Dobos Krisztina (MDF)
DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és meg kell, hogy mondjam, hogy nagyon örülök, hogy a vita e szakaszában itt lehettem, hiszen egyrészt új közgazdasági ismeretekkel bővült a tudásom a hajdani közgazdasági egyetemmel szemben, másrészt viszont teljesen egyetértek Tóth András képviselőtársammal, hiszen, én magam nem támogattam a közoktatási törvény módosítását. Egyetlenegy érv volt, ami számtalan esetben felmerült, hogy végre itt a finanszírozásban egy olyan konstrukció kerül be, ami biztosítani fogja az intézmények működését.
(20.30)
Számításaim szerint a törvényben szereplő konstrukció nem ad többet a tavalyi és a jelenlegi infláció mértékét figyelembe véve, mint 54 százalék, de meg kell hogy mondjam, hogy a minisztérium képviselője azt mondta, hogy ez túlzás, van ez 59 százalék is. Na most, ha 20 százalékos lesz az infláció, ha... és így tovább. Tehát nyilvánvaló, hogy teljesen egyértelmű, hogy ez a módosítás, illetve a közoktatásnak ezen finanszírozási rendszere hiába gyönyörű és szépen kiemeli a 75 százalékot, de valójában miután a két évvel ezelőtti költségről beszélt, és sajnálatos módon az infláció Magyarországon elég magas, és azért engedjék meg, hogy azért hadd kérdőjelezzem meg ezt a gyönyörű közgazdasági tanítást, mert még én nem nagyon tapasztaltam vagy nem hallottam olyan országról ahol a közoktatás finanszírozása szabadította volna el az inflációt, de hát úgy gondolom, hogy államtitkár úrnak is joga van megszólalni.
Azt gondolom, hogy itt többfajta módosítás vagy többfajta lehetőség került szóba, hogy hogyan is lehetne valami módon segíteni a közoktatás finanszírozását. Kormánypárti képviselőtársam elmondta, ellenzéki képviselőtársam és a Magyar Demokrata Fórum is kétfajta lehetőséget nyújtott be, ami mind a kettő tulajdonképpen segítené a finanszírozási rendszert, szó nincs arról, hogy óriási mértékben akár a túlfinanszírozás jelenne meg, és úgy hiszem, hogy az a pár milliárd forint, ami a biztonságát jelentené az intézményeknek, az hosszú távon megtérülne, mert nagyon sajnálatos, de egy bizonytalan intézményi rendszerben az oktatás minősége is romlik. Tehát adhatunk itt most pár milliárdot a továbbképzésre, pár milliárdot az egyéb lehetőségekre a pedagógusok számára, de hogyha állandóan évről évre egy bizonytalanságban működnek az oktatási intézmények, akkor alapvetően ez a bizonytalanság az oktatás színvonalát fogja csökkenteni.
Annál is inkább számomra megdöbbentő, hogy ugyanakkor sem a kormány, sem az oktatási bizottság nem támogatta a 278., Rab Károly képviselőtársam által benyújtott indítványt, hiszen az egy, ha úgy tetszik, spórolási lehetőséget biztosított volna az, amit 1993-ban elindított a kormány, hogy igenis adjanak támogatást arra, hogy a tankönyvek egyrészt több éven keresztül felhasználhatók legyenek, másrészt pedig, hogy a diákok számára ily módon a következő éveket tekintve megvásárolhatók vagy akár ingyen kaphatók legyenek.
Tehát én nem egészen látom a kormányzati politikát abban a kérdésben, hogy egyrészt nagyon spórol vagy nagyon szűkre kívánja a közoktatás finanszírozását, másrészt ahol már elindult egy folyamat a tankönyvek többszöri felhasználásában, ott pedig nem támogatja azt a módosító indítványt, ami segítené tulajdonképpen, hogy csökkenjen legalábbis a tankönyv költsége, ami ma már 3-4 milliárd körül van egy adott évben, bár ennek egy részét fedezi a központi költségvetés, a másik része pedig nyilvánvaló szülői támogatásból, illetve önkormányzati támogatásból kerül ki.
Én javaslom a kormány képviselőinek, hogy próbálják meg végiggondolni, hogy hogyan lehet valóban biztonságosan a közoktatás finanszírozását, és nem két évre visszamenő adatok figyelembevételével, hiszen ma már létezik számítógép, létezik információs hálózat. A TÁKISZ-ok egyre jobban felszereltek, tehát valójában tudják a költségeket gördíteni és előbb kiszámolni, és külön kérném, hogy a 278. módosító indítvány támogatásában gondolkozzanak el, hiszen ez egyfajta lehetőséget biztosít arra, hogy kevesebbet költsünk a közoktatásra, hogyha ez a szándék. Köszönöm.