Orosz István (MSZP)
DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Akik az ajánlást forgatták és forgatják, azok láthatják, hogy részben képviselőtársaimmal, Bretter Zoltánnal, Nádori Lászlóval, Daróczy Zoltánnal együtt meglehetősen sok módosító indítványt nyújtottunk be, részben egy hetes brigád tagjaként nyújtottam be módosító indítványokat és úgy tűnik, hogy egyedül vagyok itt közülük, tehát nyilván rám hárul ezeknek a módosító indítványoknak a megindoklása, részben ezen túlmenően egyedül is meglehetősen sok módosító indítványt nyújtottam be. Nem akarom fenyegetni a Házat azzal, hogy én ezeket az indítványokat mind meg akarom indokolni, hiszen elég hosszú időt venne igénybe. Azokat szeretném ezekből kiemelni, amelyeket én a legfontosabbnak tartok, és amelyekről úgy vélem, hogy a törvény végső szövegének a kialakításakor fontos lenne, ha ezek a módosító indítványok megvalósulhatnának. Mindenek előtt az első az egyetem meghatározása és a főiskola meghatározása. Az általános vitában volt módom ecsetelni azt, hogy a '93-as törvény, amelyet én jó törvénynek tartok, egyetlen hibájának azt róttam fel akkor, hogy az integráció előrehaladásában tulajdonképpen egy laza formát teremtett csak, a társulásokat, amelyek nem ösztönözték az intézményeket az integráció megvalósítására. Ehelyett ebben a törvényben született egy forma a szövetség , amely az én megítélésem szerint szintén nem segítette volna elő ennek a célnak a megvalósulását, legfeljebb bonyolultabbá tette volna a társulásokat és az intézmények együttműködését.
(17.40)
Éppen ezért javaslataink és előterjesztéseink azt a célt szolgálták, hogy a szövetségek átmeneti formaként szerepeljenek ebben a törvényben és minden módosító indítványunk, amelyet nem kívánok most számszerint is felsorolni, lényegében ezt a célt szolgálják a szövetség esetében. Az egyetem és a főiskola meghatározásában pedig nem tartottuk elégségesnek azt a meghatározást, ami a korábbiakban szerepelt. Tehát az egyetem esetében azt, hogy legalább két tudományágban, ugye a főiskola esetében pedig azt hogy egy tudományágban és több szakon folyjék ott az oktatás és a képzés. Ráadásul elsősorban azért nem, mert ráadásul ez az egy tudományág ez egy nagyon bizonytalanul meghatározható terület. Ugye a jegyzékben hátul az szerepel, hogy az akadémia jegyzékében szereplő tudományágak azok a tudományágak. Azt kell mondanom, hogy ha ez igaz, akkor ebben az országban bármelyik bölcsészettudományi kar nyugodt szívvel átalakulhatna egyetemmé. Gondolom, hogy nem ez lehet a célunk, hanem ennél valamivel szorosabb integrációs és valósabb egyetemek létrehozása és megteremtése. Nos ennek megfelelően javasoltuk azt, ami úgy tűnik, hogy egyetértésre talált és találhat, hogy az egyetem tudomány területeket foglaljon magába. Az legyen egyetem, az lehessen egyetem a jövőt illetően, amely legalább két tudományterületet felölel és ezáltal a klasszikus egyetemhez nyilvánvalóan jobban közelít, mintha az hogy tudományágat fogalmazunk meg.
A főiskolák esetében ez legalább két tudományágat, illetve több tudományágat jelent. És nyilvánvalóan a szakegyetemek és a szakfőiskolák ennek a módosításnak az eredményeként a jövőben óhatatlanul nagyobb integrált egységeket kell, hogy létrehozzanak. És itt kapcsolódom az első számú melléklethez, amely óhatatlanul idetartozik és nyílván a tárgyalás során azért is kapcsoltuk ide. Tudniillik nem az volt a gond a XCIII. törvényben sem, hogy ne lett volna megfogalmazva az egyetem kritériuma és a főiskola kritériuma. Hanem az első számú mellékletben fel voltak sorolva az egyetemek és a főiskolák és az volt a döntő, ha ott szerepelt az egyetem és a főiskola, akkor az egyetemnek és főiskolának számított. Ha azt mondjuk ki és a módosító javaslataink erre irányultak, hogy ez a első számú melléklet egy olyan ideiglenes melléklet, amelyet záros határidőn belül, két éven, vagy három éven belül vissza kell hozni a parlament elé és a parlament állapítja azt meg, hogy valóban az az intézmény megfelel-e az egyetem, vagy főiskola kritériumának, ebben az esetben nyilvánvalóan mindazok az intézmények, amelyek nem felelnek meg ennek a kritériumnak nem működhetnek tovább egyetemként, vagy főiskolaként.
Ezt két olyan alapkérdésnek tekintettük képviselőtársaimmal, amely alapkérdést ha nem oldjuk meg, akkor az integráció ennek a törvénynek a segítségével sem fog előrehaladni. Néhány részletkérdésre azért engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet.
Az egyik ezek közül az állami és nem állami felsőoktatási intézmények közötti különbségtétel. Nem talált egyetértésre az az általam sok pontban benyújtott módosító indítvány ezt egyedül nyújtottam be és nem képviselőtársaimmal , amelyben én ezt a különbségtételt nem kívántam megtenni. Nyilvánvalóan sokféle indoka van annak, hogy ezt a különbségtételt megtegyük, illetve annak is, hogy ezt a különbségtételt ne tegyük meg. Nem kétséges azonban, hogy a finanszírozás kérdéskörénél ez hátrányos helyzetet okozhat, elsősorban az egyházi felsőoktatási intézményeknek, amelyek képzésében nyilvánvalóan olyan közcélok is szerepelnek és megfogalmazódnak, amelyet a Magyar Köztársaságnak az én megítélésem szerint támogatni kell. Nos a módosító javaslataim egy része miután ez többé-kevésbé elutasításra talált, hogy ne tegyünk különbséget az állami és nem állami felsőoktatási intézmények között arra vonatkozott, hogy lehetőleg a finanszírozásnak azok az elemei, amelyek minden intézményre, minden felsőoktatási intézményre vonatkoznak, azok szerepeljenek a nem állami felsőoktatási intézményeknél is. A normatív finanszírozásnál és a hallgatói előirányzatoknál és a képzési előirányzatoknál ezzel igazán nem volt gond, hisz a törvény eredeti szövegében is ez szerepel. Igazában gond a tudományos kutatás támogatásánál volt, a létesítmény-finanszírozásnál és a program-finanszírozásnál. A program-finanszírozás esetében azt mondja ki az eredeti jogszabály, hogy ugye a program-finanszírozást bizonyos célfeladatok ellátására lehet felhasználni, új szakok indításánál és sok más egyéb helyen és pályázatos úton lehet elnyerni. Ha ebből is kizárjuk a nem állami felsőoktatási egyetemeket és főiskolákat, amelyek olyan programokat indíthatnak, amelyekre egyébként a magyar köztársaságnak szüksége van, akkor nyilvánvalóan olyan diszkriminációt alkalmazunk, amely nem teremt igazában valós helyzetet. Ezért javasoltam azt, hogy a program-finanszírozás esetében a nem állami felsőoktatási intézmények is pályázhassanak és a pályázat során majd eldöntik, hogy az ő pályázatukra szükség van, vagy nincs szükség, vagy a pályázat által elnyert finanszírozást megkapják, vagy nem kapják meg.
Tudományos kutatás is folyik természetesen nemcsak az állami felsőoktatási intézményekben, hanem a nem állami felsőoktatási intézményekben is. Ennek megfelelően nem látom igazán indokát annak, hogy a tudományos támogatásra a nem állami felsőoktatási intézmények ne pályázhassanak.
És végül a létesítmény-finanszírozás kérdésében egy elutasított javaslatom azt szolgálta volna, azt a célt szolgálta volna, hogy a létesítmény-finanszírozás esetében is teljeskörű támogatást kapjanak ezek az intézmények. Nyilvánvalóan azt is lehet indokolni, hogy miért nem kapnak teljes körű támogatást úgy, hogy ezzel kapcsolatosan egy kapcsolódó módosító indítványban megpróbálom majd a kétfajta elképzelést valamilyen összhangba hozni.
Nagyon sok egyéb részletelem van, de nem kívánom továbbfolytatni ezt a sort. A későbbiekben még egyéb módosító indítványaim kapcsán remélem módom lesz arra, hogy szólhassak.