Dobos Krisztina (MDF)

1996. június 17.

DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen. Még Csizmár Gábor első felszólalásakor megnyomtam, úgyhogy valószínűleg valami történt a géppel.

Két dolgot szeretnék tisztázni. Az egyik, hogy valójában minden törvény valahol korlátozza az embereknek a szabad jogait, hiszen azért születnek a törvények, nem azért, hogy ez tönkretegye az életünket, hanem pontosan azért, hogy az együttműködésben, az együttélésben valamiféle szabályozottsági rendszert hozzon létre. Szó nincs arról, hogy a gyermeki vagy tanuló jogokat korlátozni kívánnánk, de valószínűleg hogy nem jól olvasták el képviselőtársaim, hiszen itt az szerepel az 54. módosító indítványomban, tehát az m) pontban, hogy minden, a gyermek érdekeit érintő döntés meghozatalában vegyen részt, és szeretném felhívni képviselőtársam figyelmét, hogy úgy gondolom, hogy az iskolában minden a gyermekek vagy a tanulók érdekeit befolyásoló döntés születik, mert mindenhez tulajdonképpen a tanulónak joga van, tehát nemcsak a költségvetésben, hanem az osztályzatban és az egyéb kérdésekben is.

A másik dolog, hogy lehet nagyon jó jogokat deklarálni, és én bár nem adtam be módosító indítványt, mert nagyon boldog vagyok akkor, amikor ugyanebben a paragrafusban szerepel a diákoknak a lakáshoz és a levelezéshez való jogának a tiszteletben tartása, csak ez egy deklarált jog, ennek nincsenek jogkövetkezményei. Tehát én úgy gondolom, hogy jogokat, olyan jogokat kell meghatározni a diákok és a tanulók jogai számára vagy a diákok számára, aminek következményei vannak, aminek a betartásának a garanciái is szerepelnek a törvényben, és nem jó, hogyha olyan jogokat deklarálunk, amiket a későbbiek során nem fogunk tudni betartani. Többek között, ma is azt mondom, hogy gyakorlatilag az iskolák nagy részében nem lesz lehetősége a diákoknak megválasztani sem a tantárgyakat, sem a tanárokat, és leginkább akkor nem lesz, hogyha a kormányzati tevékenység során, ugye 20-30 ezer pedagógust fognak elbocsátani, mert igen furcsa az a módszer, hogy miközben a törvényben egy szabadságot deklarálunk, aközben folyamatosan halljuk, hogy igenis a közalkalmazottak és a pedagógusok létszámát jelentős mértékben csökkenteni kell. Ez egy kettős, vagy ha úgy tetszik, Janus-arcú politika, és az nem lenne jó, hogyha ezt mi folytatni kívánnánk. (Taps az ellenzéki padsorokból.)