Csépe Béla (KDNP)

1996. június 17.

CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A napirend előtti hozzászólások sokat támadott műfajában ma egy olyan kérdésről szeretnék szólni, melyről először bizonyára sokan mondanák, hogy nem idevaló, de nekem meggyőződésem, hogy olyan országos jelentőségű, sőt történelmi fontosságú ügy, melynek elmondásához utólag talán mindenkitől elfogadást nyerek. Ez a magyar társadalom erkölcsi megújulásának ügye. Elmondásának aktualitást az az ökumenikus meditáció ad, melyet június 16-án, elmúlt vasárnap tartottak a Nemzeti Múzeum kertjében, a Magyarok IV. Világkongresszusa alkalmából. Részt vettek rajta a történelmi egyházak, így a magyar katolikus, református, evangélikus és az unitárius egyház itthoni és határon túli képviselői. Beszédeikből az egyetemes magyarság drámai kiáltása hangzott ki nemzetünk létkérdéseként megfogalmazva, azért, hogy valósuljon meg az erkölcsi felemelkedés, a nemzet magára találása, a széthúzás megszűnése, a jövőbe vetett bizalom széles körű megszületése. E kérdés történelmi léptéke miatt merem ezt ide, a parlamentbe hozni, hiszen ez a kérdés a törvényhozók felelősségét is érinti.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy ami rossz az erkölcsben, az rossz a politikában is, hogy a magyar történelmi hagyomány, a Szent István-i államalapítástól kezdve a kereszténység erkölcsfelfogásával van átitatva, hogy hit, bizalom, egymás megbecsülése, szeretete, azaz erkölcsi értékek nélkül nincs előrehaladás a társadalmi életben, sőt a gazdaságban sem.

A mai magyar valóságban nap mint nap szemünk elé tárul a tömeges elszegényedés, a birtokon belüliek féktelen önzése, a politikai, a gazdasági hatalomért való marakodás. Ezekkel kell szembeszegezni a keresztényszociális tanítást: az egymás tiszteletét, szolgálatát és megbecsülését.

(9.00)

Szívszorító volt hallani és érezni a világ minden tájáról jött magyarság hitvallását a szellemi értékekről, kívánságát a minél szélesebb összefogásra, elemi vágyát egy jobb sorsa, tudni azt, hogy valóban létezik egy határokon túllépő szellemi haza, melyben egyenlő jogú állampolgárrá kell válnia minden magyarnak.

Engedjék meg, hogy itt is idézzem Berzsenyi Dániel halhatatlan sorait: "Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat." Ebből az idézetből soha nem szabad kihagyni a lélek szót. Amit ez az ökumenikus meditáció kívánt és megfogalmazott, annak át kell járnia a politikai életet, a társadalmi életet, a törvényhozás szellemét is, ha mi is valóban azt akarjuk, hogy fennmaradjon és boldoguljon az egyetemes magyar nemzet. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)