Németh Zsolt (Fidesz)

1996. június 16.

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy valóban fontos tisztázni azt, hogy miről is beszélünk. Horn Gyula miniszterelnök úrnak a megítélésünk szerint egy nagyon szerencsétlen megnyilvánulása volt a Magyarok Világszövetségének a közgyűlésén. A jószomszédi kapcsolatok elmélyüléséről beszélt, és egyidejűleg beígérte a román, illetőleg a szerb alapszerződést is, ez is hozzátartozik az igazsághoz. Hozzátenném azt is, külügyminiszter úr, hogy meglehetősen nagy nemtetszés kísérte azt a helyzetet is, hogy nem cáfolta a miniszterelnök úr önnek azt a megfogalmazását, hogy Magyarország nem áldozza fel a határon túli magyarokért a tíz és félmillió magyarországi magyarnak az érdekét.

Úgy ítéljük meg, hogy a hallgatóságnak a reakciói azt jelezték, hogy elfogadhatatlannak tartják, hogy szembefordítsa bármely magyar politikus a határon túli magyarságnak és a magyar államnak az érdekeit egymással, és kijátssza ezt a két érdeket egymással szemben.

Úgy ítéljük meg továbbá, hogy a miniszterelnököt elhagyta a taktikai érzéke, hiszen úgy beszélt, mint hogyha a városligeti sörsátor hallgatóságának beszélne, gyakorlatilag nem érintette a határon túli magyarságnak a legérzékenyebb kérdéseit, különös tekintettel arra, hogy az egyenlőség alapjára és jogi útra kívánja-e helyezni az elkövetkezendő időszakban Magyarország a határon túli magyarsággal való kapcsolattartását. Úgy vélem, hogy ez alkalommal jó lenne, ha nem az ellenzékben, de még nem is a hallgatóságban keresné sem a miniszterelnök, sem ön a hibát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)