Balsay István (Fidesz)

1996. június 11.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! Tisztelt Államtitkár Asszony, Államtitkár Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Párt mindig is behatóan foglalkozott sport, a sport körülményeinek a megteremtésével, a sporttörvény előkészítésével és azokkal a célokkal, amelyben a törvény preambulumában maga a törvény-előterjesztés megjelenik. Egyetértve azzal, hogy az egyetemes kultúra részeként elismert sport az egészségmegőrzésben, a személyiségformálásban, közösségi magatartás kialakítása területén, az ifjúság fizikai és erkölcsi nevelésében rendkívül jelentős szerepet játszik, és mi ezeket a preambulumban megfogalmazott célokat tartjuk a legfontosabbnak. Az előttem szólóval ellentétben és hadd emeljem ki Érsek Zsolt képviselőtársamnak a mondását, én is, mint az Olimpiai Bizottság tagja, számunkra lehet, hogy ez eretnek gondolatnak hangzik, de a sporttörvény formálása kapcsán nem az olimpiai mozgalom, az ott elért és gyönyörű és nemzeti lelket dobogtató eredmény a legfontosabb, hanem amelyet a preambulumban megfogalmazott a törvény-előterjesztő.

(12.10)

Ezt azért is hangsúlyozni kívánom, mert az olimpiai pontszámokban, érmekben elért nagyszerű teljesítmény és sikerek, úgy gondolom, a mai magyar társadalomban elhalványítják azokat a hátrányos tendenciákat és kedvezőtlen folyamatokat ezek a csodálatos, szép eredmények, amelyekről mindenképp szólni kell. És ennek a részének beszédemnek nem az a célja, hogy gyengébb olimpiai szereplés mellett érveljek. Ezeknek a csodálatos eredményeknek a megtartása mellett azt szeretném, hogyha valóban az egészségmegőrzés, a személyiségformálás, a fizikai és erkölcsi nevelés lenne a döntő cél.

Milyen időpontban kerül e törvény beterjesztésre? Amikor jelentős mértékben a gazdasági, társadalmi átalakulás, a tulajdonviszonyok átalakulásának részesei, időnként formálói, néha követői vagyunk, itt a parlamentben is. Olyan időpontban került benyújtásra, amikor a társadalmi csoportok céljainak, a példaképnek, általában az egyéni és csoportos életnek, a céljainak rendkívül mértékű dinamikus, helyenként befolyásolhatatlan, vagy nagyon befolyásolható átalakulása zajlik mind a családban, mind az ifjúságban, mind az egyénben, az egész társadalomban.

Ez az időpont, amikor a középiskolai sport, megítélésem szerint és remélhetőleg a mélypontjára jutott hiszen innen már csak felemelkedés lehet , amikor a főiskolai egyesületek, szakosztályok száma remélhetőleg a mélypontra jutott, hogy innen már csak felemelkedni lehet; amikor a Magyar Testnevelési Főiskola a testi nevelés, az ifjúság fizikai és erkölcsi nevelésében és a kiemelkedő sporteredményekben meghatározó szerepet játszó egyetem élet-halál harcot vív a fennmaradása érdekében, ez az európai vagy világhírű intézmény. Amikor a katonai toborzások, bevonulások alkalmával 30-35 százaléka alkalmatlan a magyar fiataloknak, a fiúknak a katonai szolgálatra testi, felépítésbeli, fizikális problémái miatt; amikor az önkormányzatok normatív támogatása nullára csökkent. Én most a kifejezetten a sport célú normatívákra gondolok; nyilván tudom, hogy ezenkívül más intézményi, testi nevelésre fordítható normatív támogatásokhoz jutnak az önkormányzatok, akik intézményeket tartanak fenn, amikor négy kiemelt sportegyesület kiemelt támogatást kap minisztériumokon keresztül központi forrásokból, amikor egyes kiemelt sportegyesületek tb- átütemezésben és adósságmentesítésben kiemelt megítélést élveznek azokkal szemben, akik eddig is és remélhetőleg a későbbiekben is tisztességesen fizetik adótartozásaikat.

Én is egyetértek azzal, hogy a sporttörvényre szükség van, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt mindent megtesz annak érdekében, hogy egy jó sporttörvény szülessen, amely szabályozza a sporttal kapcsolatos és a preambulumban megfogalmazott céloknak a megvalósítását.

Olyan időszakban került ez a törvény benyújtásra, amikor a közigazgatási reform mind a sportigazgatással, mind a sport, és ahhoz kapcsolódó tevékenységnek és az önkormányzatoknak, valamint a dekoncentrált szervezeteknek is a reformjával kapcsolatosan foglalkozik.

Valaki azt mondta előttem, hogy ez egy kerek törvény. Én nem hiszen, hogy ez egy kerek törvény. Inkább azt látom, hogy ez a törvénytervezet, amely a sportról szól, vagy szólna, a legkevésbé befolyásolja a magyar sport életének későbbi alakulását. Ez a törvény is, mint sok más törvény is, nem tehet vagy nem tesz mást, mint az egyes éves költségvetési törvényekre bízza, meg az államháztartási reformra, hogy vajon majd az államnak, illetve az önkormányzatoknak, valamint a sport finanszírozásában szerepet vállaló szponzoroknak milyen lehetőségeket teremt ahhoz, hogy ezt a társadalom szempontjából kiemelten fontos, az egyetemes kultúra részeként elismert tevékenységet támogassa.

Véleményem szerint is a sport utánpótlásának, az utánpótlás-nevelésnek, az ifjúság fizikai és erkölcsi nevelésének inkább meghatározó eleme lesz majd a közoktatási törvény, vagy lehetne, jelenleg nem az. Hol vagyunk már a mindennapos testnevelési lehetőségek megtartásától? Ott tartunk, hogy a testnevelési órák csoportbontásait kénytelenek az önkormányzatok megszüntetni. Fiúkat és lányokat egy csoportban, a testnevelő tanároknak az elbocsátásával fogják majd megoldani az önkormányzatok pénzügyi és anyagi problémáikat. Rendkívül szomorú ez.

A felsőoktatási törvényben talán egyetlen fejezet sem szól arról, hogy mi lenne a szerepe a főiskolákon, az egyetemeken, nemcsak a testnevelési egyetemen, hanem a többin is, hogy a legfogékonyabb és a legkritikusabb időszakban lévő ifjúságnak a felnőttkor küszöbén, vagy első grádicsain milyen lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy a testi nevelés, a fizikai, erkölcsi nevelés és annak az egész életre kiható hatásai érvényesüljenek is ebben a legfogékonyabb és a legtörékenyebb korban.

Nem született meg, vagy nyomait sem látni, amelyet a sporttörvénnyel együtt kértünk benyújtani és támogattunk, az úgynevezett nonprofittörvény. Az a nonprofittörvény, amely tisztességes kereteket ad azoknak a szervezeteknek, vállalkozásoknak, szponzoroknak, akik a sport tiszta szívű, tiszta támogatását tűzik maguk elé, és a sportért és a nem sportból kívánnak élni és boldogulni, és nem azt a célt tűzik maguk elé, hogy a sportlétesítmények értékesítésével vagy a sportból származó bevételeikből extraprofitra tegyenek szert.

Elhangzott ma előttem néhány veszélyes megfogalmazás az Olimpiai Bizottsággal kapcsolatban, amelyet én is rendkívül nagyra értékelek, és annak elnökét, dr. Schmidt Pált pedig kiváló sportvezetőnek, politikusnak és embernek, sportembernek tartok. Elhangzott az, hogy nemzeteket előzünk meg. Amikor valakik az érmek számát és a helyezések számát a nemzeti sportban, a nemzetek közötti sportban szerzett pontok számát összeadják és ezt elosztják a lélekszámmal. Ez egy nagyon veszélyes tendencia és nagyon veszélyes megítélés. Véleményem szerint egyetlen mérce lehet csak: hogy a magyar nemzet erkölcsi, fizikai állapota, az egészségmegőrzésben, a személyiségformálásban, amelyet most már harmadszor ismétlek meg a preambulumból, milyen eredményeket ért el. És én, aki évtizedeken keresztül sportoltam és ma is sportszövetségi vezetőnek tartom magamat és rendkívül fontosnak tartom ezeket a célokat, azt mondom, hogy minden nemzetközi eredménynél fontosabb lenne, hogy a nemzetek sorában előbbre jussunk azokban a pontokban, amelyekben ma nem büszkélkedhetünk az élcsoportban, illetve mind az alkohol-, mind a dohányfogyasztásban, a cigaretta szívásában a nemzetek előkelő csoportjai közé tartozunk.

Olyan időszakban kerül ez a sporttörvény beterjesztésre, amikor nagy kiemelt sportegyesületek arra kényszerülnek, mert én ezt annak tartom, hiszen nem tudatosan teszik ezt, hogy mind az alkohollal, mind a cigarettával kapcsolatos szponzori tevékenységből teremtsék elő működésük szükséges feltételeit.

Egyetértek azzal is, amit előttem szóltak, hogy a sport egészségügyi szervezeteit meg kell őrizni, de én ezen nemcsak a Sportkórházat értem, hanem azt a sportorvosi intézményhálózatot, amely ma az önkormányzatok elégtelen finanszírozása miatt vergődik, és az önkormányzati fenntartású sportintézményeknél és egészségügyi intézményeknél, ha jóhiszeműen akarok fogalmazni, akkor keresi a helyét.

Én a sportegészségügy, a sportbiztosításnak a maximális híve vagyok, és aki erre áldozza az életét, vagy aki nem az életét áldozza rá és nem sportból, a sport eredményéből akar megélni, hanem csak egészséges ember akar lenni, annak is meg kell adni az esélyt, hogy ellenőrzötten, felügyelet mellett és erről a biztosítás mellett is eredményesen tevékenykedhessen. Ez pedig a sportorvosi hálózatnak, a sportegészségügyi hálózatnak, az országos hálózatnak a megtartását jelenti számomra.

(12.20)

Valaki azt mondta előttem, hogy az önkormányzatok kezébe került a sport támogatásának, szervezésének legnagyobbik része, és ezért van kerettörvény mert tisztelt uraim, itt '90-ben rendszerváltás volt, és az önkormányzatok nagy jogosítványokat kaptak meg. Bárcsak így lenne.

Az önkormányzati rész rendkívül szegényes, és rendkívül hátrányos. Olyan megfogalmazásokat tart, amelyek azt az érzetet keltik abban, aki ezt a törvényt olvassa és nem ismeri az önkormányzatok feladatait és lehetőségeit amik '90-ben elindultak és megcsillant előttünk és az önkormányzatok előtt , hogy itt minden rendben van. Az Olimpiai Bizottságban is beszámoltam arról és így a városok képviselőit is meghívták az Olimpiai Bizottságba, és az OTSH rendszeres kapcsolatot tart ma már nemcsak a megyei önkormányzatok vezetőivel, hanem időnként néhány városba is ellátogatnak. Több mint négyszeres támogatást adtak a városok, mint az állam, a megyéknél pedig mondjuk tízszeres támogatást adtak. Mégis, a megyei önkormányzatok és a fővárosi önkormányzatok kiemelt kedvezményezettek ebben a javaslatban, a megyei jogú városok, amelyek saját területükön megyei feladatokat is elláthatnak, így a sportnak a szervezését és a támogatását, a helyi önkormányzatok sorában a futottak még között vannak megemlítve azok, akik a sport finanszírozásához, a sportlétesítmények fenntartásához erejüket megfeszítve, megítélésem szerint teljesítőképességük határán túl adnak támogatást.

Ezért tehát nem értek egyet azzal, hogy kvázi-hatósági feladatokat, és kvázi-önkormányzati, felügyeleti, összefogó, integráló feladatokat a megyei önkormányzatok és a fővárosi önkormányzat kapjon. Ezeknél is mint a többi ilyen tevékenységnél is a kis régióknak, a körzetközpontnak, a városközpontnak kell ezeknek a társulásoknak és igazgatási feladatoknak a szerepkörét átvenni.

Ez a törvény konzervál, de nem teremt alapokat ahhoz, hogy ezek a konzervált jelenlegi állapotok akár állami, akár önkormányzati támogatásban magasabb szintre emelkedjenek. Nem hajlandó az érdekeltségi irányba elvinni a versenysportot, annak a lehetőségeit megteremteni, a konzerválás mellett pedig mind az állami, mind az önkormányzati támogatásokat minimalizálja.

A Sporttanácsnak a létrehozásával egyetértünk. Tisztázni kell azonban, határozottabban, e törvény keretei között, hogy mi az OTSH-nak és mi a Sporttanácsnak a feladata. Nem szokás, hogy a társadalmi szervezet és egy ilyen erős állami szervezet hasonló jogosítványokkal, egyik a másikkal várhatóan rivalizálva, működési határokat várhatóan átlépve, majd egymásra mutogathasson.

Megítélésem szerint e törvénytervezetnek a hátránya, hogy a sport igazi céljára csak a preambulumban tesz említést, azt követően néhány kiemelt sportegyesületnek a támogatását és néhány önkormányzatnak a feladatait fogalmazza újra. Szeretném, hogyha ez a sporttörvény nem lenne ismét színtere a főváros és a vidék sportfeszültségeinek. Szeretném azt, hogyha nem néhány kiemelt sportegyesület és sportvezetőnek a lehetőségeit fogalmazná és rögzítené ez a törvény, ha lehetőség lenne a vidék sportegyesületeinek is a feltámadásra.

Apropó, egyesület! Ez a törvénytervezet két alkalommal szól az egyesületről. Véleményünk szerint a szövetségeket, és ezen belül is vagy ezen felül a sportegyesületeket kell a sportról szóló törvényjavaslat középpontjába állítani. Rajtuk áll vagy bukik az egyetemes magyar sport fejlődése.

Tisztelt Ház! Az alapítványokkal kapcsolatban el kívánom mondani, hogy az egy nagyszerű dolog, hogy létrejönnek, és nagyszerű dolog az is, hogy kormánypárti képviselők lobbyznak és módosító javaslatokat terjesztenek be, hogy minden határon túl az alapítványok gazdálkodása kiterjedjen és nagyobb összegekkel gazdálkodhasson. Minden alapítványnak nemcsak ebben az időszakban, ebben a választási ciklusban, kormányzati periódusban, a korábbiban, és az azt megelőzőben is az a veszélye, hogy ezek az alapítványok nem normatív módon támogatásokat adnak, hanem pályázati alapon megkülönböztethető lehetőségeket biztosítanak a kedvelt, a szeretett vagy kevésbé kedvelt egyesületeknek és sportvezetők számára.

Mindenképp a törvény garanciát kell, hogy adjon, hogy a hozzáférhetőség lehetősége nem a pártszínektől, nem a település vagy az egyesület színétől függ, hanem attól, hogy milyen sportcélokat vállal fel. A szakszövetségek törvényességi felügyeleténél az önkormányzati elvet valljuk. Az önkormányzati elvhez, a helyi önkormányzatok rendszerében nem a törvényességi felügyelet, nem a törvényességi ellenőrzés tartozik, ezért javasoljuk, hogy OTSH-nak mint ahogy a törvény további részeiben erre utaló megjegyzések vannak törvényességi ellenőrzési jogosítványai lehetnek.

Befejezésül arról szeretnék beszélni, hogy mit várunk el e törvénytervezettől, mit várunk a törvénytervezettől.

Tisztább viszonyokat nemcsak a társadalomban, hanem annak hű tükörképében, a sportban, a sportegyesületekben, a sporttámogatásban, tisztább és normatív támogatási rendszert, amely nem az adót be nem fizető, nem a létesítményt értékesítő és abból magának hasznot hajtó, hanem a tisztán, törvényes módon versenyzőket felkészítő, versenyzőket segítő és a sport egyetemes, kulturális értékeit célul tűző egyesületeknek a támogatását szeretném. Ne mindig azt támogassa az állami és kormányzati vezetés, aki az adó elengedése mellett érvel, hanem azokat is, akik tisztességes és törvénytisztelő sportvezetők és sportolók.

Várjuk, hogy mihamarabb beterjesztésre kerüljön a nonprofittörvény, amely lehetőséget biztosít az alapítványi támogatásokon túl is, hogy a sportegyesületek, a szövetségek támogatókat szerezzenek maguknak, és nem utolsósorban az önkormányzatok. Már most jelzem, hogy a nonprofittörvénnyel is olyan kereteket kell meghatározni, amely kizárja a visszaélés lehetőségét, és nem abból élnek egyesek, hogy játékosokat adnak-vesznek, irritálva nemcsak a lakosságot, hanem irritálva azokat is, akik a sport érdekében szólni kívánnak, hiszen a 30-40 vagy több tízmillió forintos átigazolások és a különböző asztal alatt dugott pénzek mindenkit, aki a sport ügyében szólni kívánnak, kicsit riaszt is.

Kívánjuk a törvénytervezettől a magyar testnevelés egyik fellegvárának, a Testnevelési Főiskolának és a sportegészségügynek a megerősödését, törvénybe iktatását, az egyetemi és a főiskolai sportnak a megerősödését, és nemcsak a kialakult gazdasági nehézségekre és az egyetemek autonómiájára való hivatkozással a szándékos elhanyagolását, kívánjuk, hogy a szövetségek nagyobb szerepet kapjanak a sporttörvényben és szövetségeik ügyeinek intézésében, és a törvény nagyon kérem , hogy az egyesületet, a sportegyesületet tűzze a törvénytervezetnek a középpontjába.

Befejezésül szeretnénk, ha a preambulumban foglaltak az egész törvénytervezetben végigkísérve találhatók lennének, ha az ifjúság fizikai és erkölcsi nevelésében, a közösségi magatartás kialakításában és az egészségmegőrzésben látná mindenki az előterjesztő is és a sportért dolgozók is a törvény igazi célját és értelmét.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt ezért fog dolgozni, hogy ez a törvényben és a kísérő törvényekben megvalósuljon. Köszönöm a figyelmet. (Általános taps.)