Horn Gábor (SZDSZ)

1996. június 17.

HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Három dologhoz szeretnék röviden hozzászólni. Az egyik az a szakvizsga kérdése, azért nem akartam két percben erre reagálni, mert úgy gondoltam, hogy ennél egy picit, ...nem fog beleférni. Szakvizsga ügyben, ugye két dolgot kell először is eldöntenünk, az egyik az, hogy akarjuk-e, és úgy tűnt a hozzászólásokból, hogy a többség akarja, hogy minőségi követelmények jelenjenek meg a közoktatásban a pedagógusok felé. Ebben egyébként, a bizottsági vitában is egyetértés volt, tehát önmagában az a törekvés, hogy legyen valamiféle követelmény a pedagógusszakma egy életre szóló, tehát a közalkalmazotti státusát elnyerő módjához, ebben úgy látom, hogy egyetértés volt. Ugye itt két lehetőség van, az egyik ami a módosító indítványban megjelent, hogy a szakvizsga csak az előremenetel feltétele legyen, a másik pedig egy szigorúbb feltétel, mint amit a törvénymódosítás eredetije kínál. Én azt gondolom, hogy érdemes ezeket a párhuzamokat akár az orvosi szakmával, akár a jogászszakmával húzni, az a kérdés, hogy vagyunk-e legalább olyan szigorúak ezen a területen, amikor a gyerekek neveléséről, saját gyerekeink neveléséről van szó, mint amilyen szigorúak vagyunk a jogi szakma vagy az orvosi szakma gyakorlásánál. Azt gondolom, hogy igen, és ez a szigor ez elképzelhető, sőt igenis járható út, ugyanazokat a feltételeket, amikor én betegként rábízom magam egy orvosra, akinek ugye 1998-tól, ha nincs szakvizsgája, akkor nem praktizálhat, ez így mindenki számára elfogadott és normális dolog. Legalább ilyen súlyosnak kérdésnek tartom azt a kérdést, hogy én a saját gyerekemet, most szülőként mondom ezt, kire bízom. És ha valaki nem felel meg minimális követelményeknek, akkor és itt van egy nagyon lényeges tízéves lauf tehát, nem egy azonnali életbe léptetésről van szó, akkor elvárható az, hogy váljon meg ettől a szakmától, és keressen magának valami mást. Szerintem elvileg és gyakorlatilag is egyetértek az eredeti indítvánnyal, nem látom okát annak, hogy ezt fölpuhítsuk, sőt, azt gondolom, hogy az egész oktatás-nevelés ügye van annyira fontos, hogy ilyen keményen fogalmazzunk ebben a kérdésben, ha minőségről van szó. Azok a felvetések, amik azt kérdezik, hogy na, jó, de hogy fog kinézni ez a szakvizsga? Azok persze jogos felvetések, csak nem egy törvénnyel szemben támasztható felvetések. Szerencsére, nem tartunk ott, hogy törvénynek kell szabályozni a vizsgák tartalmát. Hadd utaljak, mondjuk az 1993-as törvényre, aminek sok pontjával természetesen sokan nem értettünk egyet, de azzal kevesen vitatkoztak, hogy szerepel benne a Nemzeti Alaptanterv, mint majd bevezetendő követelményrendszer, de nem volt mellette, nem is lehetett mellette a Nemzeti Alaptanterv. Ugyanígy vagyok én ezzel a szakvizsgával. Szakmai kérdés, nem oktatáspolitikai, nem törvényalkotói feladat eldönteni, hogy hogy néz ki ez a szakvizsga, mi ennek a tényleges tartalma, hogyan fog lezajlani maga a szakvizsga, hogyan kötődik a felsőoktatási intézményekhez, és így tovább. Ezeket a szakmai kérdéseket szerencsére lesz időnk, nem sok, de lesz időnk eldönteni. Nem gondolom azt, hogy a törvényalkotónak joga, lehetősége lenne egy ilyen szakmai kérdésben, bármilyen formában is beavatkozni. Szabályozni azt kell, hogy legyen valami, feltételei, következményei legyenek annak, s ha ez megvan, akkor a továbbiakban át kell adni a feladatokat azoknak, akikhez tartozik ez a feladat, tehát, például a közoktatás és felsőoktatás szakmai szervezeteinek. Országos Köznevelési Tanácsnak, vagy mondjuk, kifejezetten többek között, nemcsak erre a célra a törvény által létrehozandó továbbképzési akkreditációs bizottságnak, az én értelmezésemben, természetesen alapvetően ennek a testületnek lesz a feladata ebben a kérdésben dönteni a továbbiakban. Én a magam részéről egyetértek, hogy néhány ponton a szakvizsga ügyét pontosítani kell. Ilyen módosító indítványok vannak, amelyek részben a doktori fokozathoz kapcsolódóan tisztázzák a szakvizsga viszonyát, ugyanígy az önhibáján kívül szakvizsgát le nem tenni tudók körét, azt gondolom, hogy tisztázni kell, ez is benne van a módosító indítványok között, én a magam részéről, ezeket a módosításokat fogom tudni támogatni. Ez az egyik probléma.

A másik probléma, ez az egész, nem mennék bele az egyházi iskolák finanszírozásába. Ma már erről beszéltünk, Hegyi Gyula képviselőtársam nem volt jelen, és hát nem ma beszéltünk csak róla, hanem hosszasan. Több körben már. Azt szeretném jelezni, hogy önmagában azzal a kijelentéssel, a magam részéről egyetértek, hogy egy olyan munkavállaló, aki közfeladatot lát el, állami pénzből finanszírozva, az ne járjon rosszabbul önmagában, azért mert ő ezt a közfeladatot ellátja. Csak szeretném jelezni, hogy Dobos Krisztina módosító indítványa, ez a bizonyos 64.§ nem erről szól. Azt mondja, hogy közalkalmazotti elbírálásban részesülnek mindazok, akik egyházi iskolákban, nem értem, hogy miért csak az egyháziakban, ha következetesek lennénk, akkor Pokorni Zoltánnal értek ebben egyet, akkor ez a nem állami, nem önkormányzati iskolákban, amennyiben közoktatási megállapodással látják el a feladatokat, de ez egy külön kérdés a szektorsemleges finanszírozás, vagy pozitív diszkrimináció kérdése, amiről itt most már tényleg elég régóta folyik a vita. Ez a közalkalmazotti elbírálás, az én értelmezésemben több olyan dolgot jelent, ami teljesen abszurd helyzetet teremtene, példának okáért azt, hogy ha holnap úgy dönt a parlament, hogy 20 százalékkal csökkenteni kell a közalkalmazottak számát, akkor az egyházi iskolákban is 20 százalékkal csökkenteni kell a pedagógusok számát. Például azt, hogy a kinevezési eljárás, az pontosan ugyanaz egy közalkalmazotti szférában, mint a közalkalmazotti státusú, hiszen közalkalmazotti elbírálásban kell részesülnie, pedagógusszakmának. Én a magam részéről ezt egy teljesen abszurd helyzetnek gondolom. El tudok képzelni olyan variációkat, hogy ha ez szükséges, amelyek azt biztosítják, hogy a nem állami, nem önkormányzati iskolákban foglalkoztatottaknak a bérét, tehát a jövedelmének alsó szintjét kössük hozzá valamilyen formában a közalkalmazotti bértarifa-rendszerhez. Egyébként, tartalmilag ez most is így van, dehát ugye, minden bértarifarendezésnél a bérkiegészítés a nem önkormányzati, nem állami szférának is odaadatott, tehát ez a probléma, ilyen értelemben, valamilyen szinten kezelve volt eddig, de el tudom azt képzelni, hogy törvényileg rögzítsük ezeket a minimumokat. Sőt, magam részéről is egyetértek is talán ezzel.

(13.10)

De el tudom azt képzelni, hogy törvényileg rögzítsük ezeket a minimumokat, sőt a magam részéről egyet is értek talán ezzel, de ezzel a megfogalmazással a legkevésbé sem tudok egyetérteni. Még annyit ehhez az egyházi iskolaügyhöz, hogy én nagyon egyetértek államtitkár úrral, és ezt én magam is elmondtam a vita elején már, hogy az egyházak hogy ne legyen csúnya szó ez a pozitív diszkrimináció, szerintem nem is pontos , az egyházak támogatását ennek az országnak meg kell oldani. De nem a közoktatási törvényben kell megoldani, hanem ott kell megoldani, ahol ennek a helye van, tehát az éves költségvetésben, máshol ezt nem is lehet.

Végül még egy kérdésről. A magam részéről nagyon-nagyon egyetértek Kelemen Andrásnak azzal a törekvésével, hogy itt a nemzetiségi oktatás területén bizonyos garanciális elemeket próbáljunk meg megteremteni. Fölhívnám a figyelmét azonban két dologra. A törvénytervezet módosítása a 17. § (3) pontjában arra hivatkozik elnézést, most nem biztos, hogy meg fogom találni , hogy a nemzetiségi-etnikai intézményeknél alkalmazási feltétel olyan diploma beszerzése, amely megtaláltam közben azt mondja, hogy nemzetiségi óvodapedagógus, nemzetiségi tanítói oklevéllel rendelkeznie kell annak, aki itt alkalmazható. Ez az egyik. Azt gondolom, hogy ez egy fontos garanciális elem, és ez bele is fér a magyar jogszabályok általános kereteibe.

A másik elem, és ez a módosító indítványokra vonatkozó észrevétel már, a bizottságban támogattuk azt az elképzelést, amely a nemzetiségi fejkvótát egyrészt kötelezően odajuttatja az érintett iskolához, másrészt és ez magában az eredeti módosításban szerepel programhoz köti a nemzetiségi fejkvótához való hozzájutást. Ez egy nagyon fontos garanciális elem, hiszen nemzetiségi intézményben nemzetiségi oktatás, nyilvánvalóan, programszerűen nemzetiségi pedagógusokkal erre a kérdésre szakosodott, és a nemzetiség iránt elkötelezett pedagógusokkal lehet csinálni. Azt gondolom, hogy ez két fontos garanciális elem. Nekem, a magam részéről, ez azt jelenti, hogy jobb lesz a helyzet ezen a területen mint eddig volt. Magam is, ugyan még egyszer mondom a szándékával nagyon is egyetértek, az egyik felvetésének ilyenformán kivitelezhetetlennek tartom.

A másik kérdés, hogy a határon túli magyaroknak a továbbképzésben hogyan lehet részt venniük. Itt valami olyan megoldáson gondolkodnék és akár csatlakozó módosító indítványként ezt el tudom képzelni , amely a továbbképzési feladatok körébe fölveszi ezt mint egyfajta kötelezettséget. Nem ilyen formában, ahogy itt van; ezt egy, hogy mondjam, egy kötelezettségvállalásnak gondolom, de nem egy ilyen nehezen kezelhető kötelezettségvállalásnak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)