Rott Nándor (FKGP)

1996. június 11.

DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A sportról T/2421 szám alatt beterjesztett törvényjavaslatnak az elnevezése megtévesztő. Bocsássanak meg egy pesties szlengért, "még a neve sem igaz". Ez a törvényjavaslat ugyanis nem a sportról szól, hanem a sport államigazgatásáról, és egy ilyen cím alatt még akár el is lehetne fogadni, illetve közigazgatásáról. A törvényjavaslat azokat a szervezeti formákat és eljárási módokat igyekszik jól-rosszul meghatározni és leírni, amelyeken keresztül az államigazgatás szervezete rendezi és lebonyolítja kapcsolatait a sportszervezetekkel. Ehhez persze arra is szükség volt, hogy meghatározzák magát a sportot, illetve a sportszervezeteket, s az utóbbiakat bizonyos mértékig strukturálják is az államigazgatáshoz kapcsolhatóság érdekében. A törvényjavaslatnak ehhez a bürokratikus technokrata irányultságához képest, és ezt itt nem feltétlenül pejoratív értelemben említettem, kissé sok az a költői magasságú idézet, ami elhangzott a sportról a törvényjavaslat eddigi vitája során. Az eddigi vitákban nagyon sok jogos bírálat hangzott el a törvényjavaslatról. Mindenekelőtt Pallag László igen tisztelt képviselőtársam, a Független Kisgazdapárt vezérszónokát és dr. Balsai Istvánt, az MDF vezérszónokát kell kiemelnem, akik jelenlegi formájában elfogadhatatlannak ítélték a törvényjavaslatot.

Néhány olyan szempontra szeretném felhívni a figyelmet, amely eddig nem kapott helyet és elég hangsúlyt. Szociológiai vizsgálatok bizonyítják nemzetközi méretekben, hogy egy-egy profi versenysportolóra hét-tíz sportból élő foglalkoztatott jut: edző, gyúró, szervező, szakvezető, sportvezető, és így tovább. A professzionális versenysport tehát nemcsak sport, sőt talán kevéssé az, hanem óriási biznisz, úgyis mint reklámhordozó, úgyis mint tv-tömegshow, vagy a szerencsejáték-ipar egyik fő szolgáltatója, például a totón keresztül. A sporthoz tehát fontos üzleti érdekek is fűződnek, és ezek felelős sportszervezeteket igényelnek üzleti biztonságuk érdekében. A sport világa a maga részéről ismét csak nemzetközi méretekben igyekezett is létrehozni azt a szervezeti struktúrát, amely megfelel a sportüzlet elvárásainak, maga pedig igyekezett bevételt, szponzorálást, támogatást szerezni ellenszolgáltatásként. A sportról szóló magasztos költői idézetek mögött ez az elkommercializálódott sport húzódik meg elsősorban, a tömegshow, a szórakoztató- és a szerencsejáték-ipar. Mind ennek a mechanizmusai jól működnek. Ismétlődő sok kisebb-nagyobb bundáiktól és botrányaikkal együtt, vagy ezektől eltekintve, éppúgy beletartoznak azonban botrányaik is a bizniszbe és a nagy show-ba, mint a sportszerű versenyek. Mindehhez, mint imént említettem, stabil sportszervezetek szükségeltetnek, s ez a törvényjavaslat akarva-akaratlan ezeknek az igényeknek akar eleget tenni. Ehhez nincs szükség a tömegsporttal, az egyszerű állampolgárok, a kisember kocogási igényével, a szabadtéri labdázási kívánságaival, óvodai vagy középiskolai testneveléséről szót vesztegetni. Ez a törvény ezekre nem is veszteget sok szót.

A törvényjavaslatnak egy igen furcsa szervezeti megoldása ez a Sporttanács, a maga tizenegy tagjával, a maga jól-rosszul definiált, eléggé ködös és határozatlan feladatkörével és jogkörével. Megfigyeltem a magyar törvényhozásnak a kormány által előterjesztett javaslatait. Kérem, majdnem minden törvényben szerepel egy ilyen tanács. Gondoljanak vissza a tegnap megszavazott természetvédelmi törvényben ott is van, vagy környezetvédelmi törvényben ott is volt a Környezetvédelmi Tanács. Bocsánat, ezt nem tegnap szavaztuk meg. Tehát ezek valamilyen ősi reminiszcenciák, úgyhogy nem tudom, a Tanácsköztársaság emléke kísért, mert mindig létrehozunk valahol egy ilyen társadalmi szervet, amelyre aztán teljes bizonytalan, határozatlan jogköröket ruházunk, és azt hisszük, hogy ezzel valamivel demokratizálódik az az egyébként eléggé bürokratikus államigazgatási struktúra, amely ténylegesen gyakorolja a hatalmat.

A törvényjavaslat úgyszólván egyáltalán nem foglakozott a sport forrásszükségletének a kérdéseivel, és ennyiben rendkívül fontosnak tartom Toller László képviselőtársamnak azt a javaslatát, Bakonyi Péter is említette, amelyik meghatározott költségvetési bevételek előre meghatározott hányadából kívánja megteremteni a sport finanszírozásának az egyik forrását. Én ezt rendkívül fontosnak tartom, és a javaslat előterjesztőit igen nagy tisztelet illet, hogy gondoltak ennek a súlyos hiánynak a megszüntetésére, és gondoltak arra az egyik lehetséges útra, amivel stabil költségvetési bevételeket lehet átcsoportosítani a sport, és elsősorban a tömegsport, és ebben a törvényjavaslatban háttérbe szorult amatőr sport finanszírozásába.

(11.50)

Még annyit említenék meg és azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy valóban ahogy Jeszenszky Géza igen tisztelt képviselőtársam említette , esetleg más ilyen adóbevételeknek is egy meghatározott hányadát gondolok itt elsősorban például a dohánytermékek adójának és a fogyasztói adójának és a szeszes italoknak egy bizonyos hányadát is esetleg forrásként ide lehetne átcsoportosítani, mert ezek talán ellensúlyoznák az egészséges egészségvédelem sport oldaláról azokat a káros hatásokat, amelyeket egyébként ezeknek a cikkeknek a fogyasztása okoz. A törvényjavaslat mai vitájában Körösfői László igen tisztelt képviselőtársam mondotta és én nagyon örülök, hogy ezt a kormányoldal kormánypártok oldaláról hangzott el, hogy ez a törvényjavaslat, ez tulajdonképpen egy kerettörvénynek a javaslata. Szeretném emlékeztetni igen tisztelt képviselőtársaimat, hogy sajnos, ugye, ez most már egy általánosan követett gyakorlattá vált, nem akarom azt mondani, szinte kormánydivattá vált, hogy minden egyes beterjesztett törvényjavaslat kerettörvény. Nehezen tudnék most ellenkező példákat fölsorolni. Már egy másik ilyen kerettörvény, azt hiszem környezetvédelmi törvény tárgyalásakor is elmondottam és most ismét hangsúlyozni szeretném, hogy a kerettörvények alkotásának ez az egyre akutabbá váló gyakorlata, ez tulajdonképpen rendkívül káros, rendkívül hátrányos, nagyrészt ebből adódik az, hogy a jogszabályok éppen a végrehajtási rendeletek és a kereten belül hiányokat kitöltő újabb törvények, vagy egyéb jogszabályoknak a halmazával egy olyan áttekinthetetlen konglomerátumot alkotnak, ami végül is a jogkövetést teszi lehetetlenné és ez különösen érvényes és különösen vonatkozik a sportra, mert az az ezer-ezernyolcszáz és e körüli sportegyesületen keresztül, meg a sportolók egy részének a táborán keresztül, ez egy széles kört, az állampolgárok, az emberek széles körét érintő törvény, és bizony azoknak a szerteágazó jogszabályoknak az ismerete, meg az előbányászása, összeszedése nem lehet, az nem lehet ilyen terhet róni az állampolgárokra, annak érdekében hogy követni tudják a törvényt. És én ismét, ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán is, szeretném fölhívni a figyelmet, hogyha valóban jogállam felé kívánunk haladni, akkor nem csak deklaráljuk ezt, akkor rá kéne térni, hogy ne keretjellegű törvényeket terjesszen elő a kormány, ne keretjellegű törvényeket fogadtasson el az országgyűléssel, hanem olyan tartalommal megtöltött törvényeket, amelyek az adott jogterületet és az érintett problémákat teljes egészükben, lehetőség szerint hiánytalanul lefedik és kitöltik, mert a valódi jogállamiságnak ez egy nélkülözhetetlen feltétele. Befejezésként, nagyon sok alkalommal felmerült a vitában az önkormányzatoknak és a sportnak a kapcsolata. A törvény ezt eléggé elnagyoltan és ködösen rendezi, de legalább ilyen, ennyire elnagyolt és ködös az egyes sportegyesületeknek a helyzete is, mert megmondom: az a megoldás, amit ez a törvényjavaslat körvonalaz, az nagyon labilis, nagyon laza. Igenis, az emberekben van törekvés még ezek között a rendkívül nehéz viszonyok között is, hogy önszerveződéssel sportegyesületeket hozzanak létre. Én magam is egy ilyen sportegyesületben sportolok, vitorlázás, vitorlázásra alakult ez a sportegyesület, tehát van, igenis törekvés arra az emberekben, hogy önszerveződéssel teremtsék meg a sportolásuk lehetőségét és kereteit. Ehhez azonban egy sokkal pontosabban körvonalazott és az egyesületek és a sportszövetségek viszonyát és a sport közigazgatási kapcsolatainak a viszonyát sokkal pontosabban rendező jogalkotásra lenne szükség. Én eredetileg, én is azt javasoltam volna, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot vonja vissza és a kiegészítésekkel átdolgozva nyújtsa be. Azonban úgy ahogy Jeszenszky Géza igen tisztelt képviselőtársam is mondotta, én is újra gondolván az egész jogalkotási processzust és szituációt, én azt hiszem, hogy akkor még tovább odáznánk el a sporttörvénynek a meghozatalát és ezért az a javaslatom, és azt kérem az igen tisztelt képviselőtársaktól, akik rendkívül jóirányú kiegészítéseket és módosításokat említettek, hogy valamennyien igyekezzenek és igyekezzünk olyan módosító indítványokkal elfogadhatóvá tenni ezt a törvényjavaslatot, hogy végül valamiféle keretet mégiscsak biztosítsunk a sport további működéséhez és fejlődéséhez. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalról)