Vastagh Pál (MSZP)
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön februárban is tett fel ezzel kapcsolatos kérdéseket, akkor a választ kielégítőnek találta, remélem, hogy most hasonlóképpen ítéli meg majd ismételten a miniszter úr nevében adott válaszomat.
A párizsi békeszerződés 1947-ben köttetett. Az ebből fakadó kötelezettségünket az Alkotmánybíróság határozata ismételten megerősítette. Ebből a szempontból a magyar kormánynak nincs más választása, mintsem az, hogy végrehajtsa a párizsi békeszerződésben és az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakat.
Tekintettel arra, hogy a tárgyalások újra meginduljanak, a kormány eredményes és hathatós lépéseket tett 1994-ben. Két új fejleményről tudom önt tájékoztatni, képviselő úr. Az egyik az ön által már említett kormányhatározat, amely világosan eligazít, hogy milyen vagyonelemekre terjed ki, amelyek megítélésem szerint nincsenek összhangban azzal az értékítélettel, amit ön említett. Ingatlan, muzeális értéktárgy, életjáradékra váltható kárpótlási jegy és működési hozzájárulás jelenti a forrásokat. Miután nemzetközi szerződésből, a párizsi békeszerződésből fakad alapvetően a magyar államnak ez a kötelezettsége, ebből a szempontból a külügyminiszter úr kompetenciáit az előterjesztést illetően nem lehet kétségbe vonni.
Május 9-i ülésén a kormány elfogadta azt a határozati javaslatot, amelyet június 12-én beterjesztett az Országgyűlés elé. Ebben egy olyan közalapítvány létrehozásához kívánt felhatalmazást kérni a kormány, amely megnyugtatóan, sok-sok év után, remélhetőleg mindenki megelégedésére rendezi ezt a sokáig akutnak is nevezhető problémát. Köszönöm, és kérem, hogy fogadja el a válaszomat.