pedig ha Európa felé tartunk, egy új törvény esetében nem ártana figyelni a később felmerülő jogharmonizációs problémákra is. A charta alapfilozófiája: sport mindenkinek. Ennek megvalósításában az államnak és önkormányzati szerveinek meghatározó feladata van, és kellene lennie.
A charta fontos feladatnak tartja a sport területén is a kormányzati és nem kormányzati szervezetek kötelező együttműködését a deklarált célok és feladatok megvalósítása érdekében. A törvényjavaslatban ilyen jellegű passzus nincs.
Továbbá, fontosnak tartja a sportlétesítmények mindenki számára történő használatát, az európai országok zömében az állami létesítményeket ingyenesen, támogatva az egészséges életmódot. Ezzel sem foglalkozik az előterjesztés.
A charta és az Európai Unió országai a sportot a kisebbségek társadalmi beilleszkedését, integrációját segítő fontos eszköznek tartja. A törvényjavaslat ezzel sem foglalkozik.
A charta nagy jelentőséget tulajdonít az élsportnak. Fontos feladatnak tekinti a különleges képességű sportolók képességeinek teljes körű fejlesztését, a sportkarrier alatt és után történő társadalmi beilleszkedés segítését, az anyag ezt sem tartalmazza.
Hiányzik a tervezetből a sportpályákon fellépő erőszak elleni fellépés deklarálása, szankcionálása, és még olyan sajátos kérdés is, amely a profi sportolók kizsákmányolása ellen védelmet nyújt.
Lehet, hogy jelentéktelennek tűnő kérdés, de miért tűnt el az anyagból az OTSH elnökének államtitkári rangja? A kérdés már többször felvetődött, és azt válaszolták rá, hogy a tervezet nem is zárja ki. De akkor miért nincs benne? Pedig fontos az egész magyar sport megbecsülése, társadalmi megítélése, helyzete szempontjából.
A 7. §-ban érthetetlen, hogy országos hatáskörű, minisztériumi szintű államigazgatási szervezet az OTSH felett a 4. § (1) bekezdésében egy társadalmi szervezet, a Sporttanács a társadalmi kontroll szerepén kívül más jogosítvánnyal is rendelkezzen, márpedig az (1) bekezdés a) pontja szerint a Sporttanács úgymond kidolgozza a sportszervezetek támogatására szolgáló központi költségvetési pénzeszközök elosztásának elveit.
A törvénytervezet már az indulás pillanatában deklarálja az OTSH alkalmatlanságát e feladat ellátására azzal, hogy rögtön fölé helyez egy szervezetet. Ennek alapján valamennyi minisztérium fölé lehetne tenni egy társadalmi szervezetet, tanácsot. Semmi nem indokolja, hogy a parlament és sporttal foglalkozó bizottsága, az OTSH közé még egy testületet iktassanak közbe. Sporttanács helyett logikusabb lenne önálló parlamenti sportbizottságot létrehozni, amely gyakorolná törvényes módon az OTSH felett a társadalmi kontrollt.
A Magyar Sport Szövetség köztestületté történő minősítése nevetséges lenne. Köztestületté minősítése esetén, mint érdekvédelmi szervezet felett a törvényességi felügyeletet az OTSH-nak kellene gyakorolni a törvények szerint, mert ő látja el a szakminisztérium feladatait, lásd kamarák. A sportszövetségek eddig az egyesületek szövetségeként működtek. Megint felülről szervezés határozza meg, hogy a továbbiakban köztestületek legyenek. Az 1989. évi II. törvény 13. §-a intézkedik a társadalmi szervezetek szövetségeiről, illetve a 17. § intézkedik a felügyeleti jogkör gyakorlásáról. A köztestületek működési feltételeit az államnak kell biztosítani. Az anyagból nem lehet tudni, hogy ez mit fog jelenteni az iroda működésétől a szövetség valamennyi feladatát figyelembe véve.
(10.50)
A sporttörvénytervezet köztestületté történő minősítéssel tesz különbséget a fontosnak, illetve kevésbé fontosnak ítélt sportágak között. A továbbiakban kiderül, hogy a támogatást is csak a köztestületté minősített sportági szakszövetségek kapnak. Így próbálják meg kezelni azt a problémát, amit a tömeg-, illetve szabadidősportnak induló, és később versenysportba bekapcsolódó sportágak jelentenek, mint pl. a fitness vagy az aerobic.
A magyar sport jelenlegi vezetése számára az elmúlt hat évben ez a folyamat kezelhetetlen volt. Elsősorban azért, mert ezek a sportágak alulról szerveződtek, komoly tömegbázissal rendelkezve nőtték ki magukat, és váltak profi sporttá. Ebből következően a létszámok megkötése számukra nem fog problémát jelenteni. A továbbiakban azokról a sportszövetségekről, amelyek nem kapnak köztestületi minősítést, szó sem esik az anyagban, mintha nem is léteznének. Nem lenne meglepő, ha ezek a szövetségek az Alkotmánybírósághoz fordulnának jogorvoslatért, hiszen ez a fajta megkülönböztetés diszkriminatív.
És még egy fontos megjegyzés: A NISZA helye érthetetlen az anyagban. A tervezetben ez a kakukktojás. Az egész anyag az élsporttal és a versenysporttal foglalkozik. Érthetetlen, hogyha nem határozzák meg a törvény készítői a diáksport, a szabadidősport, fogyatékosok sportja stb. fogalmát, akkor miért ebben az anyagban szerepeltetik a támogatásukat.
Végül is a magyar sporttársadalom egy fő dolgot vár e sporttörvénytől. Törvényileg legyen szabályozva a sport finanszírozása, amennyiben ez a cél nem valósul meg, úgy az egész sporttörvény értelmetlenné válik, hiszen nem fog megoldani semmit. Az olyan javaslatok pedig, mint az, hogy csak azok a sportszervezetek kaphatnak támogatást, akik nem foglalkoztatnak profi sportolót, az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kényszerítik majd a sportszervezeteket a feketegazdaság felé fordulásra.
Ugyanezt fogja eredményezni, ha nem javítunk a jelenlegi helyzeten, illetve a sport támogatásának csökkentése, a közterheink növelése is.
Sajnálatos dolog, hogy a PM hatalmi kérdést csinál a sport finanszírozásából, nem enged meg semmilyen automatizmust, hiszen más területek számára is precedens értékű lehet. Csak az éves költségvetésben meghatározott összeg lehet az alku tárgya, amely nagyon rövidlátó szemléletet tükröz. A sporttevékenység egy folyamat, annak hatásait nem lehet rövid távon szemlélni, sporttörvénynek hosszabb távra kellene, hogy készüljön, máskülönben nem tudja szabályozni a folyamatokat.
Tisztelt Ház! Végezetül néhány gondolatot az egyes állami tulajdonban lévő sport célú ingatlanok tulajdoni rendezéséről. Érthetetlen számunkra, hogy a központi költségvetési szervek kezelésében lévő sportszervezetek működését is szolgáló sport célú ingatlanok helyzetét miért nem lehet a törvényben rendezni? A tervezet jelenlegi formájában a sportlétesítmények kb. 15%-át érti. Véleményünk szerint e törvénynek az adott terület jóval nagyobb hányadát kell, hogy szabályozza, különben mi szükség lenne rá? Ebben az esetben előfordulhat, hogy a sport célú ingatlanok tulajdonjogi helyzetének rendezéséről szóló törvény elfogadását követően születik döntés kormányhatározat , és az érintett egyesületek lehetetlen helyzetbe kerülnek.
Értelmezésünk szerint az érintett egyesületek létesítményeinek tulajdonjogi rendezéséről csak a törvény elfogadását követően születik döntés, melynek elhúzódása esetén csökkenő állami támogatás mellett lehetetlen megoldani a létesítmények működését. Sajnos az már most látható, hogy az egyesületek köztartozásaik miatt amelyekre még mindig csak tüneti kezelés történt az adósságok átütemezésével nem kaphatják meg a létesítményeket tulajdonba, vagy akik meg fogják kapni, azoknak a nagy része belátható időn belül csődbe fog menni. Az önkormányzatok nem fogják tudni az így anyagi háttér nélkül maradt létesítmények költségeit átvállalni. Más esetben az állam az elmaradt köztartozások fejében fogja lefoglalni a csődbe jutott egyesületek létesítményeit. Következésképpen a létesítményeket eladják, és ha nem lesz sport célra vevő, akkor nem sport célra fogják hasznosítani. Milliárdos tételek fognak gazdát cserélni, és eltűnni a magyar sportból.
A benyújtott sporttörvénytervezet ebben a formájában a Magyar Demokrata Fórum számára elfogadhatatlan, módosító indítványunkkal szeretnénk majd rajta javítani. Köszönöm szíves figyelmüket. (Általános taps.)