Balsay István (Fidesz)

1996. június 17.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a segítségét. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban az elmúlt időszakban rendkívül sebes és heves gyorsasággal váltották a vezetők egymást. Hogy csak néhányat idézzek közülük, néhánynak a nevét említsem: Pataky Szabolcs helyettes államtitkár úr, Simon Márton Péter helyettes államtitkár úr, aki helyett Kovács Árpád helyettes államtitkár úr érkezett, Kemény Attila közigazgatási államtitkárt Szilvásy György államtitkár úr váltotta, Laudon Gábor helyettes államtitkár úr néhány hétig vagy hónapig állt helyt, őt követte dr. Sivák József helyettes államtitkár úr, akik mind valamiféle változásnak, összevonásnak, illetve új stratégiai elképzelésnek lettek-e nyertesei, illetve az áldozatai.

(13.50)

Közülük többen saját önszántukból álltak fel és mentek el. Folytathatnám ezt a sort. Venyige Róbert főfelügyelet-vezetővel, Rabóczki Laura közgazdasági főosztályvezetővel, legutóbb Hajósy Adrienn főosztályvezető, aki nem kevesebbet állított, mint hogy azért távozik a minisztériumból, mert a Duna egyoldalú elterelése miatt következett Hágai Nemzetközi Bíróságnál jegyzett ügyben nem kellő a minisztériumban az ő munkájának a támogatása. Legutóbb hallhattunk Fejérdi Tamás, a Műemléki Hivatal vezetőjének a távozásáról, és képviselőtársunknak a kinevezéséről. Miközben a parlament egyre-másra, szinte törvénygyárként ontja a környezetvédelemmel kapcsolatos törvényeket, amikor közel negyvenezer közigazgatásban működő és közülük többen környezetvédelmi és természetvédelmi területen működő szakember tevékenykedik és érzi magát bizonytalanságban, és miközben egy-egy megyében óriási környezeti károk riasztanak meg mindannyiunkat. Milyen összefüggés van a minisztériumi állandó, permanens változások között és az, hogy a végrehajtásban, az ellenőrzésben a szakemberek bizonytalanok, és nem látják egzisztenciájukat, szakmai munkájuknak a jövőjét? Kérem szíves válaszát.