Szabad György (Néppárt-MDNP)
DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnöknő, Tisztelt Országgyűlés! Ebben a szakaszban én két ponton szeretnék most támogatást kérni benyújtott módosító javaslatokhoz. Ezek tulajdonképpen összefüggnek.Már az általános vitában felhívtam a figyelmet, hogy a '93-as törvényhez képest itt egy jelentős törlésre került sor a mostani törvényjavaslatban. Az ugyanis a hallgatói tandíj kérdéskörben a kompenzációt és általa az esélyegyenlőséget többek között azzal kívánta biztosítani, hogy a hallgatók számára bankok részéről juthasson állami garanciával támogatás. Én tudom, hogy ez milyen nagy követelményt jelent, és nyilván ezzel kapcsolatosak a meggondolások, amelyek a törlésre vezettek.
Én úgy gondolom, hogy abban az esetben, ha az állam viszontbiztosítást kap arra, hogy garanciája, az nem eleve rá háruló teher, hanem ő mintegy segít abban, hogy a bankok ezt a bizonyos támogatást, ezt a bizonyos hitelt megszavazzák mert hiszen az állami garancia számukra nyilvánvalóan feltétel , akkor a dolog megoldható.
Ezért javasoltam azt a változatot, hogy pénzintézetek, bankok által a hallgatóval kötendő törlesztési tervet tartalmazó szerződés alapján juthasson hitel a hallgatónak, mégpedig állami jótállás mellett, amelyet a tanulmányok megszakítása vagy annak befejezése után nem fizetés esetén az állam adó módjára hajthasson be. Kérem, nem akarok itt most nagyon távoli területekre utalni, de valamennyiünk számára éppen az elmúlt hetekben, hónapokban tárult fel, hogy milyen mértékű állami garanciák játszanak szerepet az állam működésének különböző fázisaiban. Én úgy gondolom, hogy jobb befektetés, mint a garancianyújtás a felnövekvő szakembergárda segítségére, aligha képzelhető el.
A bankok természetesen fontosnak érzik ezt a garanciát, és jogosan érzik fontosnak. De ha az állam rendelkezik azzal az országgyűlési felhatalmazással, hogy ezt adó módjára behajthatja a nem fizető, végzett szakembertől, akkor én úgy gondolom, nem szabad szűkkeblűnek lenni, mert az állam szűkkeblűsége itt a jövő lehetőségeinek a részbeni kirekesztését jelenti. Kérem, gondolják meg, hogy ez a rendszer különböző variációiban Nyugat-Európában, Észak-Európában és sokfelé a világon még szórványosan a Távol-Keleten is sikerrel működik. Vajon nem itt kellene-e nekünk erőteljesebben fellépni a megszokott formák helyett a korszerű formák irányába, hogy megadjuk azt a támogatást, amit sokszorosan megadunk különböző más, kevésbé biztosítható és kevésbé célszerű támogatások formájában?
Én azt kell hogy mondjam, hogy számomra sajnos nem ismert... itt jelzem, hogy kaptam meghívást az oktatási bizottságnak az ülésére, de sajnos, korábbi elkötelezettségem folytán képtelen voltam oda elmenni. Feltehetően igen rövid idő alatt tárgyalták meg ezt az óriási mennyiségű javaslatot. Nem tudom, hogy ez a bizonyos 131-es pont mennyire került mérlegelésre. Én úgy gondolom, kulcskérdés, hogy e téren lép-e vagy nem lép előre az egész magyar oktatásfinanszírozási vállalkozás, mert ha ezen a vonalon nem tud előrelépni, minden más szenteltvíz.
Ismételten felhívom tehát a figyelmet, mérlegeljék ezt a pontot, és ne egyszerűen mint egy esetleg népszerűségre törekvő ellenzéki javaslatot fogják fel. Én úgy gondolom, itt van az a pont, amit megragadva a magyar felsőoktatásban fordulatot lehet létrehozni a finanszírozás kérdésében. Itt valóban oda jutna a finanszírozás, ami a hallgatók számára a visszatérítés súlyos kötelezettségével terhelten az igazi támogatást jelentené. Sok más esetben az esetleges visszatérülésről van szó. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)