Garai István Levente (MSZP)
DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE, a szociális és egészségügyi bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszerre vagyok könnyű és nehéz helyzetben, mint bizottsági előadó. Rövid beszámolómhoz mankóul szolgálhat a bizottsági ülésünk jegyzőkönyve, az ott elhangzottak személyes élménye. De ennek mechanikus visszaadásán túl talán az is feladatom lenne, hogy próbáljam érzékeltetni azokat a trendeket, csomópontokat, ellentéteket, melyek a törvényjavaslat lassan már konkrét kikristályosodásához vezethetnének a módosító javaslatokon keresztül, és ezzel a szakmai jellegű összefoglaló tájékoztatóval az ebben a témában nem szakértő képviselőtársaimnak esetleg segítséget nyújtani a véleményük kialakításában.
Egy kicsit optimista voltam, talán nem azért, hogy egyáltalán képes vagyok-e valamilyen épkézláb összefoglalóra, hanem a részvétel arányait tekintve, gondolok itt arra, hogy itt valóban szakértő képviselőtársak ülnek, akiknek nagy része a bizottsági ülésen is részt vett, de ennek ellenére természetesen ezt az összefoglalót megteszem.
Nos, úgy éreztem, hogy a bizottsági ülésen a konkrét módosító javaslatokon keresztül számos esetben kénytelen-kelletlen visszakanyarodtunk lényegi, átfogó koncepcionális kérdésekhez, általános vitára emlékeztető légkört teremtve. Tovább bonyolította a képet, hogy a külön-külön is, de egyeztethető formában úgyszintén koherensnek szánt és annak tűnő szocialista és szabaddemokrata módosító csomag gyakorlatilag teljes mértékben elutasításra talált az előterjesztő részéről. Nem mintha az egyéb lényegi képviselői módosító javaslatok nagyobb sikerrel jártak volna. Ebben a szituációban a bizottság számos módosító javaslatot úgymond átengedett, további egyeztetések és kapcsolódó módosító indítványok reményében. Ugyanakkor éppen a bizottsági ülés óta eltelt másfél hét, az azóta történt különböző szintű politikai, szakmai egyeztetések és döntések véleményem szerint alapvetően befolyásolhatják, transzformálhatják a száz-egynéhány módosító javaslat sorsát. Azt hiszem, nem árulok el titkot, hogy ez többé-kevésbé már meg is történt, de ennek taglalása nem feladatom.
Ezután néhány konkrétum a bizottsági ülésen elhangzott véleményekről, javaslatokról. A minduntalan felmerülő alkotmányossági aggályok miatt a bizottság egyetértett abban, hogy a végszavazás előtt az Alkotmánybírósághoz fordul, előzetes normakontrollt kérve a törvényjavaslat alkotmányossága tekintetében, ha az eredeti benyújtott törvényjavaslathoz képest nem lesz lényegi elmozdulás. Különböző variációkban szerepeltek például a szerződéskötési ajánlatok előterjesztésének, az ezzel összefüggő érdekegyeztetésnek a módjai és a mellékletben szereplő normatívák is. A szabaddemokraták ebben a vonatkozásban nem támogatták a bizonytalan jogi helyzetű megyei egyeztető fórumok kötelező létrehozását, míg a mellékletben szereplő normatívákat szakmai ajánlásokká kívánták átminősíteni, és egyben erősíteni az önkormányzatok pozícióját a szerződési ajánlatok létrehozásában.
A szocialista módosító javaslat szerint a mellékletben szereplő táblázatok átdolgozás után fennmaradnának, de képlet nélkül. Ez a struktúraváltás mintegy szakaszolását jelentette volna, vagy jelentené, amennyiben csak az elkövetkezendő kettő vagy három évre szabná meg a konkrét tennivalókat.
Ugyancsak idetartozik az az elgondolás, hogy a területi ellátási kötelezettség, a szakellátási feladat és a regionális országos speciális feladatok egymástól jól elkülönítve, és külön érdekegyeztetésben kerüljenek meghatározásra. Módosító javaslat formájában merült fel az a vélemény, hogy ahol a kapacitás a számítottat jelentősen meghaladja, ott a nagyobb mértékű csökkentés fokozatosan történhessen meg. Egyik azon ritka javaslat közé tartozik az az elképzelés, melyet elviekben az előterjesztés támogatott, hogy a működési engedélyekről szóló kormányrendelet ne a törvény hatálybalépése után szülessen meg, hanem előtte, és már létező működési engedélyek birtokában születhessenek javaslatok a kapacitásszerződésekre.
(22.10)
Több képviselőtársam is kifejezett aggályának adott hangot azzal a javaslattal kapcsolatban, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár a területi normatívákat meghaladó kapacitásokra külön szerződést köthet, a járó-fekvőbeteg előirányzat 5 százalékának mértékéig. Ez igen jelentős összeg vonatkozásában tette fel Kis József képviselőtársam azt a rövid kérdést, hogy milyen alapon, kivel, miért, mikor és hogyan? Az előterjesztő erre kapcsolódó módosító javaslatot ígért. Végül számos ponton felmerült az, hogy a feloldhatatlannak tűnő ellentmondások kezelésére hívatott bírósági eljárás és peres út igazából nem fogja tudni kezelni a szakmai problémákat. Az nem igazíthatja ki a szakmai előterjesztő és a törvényhozó jogalkotási hajtűkanyarjait, de nem oldhatja fel a finanszírozó és a tulajdonos önkormányzatok közötti bonyolult érdekeltségi és ellenérdekeltségi viszonyokat sem.
Ennyiben próbáltam felvillantani egy-egy kérdéskört, képviselőtársaim. Ezt a részletes vita alkalmával kiegészíthetjük majd általánosságban és a módosító javaslatokkal összefüggésben konkrét formában is. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)