Ismeretlen felszólaló
MICHAL KOVÁ, a Szlovák Köztársaság elnöke (szlovák nyelven): [footnoteRef:2]* [2: * Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Rt. által hitelesített szlovák nyelvű szöveg.] Vážený pán prezident, vážený pán predseda, vážené pani poslankyne, vážení páni poslanci, vážení hostia!
Je mi veľkou cťou a potešením, že môžem ako prvý demokraticky zvolený prezident nezávislej Slovenskej republiky vystúpiť pred zákonodarným zborom Maďarskej republiky. Naše národy, obyvaťelov našich krajín spájajú putá vyše tisícročného spolunažívania. Boli to chvíle, keď sme kráčali spoločnými dejinami bok po boku vo vzájomnej dôvere, ale aj chvíle plné obojstranného neporozumenia, keď sme sa stavali k sebe chrbtom, či dokonca dvíhali proti sebe zbrane. Áno, jedno aj druhé vyplňa náš spoločný historický čas a dnes je predovšetkým na nás, čo budeme z tejto spoločnej histórie vyzdvihovať, čo z nej budeme aj s ohľadom na budúcnosť hodnotiť pozitívne a čoho sa budeme chcieť čo najrozhodnejšie vyvarovať.
V tejto súvislosti by som chcel osobitne vyzdvihnúť, že štátna návšteva slovenského prezidenta v Maďarskej republike koná sa krátko po tom, ako nadobudla platnosť Zmluva o spolupráci a dobrých susedských vzťahoch medzi našimi krajinami. Zdôrazňujem to preto, že práve parlamentom našich transformújicich sa krajín patrí podľa všeobecne uznávaných zásad demokracie najdôležitejšie miesto aj v dohľade nad realizáciou zahraničnej politiky, ktorú si naše krajiny zvolili. Nad realizáciou základnej zmluvy majú a som úprimne presvedčený, že aj budú zodpovedne bdieť popri vládach práve parlamenty Slovenskej republiky a Maďarskej republiky. To umožní i hlavám našich štátov oprieť sa o túto istotu a na jej základe napomáhať i vlastným pričinením a ústavou danými právomocami rozvoj dobrých susedských vzťahov našich krajín. Je to perspektíva o to závažnejšia, že bez zveličovania aj proces uplatňovania zmluvy sa bude odohrávať pred pozorným zrakom medzinárodného spoločenstva, ako nás o tom presvedčil aj sám proces prípravy a ratifikácie základnej zmluvy.
Rovnako rád by som práve tu, na pôde Vášho parlamentu, vyjadril uspokojenie nad tým, ako sa darí, na báze možností poskytovaných základnou zmluvou, rozvíjať styky na parlamentnej úrovni. Dôkazom toho sú prvé recipročné stretnutia viacerých výborov, načrtávajúce perspektívu plodného dialógu v rôznych oblastiach spoločného záujmu. Obzvlášť srdečne chcem v tejto súvislosti uvítať činnosť záujmových skupin slovensko-maďarského priateľstva na pôde parlamentov, ktoré sľubujú byť v najlepšom zmysle slova akýmisi tykadlami budúcich mnohorakých možností našej susedsky dobrej spolupráce.
Vážené dámy a páni, uvedomujem si, že moje vystúpenie nemôže nahradiť akt historického zmierenia, ktorý našim vzájomným vzťahom doposiaľ celkom určite chýba a ktorý napokon predvída aj základná zmluva a doterajší vývoj politického dialógu. Domnievam sa, že by v súčasnosti nebolo ani štátnicky múdre, ani pre tieto vzťahy veľmi užitočné ponáhľať sa s takýmto aktom či vydávať zaň nejaké náhradné riešenia. Máme pred sebou ešte určitú nevyhnutnú etapu, v rámci ktorej nám iste pomôžu i také dôležité skutočnosti, akým je naše zhodné úsilie o začlenenie do európskych a transatlantických štruktúr. Uchádzame sa o členstvo v Európskej únii a v NATO, a teda schopnosť kooperovania vnútri únie by sa mala prejaviť už vopred, v našej vzájomnej úspešnej spolupráci.
Ide predovšetkým o spoluprácu v rámci Stredoeurópskej dohody o voľnom obchode. Toto medzinárodné hospodárske združenie prejavuje v poslednom čase živú aktivitu, dokumentovanú v celom rade rokovaní na úrovni členov vlády a expertov. Pritom je dôležité že výsledkom týchto rokovaní sú i konkrétne dohody a odporúčania pre činnosť zúčastnených štátov. Sústredovanie a výmena praktických skúseností z dalších bilaterálnych a multilaterálnych aktivít bude určite na prospech občanov našich krajín.
V súvislosti so slovensko-maďarskou spolu-prácou chcem na tomto mieste oceniť všetko, čo bolo v našich bilaterálnych vzťahoch reálne dosiahnuté. Veď za obdobie zhruba od podpisu základnej zmluvy zaznamenávame dynamickú rezortnú spoluprácu, čulé cezhraničné aktivity, ktoré iste zaznamenalo i nezaujaté medzinárodné spoločenstvo, pokiaľ sa jeho optika nezužila iba na chronicky problémové okruhy doterajšieho vývoja slovensko-maďarského spolu-nažívania.
Uvedomujem si, že maďarská strana a tobôž Vy, tu zhromaždení ústavní činitelia Maďarskej republiky, očakávate od slovenskej strany jasné slová o pretrvávajúcich problémoch, zaťažujúcich naše vzájomné vzťahy. Spomedzi nich sú pre Vás dôležité iste predovšetkým problémy života a práv občanov Slovenskej republiky maďarskej národnosti, k čomu Vás zaväzuje aj ústava Vašej krajiny. V tejto chvíli môžem s istým zjednodušením vyhlásiť a v tomto sa zhodujem s ostatnými predstaviteľmi Slovenskej republiky že práva občanov maďarskej národnosti na Slovensku chráni demokratická ústava a ďalšie zákony nášho štátu. Súčasne ich zabezpečuje sústava medzinárodných dokumentov, ku ktorým pristúpila i Slovenská republika. To všetko napokon odzrkadľuje aj slovensko-maďarská základná zmluva. Chcel by som opäť zdôrazniť svoje presvedčenie, že tieto práva nebudú nikým a ničím v našej krajine ohrozené.
Pri viacerých príležitostiach som poukázal na náš záväzok voči príslušníkom všetkých národnostných menšín, vyplývajúci z našej ústavy, aby sa v čo najkratšom čase prijal nový zákon o používania jazyka národnostných menšín v úradnom styku.
S týmto súvisí aj komunálna politika. Ja osobne som prívržencom čo najširšej samosprávy na úrovni obcí a miest, pretože práve orgány samosprávy majú najbližšie k občanom a môžu efektívne realizovať ich potreby a požiadavky. Som presvedčený, že na mnohých miestach v závislosti na správnej volbe poslancov miestnych zastupitelstiev, samosprávy uspokojujú potreby občanov, vrátane príslušníkov národnostných menšín a prispievajú k harmonickému spolunažívaniu občanov rôznych národností.
Nevyhýbame sa ani konštruktívnemu medzinárodnému dialógu, ktorého cieľom je sústavné skvalitňovanie a zdokonaľovanie menšinových práv. Dovoľte mi znovu pripomenúť, že je to Slovenská republika, ktorá na medzinárodnej scéne zastáva názor, že je nevyhnutná vecná komparácia v danej problematike. Naše úrady už prislušné materiály za Slovenskú republiku pripravili a ponúkli medzinárodnému spoločenstvu, napriklad Rade Európy a Organizaci pre bezpečnosť a spoluprácu v Európe. Táto komparácia je známa aj vysokému komisárovi OBSE pre národnostné menšiny, ktorého trojročná misia v oboch našich krajinách sa v týchto dňoch završila.
Možno mi v rámci vymedzených právomocí hlavy štátu neprislúcha vyjadrovať sa podrobne k určitým problémom našich dvojstranných vzťahov, medzi ktoré nesporne patrí aj vodné dielo Gabčíkovo-Nagymaros. Predsa však sa chcem zmieniť o jednej skutočnosti. V pomerne zložitej situácii po vypovedaní medzištátnej inak povedané prezidentskej zmluvy jednou zo zúčastnených strán a po jej predložení Medzinárodnému súdnému dvoru v Haagu, obe strany dokázali nájsť primeraný spôsob komunikácie a aj spolupráce pri odstraňovaní niektorých dôsledkov tohto sporu. Mám na mysli vlaňajšiu dohodu o dodávkach vody do oblasti Szigetközu, ktorú iniciovali predsedovia vlád Slovenskej republiky a Maďarskej republiky, a tiež sondážny pokus o mimosúdné vyriešenie sporu o vodné dielo. Obe aktivity v konečnom dôsledku predstavujú nielen našu obojstrannú schopnosť a zrelosť ako partnerov účinnej dohody, ale aj náš spoločný prínos do pokladnice integračných skúseností transformujúcich sa krajin.
Je v našom spoločnom záujme, vážené dámy, vážení páni, aby sa slovensko-maďarské historické zmierenie stalo naším spoločným cieľom v tomto historicky neopakovateľnom období zhodnej spoločensko-politickej a ekonomickej transformácie v našich krajinách. Všetci, čo sme v dnešnom dynamickom čase úprimne zainteresovaní na našich budúcich dobrých vzťahoch, by sme mali vložiť čo najviac síl a schopností do tohto procesu. Naše snaženie nám uľahčí cestu do širšieho integračného zoskupenia v Európe vyznávajúceho všeobecne platné hodnoty demokracie a prispeje k stabilite a bezpečnosti v tomto regióne. Som presvedčený, že je to možné dosiahnuť v dohľadnom čase a že tento proces sa nestane výlučne predmetom politických ambicii či zámerov. V každom pripade musíme všetci pamätať na občanov našich krajín, ktorým sme povolaní slúžiť a ktorí majú právo na zdravé plody bohatej úrody našej práce.
Vážený pán prezident, vážený pán predseda, vážené pani poslankyne, vážení páni poslanci, vážení hostia!
Za svoju osobu Vás chcem ubezpečiť, že som rozhodnutý urobiť pre porozumenie a skutočné zmierenie našich dvoch národov všetko, čo mi umožňuje postavenie prezidenta Slovenskej republiky a čo mi prikazuje moje ľudské a občianske svedomie.
akujem Vám za pozornost.
Michal Kováč, a Szlovák Köztársaság elnökének felszólalása a Magyar Országgyűlésben:[footnoteRef:3]* [3: * Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Rt. által hitelesített szlovák nyelvű szöveg hiteles magyar fordítása.]
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Tisztelt Országgyűlési Elnök Úr, Tisztelt Képviselőnők, Tisztelt Képviselő Urak, Tisztelt Vendégek!
Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy mint a független Szlovák Köztársaság első, demokratikusan megválasztott elnöke felszólalhatok a Magyar Köztársaság törvényhozó testülete előtt. Nemzeteinket, országaink lakosait az együttélés több mint ezeréves köteléke kapcsolja össze. Voltak idők, mikor közös történelmünk során kölcsönös bizalommal, vállvetve haladtunk, de voltak kölcsönös meg nem értéssel teli idők is, mikor hátat fordítottunk egymásnak, sőt fegyvert emeltünk egymás ellen. Igen, egyik is, másik is a közös történelmi időt tölti ki, és ma elsősorban rajtunk múlik, hogy mit fogunk e közös történelemből kiemelni, mit fogunk belőle a jövőre is tekintettel pozitívan értékelni, és mit akarunk majd a lehető leghatározottabban elkerülni.
Ezzel összefüggésben szeretném külön kiemelni, hogy a szlovák köztársasági elnök magyarországi látogatására röviddel azután kerül sor, hogy országaink között érvénybe lépett az együttműködésről és a jószomszédi kapcsolatokról szóló szerződés. Ezt azért hangsúlyozom, mert a demokrácia általánosan elismert alapelvei szerint éppen átalakuló országaink parlamentjeit illeti meg a legfontosabb hely az országaink által választott külpolitika megvalósításának felügyelete terén is. A kormányok mellett éppen a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság parlamentjének kell és őszinte meggyőződésem, hogy fog is felelősen őrködnie az alapszerződés megvalósítása felett. Ez lehetővé teszi országaink államfőinek is, hogy e bizonyosságra támaszkodjanak, s ennek alapján saját közreműködésükkel és az alkotmány adta jogkörökkel is segítsék országaink jószomszédi kapcsolatainak fejlődését. Ez a perspektíva annál is fontosabb, mivel a szerződés alkalmazásának folyamata túlzás nélkül a nemzetközi közösség figyelő szeme előtt fog lejátszódni, amint arról az alapszerződés előkészítésének és ratifikálásának folyamata önmagában is meggyőzött minket.
Ugyancsak szeretném éppen itt, az Önök parlamentjében kifejezni megelégedésemet afelett, hogy az alapszerződés által biztosított lehetőségek alapján mint sikerül a parlamenti szintű kapcsolatokat fejleszteni. Ennek bizonyítéka több bizottság első, kölcsönös találkozásai, amelyek a különböző, közös érdeklődésre számot tartó területeken felvázolják a termékeny párbeszéd perspektíváját. Ebben az összefüggésben különösen szívélyesen szeretném üdvözölni a szlovák-magyar barátság érdekcsoportjainak parlamenti tevékenységét, amelyek a szó legjobb értelmében a mi jószomszédi együttműködésünk jövőbeni sokrétű lehetőségeinek valamiféle csápjai lehetnek.
Tisztelt hölgyeim és uraim, tudatában vagyok annak, hogy felszólalásom nem helyettesítheti a történelmi megbékélés aktusát, amely kölcsönös kapcsolatainkból mindeddig egész bizonyosan hiányzik, s amelyet az alapszerződés és a politikai párbeszéd eddigi alakulása is feltételez. Úgy gondolom, hogy jelenleg államférfiként nem lenne bölcs és a kapcsolatok számára sem hasznos egy ilyen aktust elsietni, illetve helyette valamilyen pótmegoldást kibocsátani. Előttünk van még egy bizonyos elkerülhetetlen szakasz, melynek keretében bizonyára segítenek majd bennünket olyan fontos tények, mint amilyen megegyező törekvésünk az európai és a transzatlanti szervezetekbe való betagolódásra. Az Európai Unióban és a NATO-ban való tagságért folyamodunk és így az Unión belüli együttműködési képességnek már előre meg kellene nyilvánulnia kölcsönös, sikeres együttműködésünkben.
Elsősorban a Középeurópai Szabadkereskedelmi Egyezmény keretében folyó együttműködésről van szó. Ez a nemzetközi gazdasági tömörülés az utóbbi időben élénk aktivitást mutat, amit a kormánytagok és a szakértők szintjén a tárgyalások egész sora bizonyít. Emellett fontos, hogy e tárgyalások eredményeként konkrét megállapodások és a résztvevő országok tevékenységére vonatkozó ajánlások születnek. A további kétoldalú és sokoldalú tevékenység gyakorlati tapasztalatainak összpontosítása és cseréje bizonnyal országaink polgárainak javára fog válni.
A szlovák-magyar együttműködéssel összefüggésben szeretném ehelyt értékelni mindazt, amit kétoldalú kapcsolatainkban valósan elértünk. Hiszen nagyjából az alapszerződés aláírása óta eltelt időszakban dinamikus ágazati együttműködést, élénk határforgalmi tevékenységet regisztrálunk, amelyet bizonyára elismert az elfogulatlan nemzetközi közösség is, feltéve, hogy optikája nem szűkült le csupán a szlovák-magyar együttélés eddigi alakulásának krónikusan problémás területeire.
Tudatában vagyok annak, hogy a magyar fél, és különösen Önök, a Magyar Köztársaság alkotmányos képviselői világos szavakat várnak a szlovák féltől a kölcsönös kapcsolatainkat terhelő, elhúzódó problémákról. Ezek közül az Önök számára mindenekelőtt bizonyára a Szlovák Köztársaság magyar nemzetiségű polgárainak életével és jogaival kapcsolatos problémák fontosak, amire Önöket országuk alkotmánya is kötelezi. Ebben a pillanatban bizonyos egyszerűsítéssel kijelenthetem és ebben egy véleményen vagyok a Szlovák Köztársaság többi képviselőjével , hogy Szlovákiában a magyar nemzetiségű polgárok jogait államunk demokratikus alkotmánya és további törvényei védik. Egyidejűleg biztosítja ezeket a nemzetközi dokumentumok rendszere, melyekhez a Szlovák Köztársaság is csatlakozott. Végül is ezt a szlovák-magyar alapszerződés is tükrözi. Szeretném ismét hangsúlyozni azt a meggyőződésemet, hogy ezeket a jogokat országunkban senki és semmi sem fogja veszélyeztetni.
Több alkalommal rámutattam az összes nemzetiségi kisebbség tagjaival szemben fennálló, alkotmányunkból következő azon kötelezettségünkre, hogy a lehető legrövidebb időn belül elfogadásra kerüljön a hivatalos érintkezésben a nemzetiségi kisebbségek nyelvhasználatáról szóló új törvény.
Ezzel függ össze a kommunális politika is. Én személyesen a települések és a városok szintjén a lehető legszélesebb önkormányzat híve vagyok, mivel az önkormányzati szervek állnak a polgárokhoz a legközelebb, s valósíthatják meg hatékonyan szükségleteiket és követelményeiket. Meggyőződésem, hogy a helyi képviseletek képviselőinek megfelelő megválasztásától függően az önkormányzatok kielégítik a polgárok, ideértve a nemzetiségi kisebbségekhez tartozók szükségleteit, s hozzájárulnak a különböző nemzetiségű állampolgárok harmonikus együttéléséhez.
Nem térünk ki az építő jellegű nemzetközi párbeszéd elől sem, melynek célja a kisebbségi jogok rendszeres javítása és tökéletesítése. Engedjék meg újból megemlíteni, hogy a Szlovák Köztársaság az, amely a nemzetközi színtéren azt a véleményt képviseli, hogy az adott problémakörben elengedhetetlen a tárgyilagos összehasonlítás. A Szlovák Köztársaság nevében hivatalaink már elkészítették a megfelelő anyagokat és felajánlották azokat a nemzetközi közösségnek, például az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek. Ez az összehasonlítás ismert az EBESZ nemzetiségi kisebbségekkel foglalkozó főbiztosa előtt is, akinek hároméves küldetése országainkban ezekben a napokban fejeződött be.
Lehet, hogy az államfőnek meghatározott jogkörök keretében nem engem illet, hogy részletesen nyilatkozzak kétoldalú kapcsolataink bizonyos problémáiról, melyek közé vitathatatlanul a Gabcikovo-Nagymaros vízimű is beletartozik. Azonban mégis szeretnék megemlíteni egy tényt. Az államközi másként elnökinek nevezett szerződés egyik résztvevő fél által történt felmondása, és a hágai nemzetközi bírósághoz való beadása utáni viszonylag bonyolult helyzetben mindkét fél képes volt megtalálni az érintkezés és az együttműködés megfelelő módját e vita egyes következményeinek felszámolása során. A szigetközi terület vízpótlására vonatkozó tavalyi megállapodására gondolok, amelyet a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság kormányfői kezdeményeztek, valamint a vízművel kapcsolatos per bíróságon kívüli megoldásának megkísérlésére. Végső következményében e két tevékenység nem csak kölcsönös képességet és érettséget jelent ahhoz, hogy egy hatékony megállapodásban partnerek legyünk, hanem közös hozzájárulásunkat is az átalakuló országok integrációs tapasztalatainak kincstárába.
Közös érdekünkben áll, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy országainkban az azonos társadalmi-politikai és gazdasági átalakulásnak ebben a történelmileg megismételhetetlen időszakában a szlovák-magyar történelmi megbékélés közös célunkká váljon. Mindannyiunknak, akik a mai dinamikus időkben őszintén érdekeltek vagyunk jövőbeni jó kapcsolatainkban, erőnk és képességeink legjavát kell e folyamatra fordítanunk. Igyekezetünk megkönnyíti utunkat a demokrácia általánosan érvényes értékeit valló szélesebb európai integrációs tömörülésbe és e régióban hozzájárul a stabilitáshoz és a biztonsághoz. Meggyőződésem, hogy ez belátható időn belül elérhető, s hogy ez a folyamat nem válik politikai ambíciók vagy szándékok kizárólagos tárgyává. Minden esetben valamennyiünknek országaink polgáraira kell gondolnunk, kiket szolgálni vagyunk hivatottak, s akiknek joga van munkánk gazdag termésének egészséges gyümölcseire.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Tisztelt Országgyűlési Elnök Úr, Tisztelt Képviselőnők, Tisztelt Képviselő Urak, Tisztelt Vendégek!
Ami engem illet, szeretném Önöket biztosítani arról, hogy nemzeteink megértése és tényleges megbékélése érdekében készen állok megtenni mindent, amit lehetővé tesz számomra a Szlovák Köztársaság elnöki funkciója, s amit emberi és állampolgári lelkiismeretem parancsol.
Köszönöm a figyelmüket!
Tolmács (Michal Kováč beszédének helyszíni magyar fordítása.):
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Parlamenti Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Vendégek! Nagy megtiszteltetés és öröm részemre, hogy a független Szlovák Köztársaság első demokratikusan megválasztott köztársasági elnökeként szerepelhetek a Magyar Köztársaság törvényhozó testülete előtt.
Nemzeteinket, népeinket több mint ezeréves kapocs köti össze. Voltak olyan pillanatok a közös történelmünkben, amikor kölcsönös bizalomban egymás mellett haladtunk, azonban voltak olyanok is, melyek telve voltak mindkét oldalon félreértésekkel, amikor háttal álltunk egymásnak, sőt fegyvert fogtunk egymás ellen.
Valóban, egyik és a másik is közös történelmünkhöz tartozik, és ma főleg tőlünk függ, hogy mit fogunk a közös történelmünkből kiemelni, mit fogunk belőle a jövőnkre tekintettel pozitív módon értékelni, és mi az, amit határozottan el akarunk kerülni.
Ezzel kapcsolatban külön szeretném kiemelni azt, hogy a szlovák köztársasági elnök hivatalos látogatása a Magyar Köztársaságban röviddel azután történik, hogy érvénybe lépett az országaink között az együttműködésről és a jószomszédi kapcsolatokról szóló alapszerződés. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert a demokrácia általánosan elismert elvei alapján a mi átalakulásban levő országainkban a parlamentjeinkre hárul a feladat, hogy felügyeljék az országaink által választott külpolitika végrehajtását.
Mindkét ország kormánya mellett épp a két parlamentnek kell és őszinte meggyőződésem, hogy ezt meg is teszik felügyelnie az alapszerződés végrehajtására. Ez lehetővé teszi az országaink államfői részére azt, hogy erre támaszkodjanak, és ezen alapon segítsék saját hozzájárulásukkal, valamint az alkotmányok által adott jogokkal a jószomszédi kapcsolatok fejlesztését országainkban. Ez komoly perspektíva, mert túlzás nélkül kijelenthetem, hogy az alapszerződés érvényesítésének folyamata a nemzetközi közösség figyelő szemei előtt zajlik. Erről már meggyőzött bennünket az alapszerződés előkészítési, valamint ratifikációs folyamata is.
Nagy örömmel szeretném az önök parlamentjében kifejezni azon megelégedettségemet, hogy az alapszerződés által megadott bázison sikerül fejleszteni a kapcsolatainkat parlamentjeink szintjén is. Ezt bizonyítja több bizottság első találkozása, melyek termékeny párbeszéd perspektíváját vázolják fel a közös érdeklődés különböző területein. Külön szeretném üdvözölni ezzel kapcsolatban azon érdektevékenységet, a szlovák-magyar baráti tagozat tevékenységét a parlamentben, ami a szó legszorosabb értelmében a tapogató csáp szerepét tölti be a jószomszédi együttműködés jövőbeni sokoldalú lehetőségei között.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudatában vagyok annak, hogy az én felszólalásom és beszédem nem tudja pótolni a történelmi megbékélés aktusát, amely bizonyára ez idáig hiányzik, és melyet végül is feltételez az alapszerződés, valamint a politikai párbeszéd jelenlegi fejlődése is. Azt hiszem, hogy jelenleg nem lenne államférfiként sem bölcs döntés, valamint ezeknek a kapcsolatoknak se használna, ha siettetnék eme aktus végrehajtását vagy helyette valami pótmegoldást választanánk ki.
Előttünk áll még egy feltétlenül szükséges időszak, melynek keretében bizonyára segítségünkre lesznek olyan fontos tények is, mint a mi közös igyekezetünk arra, hogy tagjaivá váljunk az európai és transzatlanti szervezeteknek. Pályázunk az Európai Unió-, valamint a NATO-tagságért, tehát az unión belüli kooperálási készségünk már előre kell hogy megnyilatkozzék kölcsönös, sikeres együttműködésünkben. Itt főleg a közép-európai szabadkereskedelmi megállapodás keretében végrehajtott együttműködésről van szó. Ez a nemzetközi gazdasági szövetség az elmúlt időben élénk tevékenységet fejt ki, amit egy sor kormányszintű, valamint szakértői szintű tárgyalás dokumentál. Eközben fontos az, hogy ezen tárgyalások eredményei konkrét megállapodások és ajánlások a részt vevő országok tevékenységére vonatkozóan. Gyakorlati tapasztalatok összpontosítása és cseréje további bilaterális és multilaterális aktivitásokból bizonyára országaink állampolgárainak javára fog szolgálni.
A szlovák-magyar együttműködéssel kapcsolatosan ezen a helyen szeretném értékelni mindazt, amit a kétoldalú kapcsolatainkban valóban elértünk. Hiszen az alapszerződés aláírásától számított rövid időn belül dinamikus tárcaközi együttműködést észlelünk, élénk, határon túlit meghaladó aktivitásoknak vagyunk tanúi, melyet bizonyára tudomásul vesz az elfogulatlan nemzetközi társadalom is abban az esetben, ha az optikája nem szűkült le a szlovák-magyar együttélés ez idáig észlelt, krónikusan problémás területeire is.
Tudatában vagyok annak, hogy a magyar fél főleg önök itt jelen lévő közjogi méltóságai a Magyar Köztársaságnak a szlovák féltől világos szavakat várnak a kölcsönös kapcsolatainkat terhelő problémákról. Ezek közül bizonyára önök részére fontosak a Szlovák Köztársaság területén élő magyar nemzetiségű állampolgárok életével és jogaival összefüggő problémák, amire kötelezi önöket a saját alkotmányuk is.
(13.20)
Ebben a pillanatban bizonyos leegyszerűsítéssel kijelenthetem és ebben megegyezik a véleményem a Szlovák Köztársaság többi képviselőjével is , hogy a magyar nemzetiségű állampolgárok jogait Szlovákiában az országunk demokratikus alkotmánya és más törvényei is védik. Egyidejűleg biztosítja ezeket a nemzetközi dokumentumok rendszere, melyekhez a Szlovák Köztársaság is csatlakozott. Ezt tükrözi végül is a szlovák-magyar alapszerződés is. Újból szeretném kihangsúlyozni meggyőződésemet arról, hogy ezeket a jogokat a mi országunkban senki és semmi sem veszélyezteti. Több alkalommal rámutattam már arra a nemzeti kisebbségekkel szembeni kötelezettségünkre, ami az alkotmányunkból is ered, hogy a legrövidebb időn belül el kell fogadni a kisebbségi nyelv hivatalos használatáról szóló törvényt.
Ezzel függ össze a kommunális politikánk is. Én személy szerint a legszélesebb jogkörű önkormányzatok híve vagyok a községek és városok szintjén, mivel az önkormányzati szervek állnak legközelebb az állampolgárokhoz, és hatékonyan tudják megvalósítani szükségleteiket, valamint igényeiket. Meggyőződésem, hogy sok helyen már ma is a helyi képviselők megfelelő megválasztásának függvényében az önkormányzatok már jelenleg is kielégítik a lakosság szükségleteit, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozókat is, s ezzel hozzájárulnak a különböző nemzetiségű polgárok harmonikus együttéléséhez.
Nem térünk ki a konstruktív nemzetközi párbeszéd elől sem, melynek célja a kisebbségi jogok rendszeres minőségi javítása és tökéletesítése.
Engedjék meg, hogy újból megjegyezzem azt, hogy a Szlovák Köztársaság az, amely a nemzetközi porondon azt a nézetet vallja, hogy az adott problémakörben feltétlenül szükséges a tárgyszerű komparáció. A mi hivatalaink már előkészítették az illetékes anyagokat és felajánlották a nemzetközi társaságoknak, mint például az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek is. Ez a komparáció ismert az EBESZ nemzeti kisebbségekkel foglalkozó főbiztosa előtt is, akinek hároméves missziója most fejeződött be mindkét országban.
Lehet, hogy a meghatározott államfői jogkör keretében nem rám tartozik, hogy nyilatkozzam a kétoldalú kapcsolataink bizonyos problémáit illetően, melyek közé vitathatatlanul a bős-nagymarosi vízlépcső is hozzátartozik. Azonban meg szeretnék említeni egy tényt. Az aránylag bonyolult helyzetben az államközi, másképpen mondva: a köztársasági elnöki szerződés egyik fél által történő felmondása után és a hágai nemzetközi bíróság elé terjesztést követően mindkét fél képes volt megfelelő kommunikációs és együttműködési módot találni a vita néhány következményének elhárítására. Itt gondolok a tavalyi megállapodásra a Szigetközzel kapcsolatban, melyet országaink miniszterelnökei kezdeményeztek, valamint a kísérletre a peren kívüli megegyezés megszondázására. Végső következtetésben mindkét aktivitás nem csupán a kétoldalú készségünket fejezi ki, hanem a partnerek érettségét a hatékony megállapodásra, valamint a közös hozzájárulásunkat az átalakulásban lévő országaink integrációs tapasztalatainak kincstárában.
Közös érdekünk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az, hogy a szlovák-magyar történelmi megbékélés közös célunkká váljék országainknak ebben a történelmileg meg nem ismétlődő, társadalmi, politikai és gazdasági átalakulása időszakában. Mindnyájan, akik a mai dinamikus időben érdekeltek vagyunk a jövőbeni jószomszédi kapcsolatainkban, legtöbb erőt és képességet kell hogy befektessünk ebbe a folyamatba. Igyekezetünk könnyíti az utat a szélesebb integrációs csoportosulásban, abban az Európában, amely vallja a demokrácia általánosan érvényes elveit, és hozzájárul ezen régió stabilitásához és biztonságához. Meg vagyok győződve arról, hogy ez belátható időn belül megvalósítható, és ez a folyamat nem a politikai ambícióknak és célkitűzéseknek kizárólagos tárgyát fogja képezni. Minden esetben gondolnunk kell az országaink polgáraira, akiket szolgálnunk kell, és akiknek joguk van a munkánk gazdag termésének egészséges gyümölcseire.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Parlamenti Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Vendégek! Szeretném önöket biztosítani arról, hogy mindent megteszek a megértésért, valamint mindkét nemzet tényleges megbékéléséért, mindazt, amit részemre a szlovák köztársasági elnök posztja lehetővé tesz, és amit az emberi és polgári lelkiismeretem diktál. Köszönöm a figyelmüket. (Hosszan tartó taps. Göncz Árpád köztársasági elnök kezet fog Michal Kováčcsal.) Hosszan tartó taps.)