Hegyi Gyula (MSZP)
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony! Tisztelt Ház! Elsőként Dobos Krisztina képviselőtársamnak a 64. pontban jelzett módosító indítványáról szeretnék néhány szót szólni. Pontosabban, annak kapcsán általában az egyházi iskolák, illetve az egyházi iskolákkal kötendő közoktatási megállapodásról. Képviselőtársam az MDF soraiból azt javasolja, hogy az állami feladatot átvállaló, a helyi önkormányzattal közoktatási megállapodást kötő egyházi iskolák tanárai közalkalmazotti elbírálásban részesüljenek, fogalmazódik meg gondolom kívánságként. Azt hiszem, hogy alapvetően, én a magam részéről legalábbis egyetértek ezzel a kívánalommal, hiszen azok a pedagógusok, akik az állami önkormányzati oktatással legalábbis egyenrangú, szakmailag, erkölcsileg legalábbis egyenrangú oktatási formában dolgoznak, azok megérdemlik mindazokat a, hát viszonylagos kedvezményeket, amelyeket a közalkalmazotti elbírálás jelent. Ugyanakkor természetesen, gondolom képviselőtársam is tudja, hogy Európa más részein, ahol az egyházi oktatásnak folyamatos és töretlen hagyománya van, szintén problémát jelent annak értelmezése, hogy a közalkalmazotti elbírálás mit jelent. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy általában, mondjuk az állami önkormányzati iskolákban, a közalkalmazottak, a pedagógusok magánélete az teljesen sérthetetlen az iskolafenntartó részéről, akkor házasodik, akkor válik el amikor akar, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy például a szerzetestanárok esetében ugyanezt nem lehet mondani. Az is nyilvánvaló, hogy az egyházi iskolák esetében joggal követelik egyfajta világnézet megvallását a pedagógusoktól, míg gondolom ön is egyetért azzal, hogy állami önkormányzati iskolákban ez furcsa lenne. Ilyen értelemben tehát, azt hiszem, hogy amikor képviselő asszony általam egyébként lényegében, vagy tartalmában támogatandó módosítványát megtette, akkor talán ez a közalkalmazotti elbírálás az, amelyet esetleg pontosabban meg kellett volna állapítani, hogy mit ért, tulajdonképpen közalkalmazotti elbírálás alatt.
Hát remélem, elnök asszony türelmét nem kockáztatom meg, hogyha általában néhány gondolatot, hiszen nagyon sok módosító indítvány végigfut a helyi önkormányzattal kötött közoktatási megállapodásról, ha ennek kapcsán is mondhatok néhány mondatot, annál is inkább, hiszen különböző szakaszokban egyaránt tárgyalja a módosító indítványok szerzője, illetve szerzői tárgyalják ezt a témát, és hát valamelyik szakaszban mindenképp szólni kell róla.
Azt hiszem, remélem legalábbis, mindannyian egyetértünk azzal, hogy amikor az 1990. IV. törvény felszabadította az iskolaalapítás szabadságát, amikor ismét virágzásnak indultak, ha nehezen is, és lassan is, Magyarországon az egyházi iskolák, akkor kezdetben inkább csak az eufóriáját érezték ennek azok a szülők, akik gyerekeiket egyházi iskolába akarták adni, illetve maga a keresztény társadalom, és természetesen a zsidó és más felekezetek társadalma is. Idővel azonban kiderült, hogy az egyházi iskolák újraindítása vagy elindítása, általában a szabad iskolaválasztás szabadsága nagyon komoly finanszírozási gondokkal is jár együtt és természetesen a törvényalkotónak a feladata, hogy ezekre a finanszírozási gondokra megoldást találjon.
Általában, akik ezt a vitát nyomon követik, azok nyilván tisztában vannak olyan kifejezésekkel, mint normatíva vagy csúnyább szóval élve, fejkvóta. Azt hiszem, nemcsak az egyházi iskolák, hanem általában mindenfajta, nem állami, nem önkormányzati iskola esetében az a probléma, hogy a normatíva az idők során egyre kevesebb részét fedezte azoknak a valós költségeknek, amelyeket az iskolák fenntartása, az oktatás biztosítása jelent, most nem beszélve még a szülőknek a plusz költségeiről, amelyek mindenfajta iskolaformában természetesen megjelennek.
Azt hiszem, de ezt teljesen magánvéleményként mondom, én nem adtam be módosító indítványt, bíztam pedagógus képviselőtársaimnak a szaktudásában, én személy szerint hosszú távon azt tartanám helyesnek, ha egy olyan rendszert tudnánk elérni, ha a normatívák minden valóban felmerülő oktatási költséget fedeznének, és ekkor ezek a fajta viták önkormányzati iskolák, egyházi iskolák, magánalapítású iskolák, alapítványi iskolák között lényegében csökkennének, hiszen gondoljuk meg azt, amit itt már több képviselőtársam hangsúlyozott, hogyha a gyerek az egyik iskolába jár, akkor sajnálatosan nem járhat a másik iskolába, és a legkülönbözőbb iskoláknak az alapítása sajnálatosan nem járt együtt a gyereklétszám, a tanulólétszám növekedésével. Ilyen értelemben, tehát minden nem állami iskola terheket vállal át az önkormányzatoktól és az államtól, ugyanakkor, és ezt ellenzéki képviselőtársaimnak mondanám, nagyon jó szándékú és általam nagyon támogatandó módosító indítványokat tettek például Csapody Miklós képviselőtársam, mások, maga Dobos Krisztina képviselőtársam is erre utal, hogy az egyházi iskolák esetében a normatíva és a valós költségek közötti teljes különbséget térítsék meg. Azonban a másik oldal, illetve hát, a szaktárca és a jogászok részéről gyakran felmerültek bizonyos alkotmányossági problémák azzal, hogy egyfajta nem állami, nem önkormányzati iskola ezáltal előnyben, kedvezményben részesül más nem állami, nem önkormányzati iskolákkal szemben. Szeretném hangsúlyozni, hogy nekem ez az előny nem fájna, és egyetértenék vele, dehát nyilvánvalóan mindenfajta alkotmányossági szempontnak meg kell felelni, amennyiben viszont a normatíva egyre magasabb százalékát fedezné a valós költségeknek, akkor valamennyi iskolatípusban sikerülne a költségeket biztosítani.
Egyébként az esélyegyenlőség elvéből is ez következne, hiszen így a gazdagabb és a szegényebb önkormányzatok területén élő gyerekek esélyegyenlőségét tudatosan nem csökkentenénk.
Szeretném hangsúlyozni, hogy amíg néhány ellenzéki képviselőtársam általam nagyon jóindulatúnak tartott, de talán valamelyest problematikus módosító indítványával nem tudok egyetérteni, annál inkább támogatom mindazokat a módosító indítványokat, amelyek végighúzódnak az anyagon, amelyeket ellenzéki részről Dobos Krisztina képviselőtársam, és mások, kormányzati részről Orosz István képviselőtársam készítettek, és amelyek az egyházi oktatási intézményekkel kapcsolatban számos részletkérdést szabályoznak, arra szeretném kérni képviselőtársaimat, különböző bizottságok különbözőképpen foglaltak állást, például az emberjogi bizottság ezek nagyobbik részét támogatta, tudomásom szerint az oktatási bizottság is, ettől függetlenül azt szeretném kérni, hogy ez a hatpárti, mert egy pártot, koalíciós partnerünket leszámítva valamennyi párttól csatlakoztak hozzá a módosítványtevők, hogy ezeket lehetőség szerint az Országgyűlés fogadja el.
(12.40)
Tulajdonképpen kétfajta, nem mondom, hogy szélsőség, hiszen nyilván jó kezdeményezésekről van szó, de két lehetséges megoldás az, hogy az egyházi iskoláknak a teljes támogatást biztosítunk a normatíván felüli valódi költséget, a másik pedig az, hogy lényegében csak a normatívára hagyjuk őket. Úgy hiszem, hogy ez a hatpárti, Dobos Krisztina, Orosz István és más képviselőtársaim által jegyzett módosító indítványsorozat valamelyest egy járható középutat próbál találni, és ezért kérem képviselőtársaimat, hogy ezt támogassák.
A 70. pontban ez már nem az egyházi iskolákat érinti , a 70. pontban Kelemen András képviselőtársam azt javasolja, és nyilván ő is ki fog térni módosító indítványára, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi óvodákban, iskolai intézményekben, amennyiben azonos pályázók pályáznak egy helyért, akkor az adott nemzetiséghez tartozó pedagógus előnyben részesüljön.
Az emberi jogi bizottságban komoly vita alakult ki, és végül is úgy gondoltuk, hogy egy kisebbségi bizottság egy ilyen módosító indítványra csak igent mondhat, és igent mondtunk. Ezzel együtt szeretném mondani, hogy tulajdonképpen mindenfajta az Amerikai Egyesült Államoktól Magyarországig mindenütt , az alkalmazásnál a pozitív diszkrimináció kérdése igen jelentős alkotmányossági és általában morális problémát vet fel. Tudjuk, hogy az Egyesült Államokban több évtizeden keresztül az etnikai kisebbségekhez, például a feketékhez tartozókat általában minden állásnál pozitív diszkrimináció érte. Mostanában széthullóban van a pozitív diszkriminációnak ez a rendszere.
Én jó érzéssel támogatnám ezt a módosító indítványt, nem tudom azonban, és mindenképp föl kell vetni a Ház nyilvánossága előtt, hogy a pozitív diszkriminációnak ilyenfajta megjelenítése a magyar jogrendszerben mennyiben tekinthető elfogadhatónak.
Azzal szeretném zárni még egyszer, hogy kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa mindazokat a támogatható módosító indítványokat, amelyek azt célozzák meg, hogy az igen nehéz feltételek között újra indult egyházi oktatási intézményekben, lehetőség szerint finanszírozási gondok nélkül folytatódhassék a tanítás. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a bal és a jobb oldalon.)