Pokorni Zoltán (Fidesz)
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, az ismételt fölszólalással akkor szeretnék élni. Mielőtt azonban ezt megtenném, nem állom meg, hogy Csizmár Gábor előbbi szavaira... nem értem, hogy kedves képviselőtársam miről beszél. Ha az fájt neki, hogy én támogattam Benkő András módosító javaslatát, és ezt itt elmondtam, és nem a bizottsági ülés szűk keretei között dicsértem meg MSZP-s képviselőtársunkat, hát megkövetem. Ott is el fogom mondani, és itt legközelebb, a plenáris ülésen, a dicsérő szavakat majd szűkebbre veszem.
Őszintén szólva nem értem, hogy miről beszél Csizmár Gábor, illetve a szavait értem természetesen, a szándékát, célját tudom nehezen értelmezni. Nem akarok találgatni semmit, és fölöslegesnek is tartanám ezt.
No, térjünk a tárgyra: a 151. és 155. javaslat mellett szeretnék érvelni. Ezekben a javaslatokban két elem lakozik. Az egyik az, amelyik növelni kívánja az intézmények számára igénybe vehető vagy fölhasználható tanórai kereteket: egészen pontosan a kötelező tanórán kívüli foglalkozásokra fölhasználható kereteket, illetve a 155. pontban további 5 százalékkal növelni kívánja azt az órakeretet, ami a tehetséggondozásra, illetve a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatására igénybe vehető. Ez az egyik. Én azt gondolom, hogy ezeket a tételeket emelni kell. Igen fukar kezekkel mért az előterjesztő, amikor szűkre szabva meghúzta ezeket a százalékokat. A másik elemre is azonban szeretném fölhívni a figyelmet. Ez pedig az, amit már a délelőtti vitában is hangsúlyozni voltam kénytelen. Tudniillik olyan tagolást, iskolaszerkezeti tagolást alkalmaz a törvény következetesen, amelyik a valóságtól idegen. Hiszen a valóságban egy nyolcosztályos alapiskola van ma zömmel és uralkodó formában, és egy három- vagy négyosztályos, négy évfolyamos középiskola működik. A törvénytervezetben azonban nem a valóságos tagozódást, nem a valóságos iskolaszerkezetet leképező pontokat látunk, hanem egy nem létezőt, illetve egy csak a nemzeti alaptantervben szereplő tagozódást követ a törvénymódosítás.
Itt kell fölhívni arra a figyelmet, amit már elmondtunk szűkebb körben is, bizottsági ülések keretében is tehát nem fogja meglepni talán egyetlenegy képviselőtársunkat sem ez a kijelentés , hogy ezt károsnak és rossznak tartjuk.
Amiről tavaly ősszel folyt a vita, hogy vajon a nemzeti alaptanterv, s abban az a pedagógiai tagozódás vagy tantárgyszerkezeti struktúra, amit egy 6+4+2-es számsorral szoktak leírni, vajon jelenti-e majd a magyar iskolaszerkezet megváltozását és ezzel a pályaválasztás 14 éves korról 12 éves korra való csökkenését vagy lejövetelét? Azt kell mondjuk, hogy bizony ezt jelenti, mert ez a törvénytervezet végrehajtja, megvalósítja azt, ami a nemzeti alaptantervben csak lappangó veszély volt: most itt kiteljesedik teljes egészében.
Ennek a hatásai, társadalmi hatásai igen messzire mutatnak. Pontosan abban a kérdéskörben, amiről az előbb Benkő András is beszélt: növeli-e a társadalmi mobilitást az, hogyha korábban választanak pályát a gyermekek? Növeli-e a társadalmi mobilitást vagy csökkenti-e ha úgy tetszik az esélyegyenlőtlenséget az, hogyha nem 14 éves korban választanak középiskolát, hanem erre 12 éves korra kényszerülnek már rá a fiatalok. Meggyőződésem, hogy nem. Pont az ellenkező folyamattal: egy kasztosodó, merevedő társadalom rémképével kell szembenéznünk akkor, hogyha a mainál korábbi, 14 éves kor helyett 12 vagy 10 éves korra jön le a pályaválasztás időpontja. Jobb ezzel szembesülni valamennyiünknek, és nem lenne szabad ezt suttyomban egy tantárgyi vagy tantervi tagozódás álarca mögé bújtatva megvalósítani.
Hogyha ez a szándéka a kormánypártoknak, akkor ezzel világosan szembesíteni kell a magyar társadalmat, hogy abba a helyzetbe kerülhessenek az érintettek, hogy elmondhassák, hogy mi a véleményük erről a tervezetről. Jó-e ez így vagy sem? De egy tantárgy-pedagógiai tagozódás mögé bújva megvalósítani egy iskolaszerkezeti reformot én ezt nem tartom sem erkölcsösnek, sem vállalhatónak, oktatáspolitikusként sem. Éppen ezért következetesen a mai állapotot leképező iskolaszerkezeti tagozódásban adtunk meg minden tantárgybontást, minden finanszírozást, minden foglalkoztatáspolitikai előírást. Foglalkoztatáspolitika alatt azt értem, hogy hol alkalmazható, milyen végzettségű pedagógus. Ezeket a pontokat a mai helyzetnek megfelelően írtuk le, és nem pedig egy ilyen nemzeti alaptantervtől áthatott iskolaszerkezeti reformálomra építve, ami ma még nincs mint tudjuk , és én azon vagyok, hogy ne is legyen, mert nem lenne jó, hogyha a nemzeti alaptantervben rejlő szerkezet uralkodóvá válna Magyarországon.
(19.50)
Éppen ezért fontosnak tartom ezeket a pontokat, éppen ezért bízom benne, hogy fontos lesz ez azoknak a képviselőknek is, akiknek azok az értékek, amiket itt szavakban olyannyira föl szoktunk dicsérni: mint esélyegyenlőség, mint társadalmi mobilitás, mint a leszakadó társadalmi csoportokkal szembeni szolidaritás és támogatni fogják ezeket a javaslatokat. Köszönöm a figyelmüket.