Dobos Krisztina (MDF)
DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr a szót. Csak államtitkár úrnak azt mondanám, hogy nagyon védi vagy jobban megvédi, hiszen a négy osztály az alapvetően megmarad, és utána következő kettes tagolások azok más szerkezetűek, mint amilyen a törvénynek a hátsó részéből kiolvasható. Most két módosító indítványra szeretném felhívni a figyelmet. Köszönöm Hegyi Gyula képviselőtársamnak, hogy a 158. módosító indítványra már felhívta a figyelmet, ami hatpárti plusz Salamon László képviselő úr tehát a függetlenek által is támogatott. A 138. módosító indítványunkban az szerepel, hogy az egyházi intézményeknek a nevelési programját nyilvánvaló, hogy nem lehet a szakértői listáról lehívott vagy megkért szakértőkkel véleményeztetni, csak akkor, hogyha ott az egyház által delegált vagy az egyház által elfogadott szakértők szerepelnek.
Természetesen a nemzeti alaptantervre, illetve a vizsgakövetelményekre vonatkozó programot az ott megjelenő szakértők véleményezik. Kicsit megdöbbentő számomra, hogyha itt hosszasan beszéltek kormánypárti képviselők arról, hogy hogyan kellene az egyházi és az állami intézményeket szétválasztani akkor ezt a módosító indítványt miért nem támogatták? Sem az oktatási bizottság, sem a kormány képviselője nem adott támogatást, holott az oktatás-nevelés logikájába ez teljesen beleillik. A módosított csomag másik részében szeretném vagy szerettem volna kiegészíteni a 165. módosító indítványomban az igazgató vagy intézményvezető feladatkörét, mert az intézmény vezetője jelen pillanatban felel a gazdálkodásért, felel a törvényességért csak az oktató-nevelő munkáért nem felel.
Úgy gondolom, hogy jó lenne, hogyha az oktató-nevelő munkát is tekintenénk az iskolában. Miközben én természetesen nagyon fontosnak tartom, hogy az igazgató gazdálkodjon, hogy az igazgató betartsa a jogszabályokat, hogy az intézmény vezetője betartsa a jogszabályokat, de talán arra is kellene gondolni, hogy az elsődleges funkciója az intézménynek az, hogy ott oktatás és nevelés működjön. A 164. módosító indítványban Pokorni Zoltán képviselőtársammal együtt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bizonyos esetekben bizony a kollégiumból a családhoz történő hazautazás jelentős költségekkel jár, és úgy látjuk, hogy számos családnál ez rendkívüli nehézséget jelent.
Természetesen nem gondoljuk azt, hogy mindenhol támogatni kellene a diákok hazautazását, de a szociálisan rászorulóknál célszerű lenne egy ilyen lehetőséget biztosítani. Úgy hiszem, hogyha az iskolabuszokra, a körzetesítésre és hasonló funkciókra rendelkezésre állt pár milliárd forint, akkor pár százmillió forinttal lehetne támogatni azokat a szegény sorsú családokat, ahol a gyerekek kollégiumban, esetleg távol a szüleiktől kénytelenek tanulni. Ez egyre több esetben fog előfordulni, tehát nem tartanám jónak, hogyha ennek a lehetőségét kizárnánk, miközben állandóan azt mondjuk, hogy folyamatosan támogatjuk a gyerekeket.
Egy harmadik csokra a módosító indítványoknak az iskolaszékre vonatkozik. Úgy gondolom, hogy a '93-ban a törvény által törvényesített iskolaszék-koncepció, ami egyharmadában az iskola fenntartóját, egyharmadában a pedagógusokat, egyharmadában a szülőket jelöli meg az iskolaszék tagjainak, és természetesen delegálhatnak a diákönkormányzatok és még más szervezetek is különösen szakképző intézményeknél igen jó, hogyha a szakmai kamarák vagy azok, akik az elhelyezkedését segítik a diákoknak , úgy gondolom, hogy ez az intézmény elkezdett nagyon sok helyen működni. Nem egészen értem sem az oktatási bizottságnak, sem pedig a kormány képviselőinek azt a megoldását, hogy az iskola fenntartója miért csak egy fővel jelenhet meg az iskolaszékben. Nem egészen világos, hogy miért akarja az iskola fenntartóját tulajdonképpen egy másfajta szerepre kötelezni, szemben azzal, amit hosszú ideig mondtunk, hiszen úgy gondoljuk, hogy mindannyian önkormányzatbarátként jelentünk meg itt a parlamentben.
Úgy gondolom vagy úgy remélem, hogy esetleg a kormány képviselői átgondolják ezeket az érveket, és akkor talán lehetséges lenne, hogy az iskolaszékeket a továbbiakban is támogatnák. Én magam nem értek egyet azzal, hogy ne legyen az iskolaszék kötelező. Nem értek egyet, hiszen bár hallottam képviselőtársaimtól, hogy a demokráciát nem lehet kötelezővé tenni; a demokrácia szabadon választott intézmény szeretném felhívni a figyelmet, hogy 1990-ben a településeknél azt mondtuk, hogy kötelező demokratikusan önkormányzatot választani, és általában nem azt mondtuk, hogy aki tanácsi rendszerben akar tovább működni, az működjön úgy, aki pedig úgy dönt, hogy önkormányzati rendszerben, az önként vállalhatja a demokráciát.
Azt hiszem vagy azt remélem, hogy egyre több helyen megjelentek az iskolaszékek, és bizony azt mutatták az elmúlt évi megmozdulások, hogy az iskolák, óvodák, kollégiumok megmentésében nagyon komoly szerepet vállaltak azok a szervezetek, ahol nemcsak a tanárok külön működtek, hanem ahol együtt tudtak működni a szülők és tanárok. Igenis nagyon sok helyen az önkormányzati testületi ülésen az iskolaszék képviselte az iskola érdekét, vagy az óvodaszék az óvoda érdekét, és meg tudtak menteni intézményeket. Kicsit félő, hogy ez politikai megszüntetése az iskolaszékeknek, és jobb lenne, hogyha inkább támogatása lenne, pontosan azzal, hogy képezné az ott dolgozó pedagógusokat, szülőket és önkormányzati képviselőket, hogy egymás érveit megismerjék, és belül jussanak konszenzusra, és ne az utcára menjenek ki, hiszen nem hiszem, hogy ez bárkinek is jó. Köszönöm szépen. (Taps az MDF és az MDNP padsoraiban.)