Kelemen András (MDF)
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tulajdonképpen ehhez a módosítványcsoporthoz tartozó két módosító javaslatommal szeretnék foglalkozni. Röviden a 70. számon jegyzettel és a 96. számon jegyzettel. A vitában már felmerült és éppen előttem szólt képviselőtársam is említette a pozitív diszkrimináció kérdését, ami mindjárt a 70. ajánlási számmal rendelkező javaslatnál felmerül, mint kérdés, ha nem is az egyházi iskolák vonatkozásában, de nemzetiségi oktatók vonatkozásában.
Én is azt hiszem, hogy ez nem pusztán jogi kérdés. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy egy kialakult történelmi helyzetben, milyen politikai döntést hajlandó egy közösség hozni. Akar-e olyan, helyzeténél fogva hátrányba került csoportokat, vagy szervezeteket támogatni, amelyeknek le kell küzdeniük egy történelmileg kialakult hátrányt. Vonatkozik ez mind az egyházi iskolák esetében arra a helyzetre, hogy az egyházak például nem hozhatók minden további nélkül azonos, bár jogi szempontból lehet párhuzamosságot hozni, de azonos helyzetbe nem hozhatók az önkormányzatokkal, hiszen az önkormányzatoknál a vagyonjuttatás megtörtént, az egyházak egyrészt vagyonfosztott állapotba vannak, még mind a mai napig. De rátérve arra a módosítványra, amelyik kapcsán ez a gondolat is elhangzik részemről, ebben azt rögzítem le a 70-es módosító javaslatomban, hogy javasolnám azt, hogy nemzeti vagy etnikai kisebbségi óvodában, iskolában, kollégiumban meghirdetett álláshelyre több pályázó esetén elsősorban azt alkalmazzák, aki az adott nemzetiséghez tartozik és a nemzetiségi nyelvvel, és rendelkezik, ezen túlmenően természetesen, a pályázatban meghirdetett képesítési feltételekkel. Én úgy érzem, hogy jogot kéne adjon a tisztelt Ház arra, hogy a nemzetiségi iskolában elsősorban nemzetiségi pedagógus nyerjen kinevezést, abban az esetben, ha rendelkezik a megfelelő képesítéssel. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy másként és többet tud adni az az oktató, az a nevelő, aki a szükséges képesítésen túl maga is egy bizonyos kultúrkörhöz tartozik, ismeri, tehát belülről látja, vagy egy bizonyos szociológiai egységet képező csoporthoz tartozik. Nyilvánvalóan a kontaktusvétel és a nevelés példaadása is egészen másképp jelentkezik, mint hogyha ezt az előnyt nem adjuk meg neki.
Ezt szolgálja egyébként a közoktatási törvény 19. §ának javasolt (6) bekezdése is, amikor a nemzetiségi pedagógus továbbképzésének egy részét az anya-, illetve a nyelvország területén ad lehetőséget, hogy végezze. Ez a javaslat összhangban van a kisebbségi törvény kulturális önigazgatásra vonatkozó paragrafusaival is.
És itt térnék rá a másik kérdésre, amit a 96. módosító paragrafusom foglal össze, hogy a közoktatási törvény 19. §-ának javasolt (7) bekezdésében azt a módosítást kívánom tenni, hogy a határon túl élő magyar pedagógus az anyaországban, vagyis Magyarországon anyanyelvi továbbképzésre számíthasson, ennek a lehetőségét teremtsük meg.
Én azt kérem tisztelt képviselőtársaimtól, hogy méltányolják annak erkölcsi és gyakorlati jelentőségét, ami ebben a javaslatban foglaltatik, hiszen ez a továbbképzés egy, szintén egy hátrányhelyzetet szándékszik csökkenteni. Azonkívül meggyőződésem, hogy ez nem jelent külön költségvetési terheket sem, legfeljebb a költségvetési törvényben rögzített pénzeszközöknek egy olyan szempontú elosztását, ami lehetővé teszi ezt a fajta továbbképzést. És köszönöm a figyelmüket.