Avarkeszi Dezső (MSZP)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy idézettel kezdeném hozzászólásomat: "Tagadhatatlan, hogy a barcelonai olimpiai játékokra történő felkészülés és részvétel és az ott született sikerek sportközvéleményünk figyelmét érthető módon elterelték némiképpen a magyar sport és testnevelés egyéb kérdéseiről. Nem kifogásolható olimpia-centrikusságról van persze itt szó, hanem egyszerűen arról a százéves tiszteletre méltó hagyományról, amely nemcsak kötelezettségeket ró reánk, hanem felfogásunkban, gondolkodásunkban is megkülönböztetett, különleges értéket kifejező helyet biztosít ötkarikás sikereinknek Hajós Alfrédtól Farkas Péterig." Gallov Rezső írta ezt a Nemzeti Sport 1992. szeptember 14-ei számában. Az OTSH elnöke a következőkkel folytatta gondolatait: "Küldöttségünk kiemelkedő teljesítményének fényében hangulatilag legalábbis kedvezőbb megvilágításban vizsgálhatjuk sportéletünk helyzetét és kilátásait hazánkban, s ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert az elkövetkezendő időkben elodázhatatlan és fontos döntéseket kell hoznunk sportkultúránkat illetően." Eddig az idézet.
Eltelt azóta közel négy év, és a legfontosabb döntéssel eddig késlekedtünk. Máig nincs sporttörvénye Magyarországnak.
Most megint olimpia előtt állunk, néhány hét, és elkezdődik Atlantában az Arany Olimpia. Nagy várakozás előzi meg, és nem mindegy, hogy sportolóink, edzőink, a sportvezetők milyen útravalóval utazhatnak az olimpiára. Mit kapnak tőlünk útravalóként? Deklaráljuk csak, hogy fontos a társadalom számára a sport, vagy megteremtjük a feltételeket az élsportnak, a diáksportnak és a testnevelésnek, a szabadidős sportnak, a fogyatékosok sportjának. Ám nemcsak az olimpia miatt fontos a törvény. Biztonságra van szükség, biztonságra a sport minden területén, így különösen a finanszírozás és az irányítás területén. Nyilván, hogy a finanszírozás a legfontosabb kérdés, erről már elég sok szó elhangzott eddig is a vezérszónoklatokban, és sok képviselőtársam fog még ehhez hozzászólni. Én inkább a másik kérdésről, a sportirányításról beszélnék.
És itt engedjenek meg egy szubjektív megjegyzést. Én, mielőtt országgyűlési képviselő lettem, a sportigazgatás területén tevékenykedtem. Nagyon nehéz feltételek között dolgoztunk, munkánkat sok bizonytalanság övezte. Mégis nagyon jó szívvel gondolok erre az időszakra, elsősorban azért, mert a sport ügye iránt elkötelezett, felkészült, egymást becsülő emberek dolgoztak mind az Országos Testnevelési és Sporthivatalban, mind a megyei sporthivatalokban.
(9.10)
Mi volt ennek a bizonytalanságnak az oka, ami körülvett minket? Kevés területen változott annyiszor a szabályozás az elmúlt években, és hozzátehetem évtizedekben, mint a sportirányítás területén. S ennek vajon mi az oka?
Engedjék meg, hogy még egy idézetet felolvassak. "A szabályozás, ha esetleg némi csúszással is, de követi, követte azokat a hullámokat, amelyeket a társadalmiság, államiság viszonyában az időről időre jelentkező centralizáció, illetve decentralizáció váltott ki. A sporttevékenység ugyanis alapvetően társadalmi jelenség, s az állam, állami apparátus be- és kivonulásai természetesen az aktuális politikai és gazdasági szándékok és érdekek által vezérelten, ha eltérő szinten is, de hasonló szervezeti és működési megoldásokat kell hogy eredményezzenek." Ez az idézet dr. Nagy Józsefnek, a neves sportjogásznak egy átfogó munkájából való, amelyben a testnevelés és a sport jogi szabályozását vizsgálta Mária Terézia Ratio Educationisától a '90-es évek elejéig.
Én természetesen nem kívánok visszamenni 1777ig, de még az 1921. évi LIII. törvénycikkig sem, hiszen erről, az első magyar testnevelési és sporttörvényről is már sok szó elhangzott e Házban a sporttörvény vitája kapcsán. Azt azonban elmondanám, hogy az elmúlt, körülbelül 50 évben, 1945-től 1992-ig amikor jelenlegi formájában létrejött az Országos Testnevelési és Sporthivatal tízszer változott a központi sportigazgatás szervezete. A tíz változás ugyan három szervezeti forma között mozgott, hiszen volt, amikor valamelyik állami szerv, másik állami szerv, minisztérium keretében működött a központi sportigazgató szerv, valamikor önálló sporthivatalként, mint most is, s a '60-as évek egy jelentős időszakában társadalmi szervezetként.
Ami jellemző volt, hogy minden jelentős politikai történelmi változás érintette a sportigazgatást. Gondolok itt az 1956-os forradalom leverése után a centralizáció, a '60-as években, főleg '68-ban az új gazdasági mechanizmus kapcsán, amikor társadalmasították a sportot, majd a visszarendeződés időszakában, és természetesen a rendszerváltás kezdetekor is ez megtörtént. És ami érdekesség és aktuális egy kicsit most, hogy általában olimpiák környékén is vagy előtte vagy utána volt valamilyen szervezeti változás. Ennél többször talán csak a területi igazgatás szervezeti rendszere változott. Éppen ezért én nagyon fontosnak tartom, hogy ki kell alakítani a sportirányítás stabil, működőképes rendszerét.
Úgy vélem, ez a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, alkalmas erre. Meghatározza az állam feladatait, meghatározza az önkormányzatok feladatait, és háromnegyed évszázad után végre ismét törvény fogja szabályozni a sportirányítás központi szervének státuszát. Megszünteti a sportági szakszövetségek törvényességi felügyeletében az eddig meglévő dualizmust, bár ha jól belegondolunk, ez nem is dualizmus, nem is kettősség, hanem többről van szó.
Három témával szeretnék nagyon röviden kiemelten foglalkozni. Ez a Sporttanács, a területi igazgatás, valamint a szakszövetségek törvényességi felügyeletének kérdése.
A Sporttanács én úgy vélem kicsit furcsa képződmény. Talán még a törvényjavaslatot előterjesztő belügyminiszter úr is meglepődne, ha valaki azt javasolná, hogy például a rendőrség a szintén általa felügyelt rendőrség felett működjön egy társadalmi szervezet, egy rendőrtanács, amelyik beleszól ennek az állami szervnek a munkájába, sok szempontból meghatározza. Mindemellett talán a sport társadalmi szerepe, jellege miatt elfogadható ez a forma. Az mindenesetre nem, hogy olyan módon avatkozzon be a Sporthivatal egy állami szerv munkájába, hogy megnehezítse annak munkáját, és azon költségvetési eszközök, amelyek a Sporthivatalon keresztül a parlament felhatalmazása alapján kerülnek a sportéletbe, hogy ezekben ne legyen szuverén döntési joga a Sporthivatalnak. Ezért én úgy gondolom, hogy módosító indítványainkkal ezt kell elősegíteni. Nem szabad feleslegesen korlátozni a hivatal tevékenységét.
A másik kérdés, amiről beszélnék, a területi igazgatás kérdése. A területi igazgatást jelenleg sporthivatalok látják el, ezek az OTSH kihelyezett szervezetei. Nagyon sokat tesznek a helyi sportért. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a megyei versenyrendszer összeomlana, ha ezek a sporthivatalok korábban sportigazgatóságok nem dolgoznának ilyen erőt megfeszítően, ilyen tisztességesen. Az önkormányzati törvény módosítása során már a megyei, fővárosi önkormányzatokhoz telepítettük a testnevelési és sportszervezési feladatokat, ezt pontosítja nagyon helyesen a jelenlegi javaslat.
Arra viszont szeretném felhívni a figyelmet, hogy nagyon nagy óvatossággal kell eljárnunk majd, amikor ennek a gyakorlati megvalósítását végezzük, amikor valóban odatelepítjük a sportigazgatási munkát a megyei önkormányzatokhoz, a fővárosi önkormányzathoz, nagyon kell vigyáznunk, hogy ne hagyjunk értékeket elveszni ennek során.
S végül a harmadik kérdés, amivel foglalkoznék, ez a törvényességi felügyelet kérdése. A jelenlegi szabályozás az 1989. évi IX. törvényerejű rendelet megduplázza a hatásköröket. Hiszen az OTSH-nak és az ügyészségnek is hasonló feladatokat ír elő, mindkettőnek lehetővé teszi, hogy a bírósághoz forduljon jogszabálysértés esetén. Ráadásul egy teljesen formális bírósági nyilvántartási kötelezettséget ír elő a sportági szakszövetségek vonatkozásában.
Én úgy gondolom, hogy helyes az a változtatási irány, amit ez a törvényjavaslat megfogalmaz. A nyilvántartás és a törvényességi felügyelet az OTSH-hoz kerül, ugyanakkor nagyon fontos garanciális elem, hogy megmarad a bírósági kontroll.
Végül arról beszélnék, hogy milyen ez a javaslat, milyen ez a törvényjavaslat. Elismerem, lehetne jobb. De úgy gondolom, hogy feltétlenül javítható. Tudomásom szerint számos módosító javaslat készült valamennyi párt részéről. Gondoljuk át közösen, hogy ezek közül melyek a legjobbak, és javaslom, hogy pártállástól függetlenül a legjobbakat fogadjuk el valóban. A legfontosabb a finanszírozás biztonsága.
Én nagyon kérem a Pénzügyminisztériumot, lássa be: a magyar sport jövőjéről van szó. Fogadják el az ebbe az irányba mutató javaslatokat. Kérem, hogy a parlament a módosításokkal együtt még a nyári szünet előtt és természetesen az olimpia előtt fogadja el a törvényt. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)