Körösfői László (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő, sportról szóló törvényjavaslatot abból a megközelítésből kívánom vizsgálni, hogy elősegíti-e és ha igen, milyen mértékben a sportegyesületek működését. A kis és nagy sportegyesületekét egyaránt, melyek az érdemi sporttevékenység alapvető színterei, szervezeti keretei, s melyek az állam szocializációs, egészségügyi és pedagógiai-politikájának is egyik fontos láncszemét kell, hogy képezzék. Megjegyezni kívánom, hogy e témában szeretett volna szólni Baráth Etele képviselőtársam is, de kormányprogram miatt nem tud itt lenni.
Mondanivalómat helyzetelemzéssel szeretném kezdeni. Ezen a téren rendkívül sok, gyakran egymásnak ellentmondó adat, megállapítás lát napvilágot, ezért én egy hivatalos állami szerv, az Állami Számvevőszék adataira, megállapításaira fogok támaszkodni.
Az Állami Számvevőszék 1994-ben végezte el a sport céljait szolgáló központi, állami és egyéb forrásból származó pénzeszközök felhasználásának pénzügyi, gazdasági ellenőrzését. A vizsgálat megállapítása szerint, amíg 1990. évben 3052 sportegyesület volt a diáksport-egyesületek nélkül, 6788 szakosztályában 202 ezer fő igazolt versenyző sportolt, addig 1993-ra a sportegyesületek száma már csak 2826, a szakosztályok száma 6429, és a nyilvántartott sportolók száma 173 ezer fő volt, tehát 30 ezerrel kevesebb, mint három évvel korábban.
A sportegyesületek számának csökkenése látszólag viszonylag alacsony, 8%-os, de ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a korábbi többszakosztályos egyesületek nem kis hányada egyszakosztályossá alakult át, egyrészt a közterhektől való szabadulás miatt, másrészt azért, mert könnyebb támogatót találni egy meghatározott sportág, szakosztály esetében.
Az Állami Számvevőszék megállapítása szerint idézem -: "A központi költségvetésből az OTSH-n keresztül a sportegyesületeknek közvetlenül juttatott állami pénzeszközök mértéke és aránya csökkent, egyre kevésbé voltak képesek fedezni a szakmai feladatok végrehajtását, az egyesületek működőképességének fenntartását.
(11.00)
Ugyanakkor nagymértékben csökkent a vállalkozások részvétele is a sportegyesületek támogatásában." Eddig az idézet. Ebből következően ez még mindig az Állami Számvevőszék megállapítása a sportegyesületek költségvetése igen sok kívánnivalót hagyott maga után, nemegyszer előfordult, hogy a sportegyesületek adott évben nem készítettek költségvetést a források bizonytalanságára való hivatkozással. A költségvetések megalapozottsága forrásoldalról általában nem volt megfelelő. Jellemző volt a kiadások sportszakmai igények nélküli megtervezése, melynek bevételi fedezete részben hiányzott. A költségvetés készítésekor, elfogadásakor ugyanis a sportegyesületeknek nem volt információja az éves támogatások összegéről, átadásának időszakáról, és sokszor hiányzott a finanszírozó támogatásra vonatkozó kötelezettségvállalása.
Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék-i vizsgálat csak megerősíti mindazt, amit a sportegyesületek súlyos gondjairól mindenki tud, aki a magyar sporttal foglalkozik. A sportfinanszírozás rendszere 1989 óta jelentős mértékben megváltozott. A változás a sportszervezetek többsége számára rendkívül súlyos következményekkel járt, s veszélyeztette működésüket. A legnagyobb mértékű visszalépés a sportegyesületek terén következett be, összefüggésben számos jelentős támogatást nyújtó bázisszerv meggyengülésével, illetve megszűnésével, például bányászat, nehézipar, mezőgazdasági nagyüzemek stb. Ezenkívül az országos, megyei, fővárosi kiemelt egyesületek pénzügyi támogatási rendszerének megszüntetésével, valamint a közterhek jelentős, szinte elviselhetetlen mértékű megnövekedésével.
Amíg a Magyar Olimpiai Bizottság és a sportági szakszövetségek költségvetésük jelentős részét továbbra is az állami forrásokból kapják, addig a sportegyesületek túlnyomó többsége a nehéz helyzetben lévő önkormányzatok különböző mértékű, de általában igen szerény támogatásán kívül csak a nemzeti sportalapból részesülhetett az elmúlt időszakban csekély támogatásban.
Az előttünk fekvő sporttörvénytervezet meghatározza külön a helyi önkormányzatok, s külön az állam feladatait a sport különböző területein. Az állam feladatai között szerepel, hogy támogatja a gyermek- és ifjúsági sportot, fogyatékosok sportját, az olimpiai mozgalmat és a versenysportot. A törvénytervezet szerint egy új társadalmi testület, a Sporttanács amelynek létrehozását itt többen megkérdőjelezték lesz hivatott arra, hogy kidolgozza a sportszervezetek támogatására szolgáló központi költségvetési pénzeszközök elosztásának elveit, irányait, s ellenőrizze az ennek megfelelő felosztást.
Az alapvető kérdés az, hogy a sport állami támogatására milyen források állnak rendelkezésre. A törvénytervezet szerint az állami feladatok ellátásához egyrészt az OTSH rendelkezik bevételi forrásokkal, másrészt létrehozásra kerül két közalapítvány. Az OTSH, amelynek feladatai között a versenysport, az utánpótlás-nevelés és a fogyatékosok sportjának támogatása is szerepel, a következő bevételi forrásokkal rendelkezik: költségvetési támogatás, az OTSH felügyelete mellett szervezett szerencsejáték-bevétel, és az esetleges sportingatlanok értékesítéséből származó bevétel. A Nemzeti Sport Közalapítvány, amelynek feladata az olimpiai mozgalom, a versenysport, s az utánpótlás-nevelés állami feladatainak az ellátása, következő bevételi forrásokra tehetne szert: a kormány által biztosított egyszeri induló vagyon és hozadéka, költségvetési támogatás, a totó játékadójának 100%-a, és az esetleges támogatók, adományozók befizetései.
A másik közalapítvány a nemzeti ifjúsági és szabadidősport, Az Egészséges Életmódért Alapítvány lenne, amely, igaz, hogy évről évre csökkenő költségvetési támogatás mellett, de valójában alapítványként már évek óta működik. Ennek a feladata lenne a gyermek- és ifjúsági szabadidősport, valamint a fogyatékosok sportjának támogatása. Ez utóbbi közalapítvány bevételi forrásai a kormány által biztosított egyszeri induló vagyon és hozadéka, költségvetési támogatás, az önkormányzatok hozzájárulásai és adományok, támogatók befizetései lennének.
Egyetértek azzal, hogy a törvénytervezet komoly és ellenőrizhető feltételekhez köti a költségvetési és közalapítványi támogatásban való részesülést. A törvénytervezet szerint ilyen támogatásban csak olyan sportszervezet részesülhetne, amely elszámolt az előző évben kapott támogatással, nincs lejárt köztartozása, illetve azt folyamatosan, előre meghatározott törlesztőrészlettel teljesíti, és rendelkezik saját forrással is. Ezenkívül a támogatás iránti kérelemhez mellékelni kell az előző évi beszámolót és a pénzügyi tervet, amely nem tartalmazhat hiányt.
Véleményem szerint ezek a követelmények a sportegyesületek és szakszövetségek igényeinek is megfelelnek, hiszen a különböző formában működő sportszervezetek valódi fejlődése, feltételeinek javítása csak abban az esetben várható el mind az állam, mind a magánszemély részéről, ha a felek számára tiszta és áttekinthető a jogi környezet. A probléma csak az, hogy a két közalapítvány tervezett bevételi forrásai nemcsak csekélyek, de rendkívül bizonytalanok is. Az olyan bevételi források, mint a támogatók befizetése, adományok, önkormányzatok hozzájárulásai vagy költségvetési támogatás, még megközelítőleg sem nyújtanak garanciát arra, hogy a közalapítványok olyan bevételhez jussanak, amely biztosítani képes a sporttörvényben meghatározott állami feladatainak ellátását. Így éppen azt a gondot nem oldják meg, ami a magyar sport, a magyar sportegyesületek legnagyobb problémája: a tervezhetőség hiányát.
Így a két közalapítvány csak elméletben lesz képes biztosítani az állami szerepvállalás feltételeit, a valóságban rendkívül szegényes tarisznya lesz mindkettő. Véleményem, és az MSZP sportmunkacsoportjának véleménye szerint még az ország nehéz gazdasági helyzetében is részesülnie kell e két közalapítványnak a sorsolásos szerencsejátékok és az egyéb szerencsejátékok játékadójának meghatározott hányadából is. A legtöbb nyugat-európai országban alapvetően a szerencsejátékok biztosítják a sport működőképességét. Dániában például a sportfogadás és szerencsejátékok nyereségének kétharmad részét a sport kapja. Minimálisan 2,5-3 milliárd forint az az összeg, amelyet figyelembe véve az ország nehéz gazdasági helyzetét biztosítani kellene ahhoz, hogy a magyar sport működőképes maradjon.
Ennek érdekében az MSZP sportmunkacsoportja módosító indítványokat adott be. Ezek közül az egyikben a Nemzeti Sport Közalapítvány bevételi forrásai közé bevenni javasoljuk a sorsolásos játékok játékadójának 37%-át, valamint az egyéb szerencsejátékok játékadójának 23%-át. A Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport Közalapítvány forrásait pedig a sorsolásos játékok játékadójának 13%-ával, az egyéb szerencsejátékok játékadójának pedig 7%-ával javasoljuk bővíteni. Javaslataink még így is összesen a sorsolásos játékok játékadójának csak az 50%-át, és az egyéb szerencsejátékok játékadójának pedig a 30%-át kívánja a sport támogatására fordítani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy kormányunk az elmúlt két évben az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére jó néhány olyan döntést hozott, amely kedvező hatással volt a magyar sportra. Csak néhány példa: mentesítette a sportintézményeket a saját bevételüket terhelő 13%-os költségvetési befizetés alól, a személyi jövedelemadónál közvetlenül az adóból leírhatóvá tette a sport célú alapítványra befizetett összeg 30%-át, társasági adónál az adóalap csökkentését tette lehetővé sport célú közalapítványnak adott teljes összeggel az adóalap 20%-ának mértékéig. Rendkívüli 45 millió forintot biztosított az ez évi olimpiai kvalifikációs versenyekre és az eredményességi jutalomra. Visszaállította a sportolók és természetjárók korábban elvett, 50%os vasúti kedvezményét, s a többi.
Ezek fontos döntések voltak, de a sport működőképességének a feltételeit az előttünk fekvő két, sportról szóló törvénynek kell jelentős mértékben biztosítani. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha elfogadásra kerülnek az általunk javasolt, előbb ismertetett módosító indítványok.
Tisztelt Ház! Tudom, hogy az előttünk fekvő két, sportról szóló törvénytervezetet óriási valószínűleg túlzott várakozás előzi meg a sporttársadalom részéről. Ez a törvény kerettörvény, s valamennyi problémát nem tud és nem is fog megoldani.
(11.10)
Mégis úgy vélem, hogy a magyar sport jelenlegi helyzetében vannak olyan kérdések, melyek egyértelmű rendezése nélkül a sporttörvény csak gesztus értékű lesz. A magyar sportnak pedig jelenleg ennél többre van szüksége. Köszönöm a figyelmet. (Taps a padsorokból, több helyről.)